Először is üdvözlök minden kedves TWD-nézőt! Steve vagyok, és én fogom szállítani nektek a friss epizódok kritikáit hétfőről hétfőre. De vágjunk is bele, hiszen egy félévadnyitón vagyunk túl. (Erősen spoileres írás következik!!!)

Tetszett ez a rész, sokkal jobban, mint az évadnyitó. Persze az éremnek két oldala van, mert ezt az epizódot is Greg Nicotero rendezte, akárcsak azt, de mégis zongorázni lehetett volna a különbséget. Kicsit zavart a videóklipes hatás, amivel a halál mezsgyéjén táncoló Ty lázálmát akarták szimbolizálni, de negatívumnak talán ennyi belefér. A rész elején, amikor a sírásás és Gabriel atya halotti beszéde zajlott, meg mertem volna esküdni, hogy Beth temetését látjuk, ami a végeredményt ismerve elég jó kis felültetés volt a készítők részéről.

A 4. évad második felében látott road movie-jelleg most is tetten érhető volt, bár most csak mellékszálként futott, mint egy szimbólum, amit Beth halála motivált. Itt fontos megemlítenem, hogy Ty haláltusája közben több régi szereplőt is látunk Martint, a Kormányzót, a Samuels lányokat és Beth is feltűnik egy dalocska és némi bájos mosoly kíséretében.

Érdekes volt, hogy Noah kiemelt drámája és a sorozat eddigi gyakorlata okán meg voltam győződve róla, hogy a srác fog jobb létre szenderülni, ami megint csak plusz pont, hiszen ezáltal nem lett kiszámíthatóbb az epizód.

Rick és a többiek most jobbára mellékszereplők voltak, de a beszélgetéseik így is érdekesek voltak, már ami a "Hogyan tovább?" témakört illeti. Itt külön élen járt Michonne, aki a korábban tapasztalt szótlansága helyett most igyekezett szavakkal harcolni a csapatért.

Az abszolút csúcs viszont Chad L. Coleman volt, aki remekül hozta a végletekig küzdő Tyreese-t, mindezt úgy, hogy a jelenetei nem váltak túl szirupossá és hiteltelenné. Bizonyítékként talán az az érzésem szolgálhat, hogy próbáltam bízni abban, hogy sikerül túlélnie a harapást, de a második zombi feltűnése után már tudtam, hogy vége a dalnak.

Összességében tehát tetszett ez a rész, mert nem próbált sokat markolni, mint az évadnyitó, de visszahozta azt a húsbavágó drámai hatást, ami a tavalyi évad bizonyos részeiben szintén nagyon működött. Hozzáteszem persze, hogy ez az epizód is méltó bizonyítéka annak, hogy az előzetesekre nem szabad túl sokat adni, hiszen a legtöbb abban elsütött jelenetet máris viszontláthattuk, így a jövőre nézve sikerült minket homályban tartani.

Csak így tovább, TWD! Irány Washington!

9/10