A Vérfürdő tábor című 1986-os slasher mára már kultuszfilmmé vált, akárcsak a folytatása, a Vérfürdő tábor 2: A kegyetlen nyár. A produkció nagyságát jelzi, hogy a fiatalok közül is rengetegen imádják. Ennélfogva teltház van az azévi mozis vetítésen is. Azonban az este nem csak a filmek miatt lesz különleges. Az iskola legnagyobb horrorrajongója, Duncan ugyanis minden ravaszságát, meggyőzőképességét és sármját bevetve (azaz egyévi ingyen házifeladat-írást felajánlva) "meggyőzte" az egykori klasszikus főszereplőjének lányát, Maxet, hogy ő is jöjjön el, sőt még a nézők kérdéseire is válaszoljon. Max számára azonban ez csak egy szomorú emlékeztető, hogy anyja három évvel ezelőtt autóbalesetben meghalt.

A vetítés mindenesetre jól halad, egészen addig, amíg a nézők óvatlanul fel nem gyújtják a mozit. A kavarodásban Max és barátai kénytelenek lyukat vágni a vásznon, hogy kijuthassanak az amögött lévő kijáraton keresztül. Legnagyobb megdöbbenésükre azonban azt veszik észre, hogy egy napsütötte, zöldellő erdőben kötöttek ki. Amikor feltűnik az ócska busz a murvás úton, Duncan rögtön rájön, mi történt: belekerültek a filmbe! Ami ráadásul nem is engedi, hogy elhagyják a Vérfürdő tábor helyszínét, így muszáj tenniük valamit. Mivel jól ismerik a sztorit, a szereplőket és a slasherek szabályait, úgy gondolják, ép bőrrel megúszhatják a kalandot. Azonban a gyilkos megérkezése után nem sokkal kiderül, hogy mégsem egészen ugyanaz a forgatókönyv...

Már az előzeteseket nézve is rendkívül ígéretesnek tűnt ez a slashervígjáték, ennek ellenére valahogy mégis sikerült mostanáig tologatnom, hogy megnézzem (de ígérem, holnaptól abbahagyom a halogatást). Magyarázatot aligha tudok rá adni, bár sajnos az a helyzet, hogy néhány dologgal kapcsolatban a készítőknek is magyarázkodniuk szükséges. Pontosabban csak egy gond van, de az elég nagy. A slashervígjáték, pontosabban jelen esetben inkább slasherparódia nevéből adódóan arról kellene, hogy szóljon, hogy van slasher, meg van humor. Utóbbival nincs is gond, hiszen már eleve a koncepció is eléggé fárasztó (és még flashback is lesz a filmbeli filmben). Ugyanígy megfelelő a klasszikusok vicces-klisés elemeinek parodizálása is (karakterek, bénázások, legenda, mindent túlélő gyilkos stb.), emellett megkapjuk a szituációból adódó, kötelező "most-látok-először-mobiltelefont" jellegű poénokat is. Szóval a szórakoztatás részével elégedett voltam, még akkor is, ha egy-két geg már kissé túljátszott, de ezt még be lehet tudni a paródiajellegnek, aminek ugye egyik alapvető eszköze a felnagyítás.

Az viszont semmilyen módon nincs rendben, hogy a film slashert szinte csak nyomokban tartalmaz. Ugye az alapkoncepcióból adódóan Max a saját anyjával közösen küzd, de a forgatókönyv egy pillanatra sem veszíti szem elől a tényt, hogy az anya a valóságban már meghalt, így ez a szomorkás miliő időnként szinte már fullasztóvá válik, ráadásul erre még rátesznek egy lapáttal, ugyanis drámai(nak szánt) karakterinterakciókból is lesz bőven. Most így hirtelen nem sok klasszikus slasher ugrik be, amiben ennyi érzelem volt. Emellett még gore sincs, de még izgalmas pillanatokból is alig akad. Slasher vér meg feszültség nélkül? Oké, paródia, na de azért mégis nehogy már. (Egyébként mindez a Sonynak köszönhető, a szkriptet eredetileg kiszemelő New Line Cinema az egész anya-lánya történetszálat és az összes "mély" dialógust kivette volna a sztoriból, így viszont PG-13 lett belőle. Egyébként még arra is kíváncsi lennék, hogy a magyar cím hogy lett az, ami.) Viszont a sok bosszankodás közepette a befejezés egészen váratlanul ért. Kétlem, hogy az volt a cél, hogy "elaltassanak" előtte, mindenesetre sikerült, így a végén nem tehettem mást, elismerően bólintottam, mert az tényleg megütötte a klasszikusok szintjét.

Úgyhogy ennek köszönhetően kap az egész egy plusz pontot, de ha egészen őszinte akarok lenni, ezt inkább csak a rajongóknak tudnám jó szívvel ajánlani, hiszen esetükben valószínű, hogy hozzám hasonlóan ők is elnézőbbek lesznek, és a "bennfenntesek" tekintetével mosolyodhatnak el egy-egy utaláson.

6/10

IMDb | mafab