Meglepetés meglepetés hátán! A Walking Dead készítői Angela Kang showrunner vezetésével leszállították AZT az epizódot, amire évadok óta vártunk, mindezt egy annyira feszült és döbbenetesen látványos 45 percen keresztül, amelyre az utóbbi pár szezon óta nem nagyon volt példa.

{spoiler} Az ütközet folytatódik, a mindent ellepő tűz martalékává váló Hilltop többé már nem nyújt menedéket senkinek, így a lakosok menekülésre fogják az egyre beljebb kerülő zombihorda elől. Ezékiel (ahogy Daryllel megbeszélték) a gyerekeket viszi egy biztonságos helyre, Gamma Aldennel és Kellyvel tart, hogy vigyázzon unokaöccsére, Daryl és Jerry a gyerekek után mennek, míg Carol, Lydia és a többi lakó szétszéled a környező erdőségben.

Mivel a rádiószoba is megsemmisült, a kétségbeesett Eugune Carol javaslatára elindul a Stephanie által megadott találka helyszínére. Darylék az Ezékiellel megbeszélt óvóhelyre sietnek Jerryvel, ahol meglepően konstatálják, hogy se a Királynak, se a gyerekeknek nincs nyoma. Hilltop romjai alatt megtalálják a sérült rasztafárit, aki elmondja, hogy a gyerekeket Earl vitte magával. Earl, akinek neje és fia is meghalt, kegyetlen bosszút forral: a gyerekeket egy elhagyatott házba viszi, ahol miután végezni fog magával, zombiként újráéledve az apróságokkal is végezne, az őt ért veszteségekért revansot véve. Tervében Judith lesz a gyenge láncszem, az ifjú amazon ugyanis a férfit átváltozása után kardjával sikeresen likvidálja. A hozzájuk érkező mentősereg kimenti a gyerekeket, a magába roskadó Judithot pedig Daryl nyugtatja meg.

Aldenékre menetelésük közben egy zombisereg támad, a kis Adamet védő Gamma egy furgonba menekíti a kicsiny csoportot, ő maga pedig harcba száll a holtakkal. Miután végez a zombikkal, felbukkan Béta, hogy Alfa elé cipelje az áruló Maryt. Ellenállása közben Gamma leszakítja Béta maszkját, aki hirtelen dühében leszúrja a nőt, és egy fa tövébe vonszolva várja annak feltámadását. A hirtelen megjelenő Alden nyila azonban végez a frissen átváltozott Gammával, így a lebukott Béta azt teszi, amit mindig: berohan a fák közé.

A véres hilltopi ütközet után Negan fejébe veszi, hogy Bétától átveszi Alfa kérését és visszaviszi neki lányát, Lydiát. Rá is bukkan a bicegő kiscsajra, akit egy üres házikóban hozzákötöz egy rozoga székhez. Miközben a lány próbál kiszabadulni a kötelekből, Negan értesíti Alfát, hogy megszerezte csemetéjét, és jöhet a szembesítés. Útban a házikó felé Negan próbálja jobb belátásra bírni a suttogóvezért, ám a nő hajthatatlan, mindenképp végezni akar lányával. A házikóhoz érve Alfa meglepően veszi észre, hogy felültették: bent nincs senki, Negan csupán azt akarta elérni, hogy a nő egyedül maradjon. A megdöbbent Alfa nyakát Negan egy késsel elmetszi (pontosan úgy, ahogy Rick tette ővele), majd a nő levágott fejét elviszi az egész terv kiötlőjének: Carolnak. {/spoiler}

Ha létezik ritka szó, amit a TWD folyamán használunk, az a mestermű. Nos, ez a szó most új értelmet nyert, a tizenkettedik epizód legalább akkor mérföldkő és hivatkozási alap lesz a következőkben, mint az azóta kultstátusznak örvendő 6x16, amely szintén Neganhez köthető. Nem mellékesen számítani lehetett rá, hogy valami nagy dobásra készülnek Kirkmanék, ugyanis a mostani rész rendezője az a Greg Nicotero, aki nemcsak a maszkmesterek főnöke, hanem egyben a kulcsfontosságú, nagyrészt az évadkezdő- és záróepizódokat is ő keze munkája jegyzi.

Kezdjük a látvánnyal: a kezdő képsorok folytatják az előző részben elkezdődő pusztítást, a lángoló Hilltop, a végtelen zombisereg és az életükért küzdő lakosok képsorai külön-külön és együttesen is pazarul festenek. Már hónapokkal ezelőtt, a forgatások alkalmával kiszivárgott képeken is látszott, hogy a hatalmas tüzet nem csupán CGI segítségével oldották meg, hanem a kellékesek ténylegesen felgyújtották a díszletként funkcionáló városkát, és a lángoló holtak szerepében masírozó kaszkadőröknek is rendesen kijutott a piromán anyagokból. A képernyőn keresztül mindez remekül köszön vissza, lélegzetvisszafojtva ámulunk a vizuális orgián. Piros pont, soha ennyire nem volt még látványos a Walking Dead univerzuma. És ez csupán az első 5 perce a résznek.

A továbbiakban a zombik és azok gyilkolása mellett a fő hangsúly a gyönyörű kamerakezelésre és dramaturgiára helyeződik. Mind a hamvaiba hullt városka, mind Earl, Gamma és Alfa halála nyomasztóra és sokkolóra sikerült a nagyszerű vágóképeknek és a szépen elnyújtott snitteknek köszönhetően. Ha már dramaturgia, az epizód ebben is jeleskedik: három esetben is visszautalás történik sokkal korábbi történésekre, amelyek metaforikusan párhuzamba is helyezhetőek egymással. A feleségét és fiát elvesztő Earl megőrülése és bosszúja az emberi elvakultság és gyász egyik ékes példája, a haragját az egész világra kiterjesztő aggastyán kicsinyes, ám rettentően gonosz terve („ha én elvesztettem a gyermekem, vesszen el a többieké is”) epizódok óta az egyik legjobb húzása a forgatókönyvíróknak. Ugyancsak tetten érhető a párhuzam Alfa halálának esetében is: a kabinhoz vezető úton Negan egyfolytában próbálja ráébreszteni a nőt az anyai szeretetet és a megbocsátás fogalmára, ám mivel Alfa a sok-sok év alatt csupán a saját feje után ment, emiatt képtelen bármiféle érzelmet táplálni egy szem lánya iránt, bőrdzsekis hősünk nem lát más kiutat számára: az elvakult Negan ugyanolyan módszerrel sebesíti meg a falkavezért, mint ahogy azt anno Rick tette vele, csupán bőrszerkós barátunk nem áll meg ennyinél, végleg elhallgattatja a Suttogót. Két évad után ezzel az Alfa-érának is vége.

Az epizód vége tartogat még egy kis csavar a szkriptíróktól: Carol bízta meg Negant, hogy ugyanolyan módszerrel álljon bosszút Henryért, akit ugye Alfa fejeztetett le 9 másik emberrel egyetemben, majd tűzte fel karóra a határvonalnál, mint ahogyan azt Alfa tette a nevelt fiával. Ezzel egyrészt Negan valóban bebizonyította a közösségnek, hogy ténylegesen az ő oldalukon áll, és megbocsájtanak neki Margo véletlen haláláért, másrészt talán Daryl sem lesz többé ennyire gyanakvó vele. Ez a húzás a képregényt ismerőket is meglephette, ott ugye kissé máshogyan vitte véghez a tervét Negan.

A színészeket is megilleti néhány jó szó, hiszen ismét profi munkát végeztek: Jeffrey Dean Morgan, Melissa McBride és Thora Birch mellett mind Samantha Morton (Alfa), akinek haláltusájakor egyszerre lehetett kiolvasni arcából a félelmet, a megnyugvást és a döbbenetet, mind John Finn (Earl), aki összetört öregemberként készíti fel a gyerekeket a rájuk váró borzalmakra, illetve a mindössze 12 éves Cailey Fleming (Judith) is felnőtteket meghazudtoló alakítást nyújt jelenetei során.

Soha rosszabb epizódot nem kérünk, emlékezetes és méltó lezárást kaptak mind a fő-, illetve mellékszereplők, és külön öröm, hogy nem vártak ezzel az évadzáróig. Angela Kang helye (és a rajongók igényeinek kiszolgálása) be van betonozva. Az elmúlt részekben tapasztalható pozitív színvonallal talán a nézőszám csökkenését is sikerül megakadályozni (az évad elejéhez képest 37%-os csökkenés tapasztalható, a legsikeresebb szezonban mért 14 millió helyett már alig 3 millióan követik a TWD-t). Drukkolunk!

A következő rész előzeteséből kiderül, hogy miért nem láthattuk Michonne-t az elmúlt időszakban: egyrészt Kirkmanék az Alfa-korszakot igyekeztek egyben lezárni a folyamatos részekkel (biztosan tanultak az előző évadok ide-oda ugrálós részeiből), másrészt Michonne-t is rendesen felültették: katanás hölgyikénk ellátogat a szigetre, és döbbenten veszi észre, hogy a zombimentes övezet bizony fullig van élőhalottal, Virgil családjának nyoma sincs, és a férfi is hamarosan felszívódik, magára hagyva főhősnőnket.

10/10