A kifejezetten erős kezdés után a folytatás sem lett gyenge, de nem ám. Persze nem várhatjuk el folyamatosan azt az akció/pofázás arányt, amiket az évadnyitónál és (fél)évadzárónál tud hozni a sorozat, azért panaszra itt sem lehet okunk. Habár van néhány hosszabb, lelkizős dialógus is a részben, egyik sem idegtépően unalmas (rád gondolok, kedves második évad...), a köztük lévő időt kitöltő anyag pedig egészen nagyszerű egy második részhez képest. Ez történt a héten:

(twd1.jpg)

A kis csapat újból összeállt, s állandó szállás nem lévén visszatértek az eredeti vadászó-gyűjtögető életmódhoz. Közben alakulgat egy közepesen irritáló szerelmi szál is a bandán belül, bár úgy néz ki nem lesz túl hosszú életű a dolog, no de ne ugorjunk ennyire előre. Sikerült behozni egy érdekes új szereplőt, nevezetesen egy papot, aki az apokalipszis közepén is pedánsan tiszta reverendában flangál a zombik között. Pap bácsi szíves-örömest elvezeti a társaságot a templomába, ahol hamar kiderül, hogy valami nincsen teljesen rendben vele. Talán nem túl vad tipp, hogy valószínűleg kizárta a nyájat az épületből, így megtudta tartani magának mind az 53 babkonzervet a gyűjtésről. (Kaparásnyomok és fenyegető üzenete a külső falon, khm, khm.)

(twd2.jpg)

Az egyetlen hosszabb járkálós jelenet nagyon jópofára sikerült, kapunk egy egész "zombi-úszómedencét", ahol a bomló vízihullák között hőseink konzervekre vadászgatnak. Valahogy így tudok elképzelni egy gagyi amerikai tévés vetélkedőt a világvége után... Azért hogy ezek a kaják mennyire higiénikusak, az is megérne egy misét, konzerv ide vagy oda. Mindenesetre jól bezabálnak, majd a militaris fickó (Abraham, nyilván mindenki megtanulta már a nevét) unszolására belemennek, hogy mind együtt utazzanak Washingtonba, ahol állítólag nem csak ellenszer van, hanem menedék is. Bár ezzel a történettel már néhányszor befürödtek az évek során, de úgy tűnik tényleg a remény hal meg utoljára.

(twd3.jpg)

Az i-re a pontot azonban kétség kívül a rész vége teszi fel. Hogy teljesen random feltűnik a Bethet elrabló illetők autója, akiket Daryl és Carol üldözőbe vesznek, az még hagyján. Ami viszont szegény Bobbal történik, az valami egészen zseniális. Azt hiszem a végtagcsonkolások, mint mindenhol, itt is elég jól működtek, elég csak az első évad tetős jelenetére, vagy Hershel amputációjára gondolni. Ezt viszont most sikerült kannibalizmussal kombinálni, ami egy teljesen beteg záró jelenethez vezet. Igen, a végállomásos fickók visszatértek, és úgy tűnik tényleg hozzák az elmebetegségek skálájának felső hányadát. Jó lesz ez még.

dítően frissítő egyébként, hogy Rickék az ötödik évadra eljutottak arra a szintre, ahol már alig csinálnak eszementen naiv hülyeségeket. Ami még meglepőbb, hogy Carlt lassan nem is akarja képen törölni az ember, sőt mi több, a forgatókönyv írók néha már-már bölcsnek nevezhető mondatokat is adnak a szájába, nyilván ez sem véletlen.

A kifejezetten erős kezdés után a folytatás sem lett gyenge, de nem ám. Persze nem várhatjuk el folyamatosan azt az akció-pofázás arányt, amiket az évadnyitónál és (fél)évadzárónál tud hozni a sorozat, azért panaszra itt sem lehet okunk. Habár van néhány hosszabb, lelkizős dialógus is a részben, egyik sem idegtépően unalmas (rád gondolok, kedves második évad...), a köztük lévő időt kitöltő anyag pedig egészen nagyszerű egy második részhez képest. Ez történt a héten:

A kis csapat újból összeállt, s állandó szállás nem lévén visszatértek az eredeti vadászó-gyűjtögető életmódhoz. Közben alakulgat egy közepesen irritáló szerelmi szál is a bandán belül, bár úgy néz ki, nem lesz túl hosszú életű a dolog, no de ne ugorjunk ennyire előre. Sikerült behozni egy érdekes új szereplőt, nevezetesen egy papot, aki az apokalipszis közepén is pedánsan tiszta reverendában flangál a zombik között. Pap bácsi szíves örömest elvezeti a társaságot a templomába, ahol hamar kiderül, hogy valami nincsen teljesen rendben vele. Talán nem túl vad tipp, hogy valószínűleg kizárta a nyájat az épületből, így meg tudta tartani magának mind az 53 babkonzervet a gyűjtésről. (Kaparásnyomok és fenyegető üzenetek a külső falon, khm, khm.)

Az egyetlen hosszabb járkálós jelenet nagyon jópofára sikerült, kapunk egy egész "zombi-úszómedencét", ahol a bomló vízihullák között hőseink konzervekre vadászgatnak. Valahogy így tudok elképzelni egy gagyi amerikai tévés vetélkedőt a világvége után... Azért, hogy ezek a kaják mennyire higiénikusak, az is megérne egy misét, konzerv ide vagy oda. Mindenesetre jól bezabálnak, majd a militaris fickó (Abraham, nyilván mindenki megtanulta már a nevét) unszolására belemennek, hogy mind együtt utazzanak Washingtonba, ahol állítólag nem csak ellenszer van, hanem menedék is. Bár ezzel a történettel már néhányszor befürödtek az évek során, de úgy tűnik, tényleg a remény hal meg utoljára.

Az i-re a pontot azonban kétségkívül a rész vége teszi fel. Hogy teljesen random feltűnik a Beth-t elrabló illetők autója, akiket Daryl és Carol üldözőbe vesznek, az még hagyján. Ami viszont szegény Bobbal történik, az valami egészen zseniális. Azt hiszem, a végtagcsonkolások, mint mindenhol, itt is elég jól működtek, elég csak az első évad tetős jelenetére vagy Hershel amputációjára gondolni. Ezt viszont most sikerült kannibalizmussal kombinálni, ami egy teljesen beteg záró jelenethez vezet. Igen, a végállomásos fickók visszatértek, és úgy tűnik, tényleg hozzák az elmebetegségek skálájának felső hányadát. Jó lesz ez még.

Üdítően frissítő egyébként, hogy Rickék az ötödik évadra eljutottak arra a szintre, ahol már alig csinálnak eszementen naiv hülyeségeket. Ami még meglepőbb, hogy Carlt lassan nem is akarja képen törölni az ember, sőt mi több, a forgatókönyvírók néha már-már bölcsnek nevezhető mondatokat is adnak a szájába, nyilván ez sem véletlen.