John Lee Hancock kifejezetten jó filmeket rak össze. Leginkább az emberi drámákban erős, a The Blind Side vagy a The Highwaymen nagy kedvenceim. Kíváncsi voltam tehát, hogy mit fog kihozni egy sorozatgyilkosos thrillerből.

Joe 'Deke' Deacon (Denzel Washington) valaha nagyon jó nyomozónak számított, ám történt egy ügy közben valami, ami miatt kisiklott az élete. Elvált, a nagyvárost és a karrierjét maga mögött hagyta. Egy bizonyíték miatt azonban vissza kell térnie régi munkahelyére, ahol éppen egy vérszomjas sorozatgyilkos után nyomoznak. A nyomozást vezető Jim Baxter (Rami Malek) kapva-kap az alkalmon és bevonja Deke-t az ügybe. Végül megtalálják a fő gyanúsítottat Albert Sparma (Jared Leto) személyében és megkezdődik az idegek csatája.

Van egy jó rendező, egy izgalmas történet és három Oscar-díjas színész. Nyilván azt gondolhatnánk, hogy összeállt minden ahhoz, hogy egy baromi erős filmet kapjunk. A helyzet azonban az, hogy egy igencsak átlagos alkotást sikerült készíteni, aminek vannak nagyon erős pillanatai, de valahogy nem tud működni rendesen.

Kezdjük azzal, hogy maga az alapkoncepció jó, igaz sablonos. Bár manapság már minden sablonos, így ezt nem igen szabad felróni. Márha sikerül a végén valami egészen egyedit összehozni. Sokáig úgy néz ki, hogy talán menni fog a dolog. Persze van egy nagyon erős Hetedik és True Detective utánérzésünk. Elvégre van egy lobbanékony, fiatal, tehetséges nyomozó és egy kiégett, öregróka, aki még azt is észreveszi, amit mások soha. Közben persze kísérti a múltja, küzd a démonaival. Ez még nem is lenne gond, elvégre egy olyan színész, mint Denzel Washington a kisujjából rázza ki ezt a karaktert. Ki is hoz belőle mindent, amit csak lehet. Rami Malek viszont elég gyenge. Értem, hogy van egy érdekes arcberendezése, amiről nem tehet, de azért elég zavaró, hogy nyomozás és gondolkodás címén úgy néz ki előre a fejéből, meresztve a szemeit, mint egy szurikáta. Ráadásul annyira papírvékony a karaktere, hogy sokszor nem is lehet érteni a motivációit. Különösen nem a végkifejletet látva. Nincs rendesen felépítve ez a szál, így nagyon nagy a hiányérzetünk. Ezt azonban sokszor képes feledtetni Jared Leto, aki nem tudom, hogyan csinálja, de mindig képes tökéletesen átlényegülni a szerepeiben. Na az ő összes pillanata aranyat ér, a gond nem is vele van, hanem megint a forgatókönyvíró volt hanyag és nem dolgozta ki rendesen a karaktert, ezáltal az ő motivációja sem érthető.

Ez a legnagyobb baj a filmmel. Sablonokat használnak, miközben valami újat is bele akartak vinni a műfajba, ám ehhez nem tudtak összehozni egy tisztességes forgatókönyvet. Az jó, hogy lassú a cselekmény és az érzelmi vonalra és a szereplőkre figyelnek, ám mégsem tudták rendesen összerakni. A sorozatgyilkos vonalra csak az elején figyeltek, aztán teljesen elhanyagolták ezt a részt. A nyomozás már teljesen háttérbe szorult, nem akarták megfejteni a nyomozóink a rejtélyt. Ezt még el is tudtam volna fogadni, ha a karakterekre rendesen figyelnek. A Washington-Malek páros is nagyon gyenge volt, egyszerűen nem volt meg az összhang a színészek között. Amikor Leto felbukkan az visz egy tök jó dinamikát a cselekménybe, de sajnos ezt sem sikerült rendesen kidolgozni.

Nem rossz ez a film, csak bosszantó, hogy mennyi lehetőség mellett sétáltak el a készítők, amit egy kis odafigyeléssel elkerülhettek volna. Különösen kár volt egy ilyen szereplőgárdát és történetet elpocsékolni. Nekem kifejezetten tetszett a film vége, ami tényleg sokat dobott az egészen. A felvezetés is nagyon jó volt. A baj csak az, hogy ez még kevés ahhoz, hogy igazán jó filmélményt nyújtsanak, mindegy milyen jó színészeket válogatnak össze. Érdemes azért tenni vele egy próbát, mert tényleg vannak nagyon jó részei a filmnek, csak ugye az ördög a részletekben van...

IMDb | mafab