A múlt heti rész után némileg laposabb folytatást vártam, de szerencsére nem így lett. Helyette kaptunk egy teljesen új közösséget, Alexandriát, és több személyes drámát, amelyek a letelepedés mellett vagy ellen próbáltak érvelni.

De ne szaladjunk ennyire előre. Ott folytattuk, ahol abbahagytuk, azaz Rick és a csapat belépett a városba, és itt máris igen érdekesen indultak az események. A fegyvereik leadása tűnhetett volna elcsépeltnek, de például a terminusi látogatásukkor hasonló kéréssel találkoztak, így érthető volt a bizalmatlanságuk. Végül persze kiderült, hogy ez a városka nem szolgált rá erre, sőt, jobban próbára tette hőseinket, mint bármi, ami ez előtt történt.

A rész közben bevágott videóinterjúk nagyon érdekesen árnyalták azt, hogy miért is olyan nehéz egy küzdelmekkel teli kinti élet után visszazökkenni egy jóval normálisabb életbe. Itt érdekes volt Rick és Carol interjúja, mert míg előbbi őszintén bevallotta, hogy a túlélők másfajta emberek, mint Alexandria lakói, addig utóbbi majdhogynem hazudott, mint a vízfolyás, hiszen kikerülte a kényes témákat. (Az emberközpontúságra való utalás már csak emiatt is volt necces Caroltól.). A többiek is igyekeztek megismerkedni az új környezettel, de nekem mint átlagos nézőnek is szinte luxusnak tűnt a vezetékes víz, az áram, és hogy a háttérben egy videójáték hangjait hallani lehetett. Fura érzés, nem? Évadokon át nélkülöztük mi is a civilizált eszközök látványát a sorozatban, és szinte már kertvárosi nyugalom uralkodhatott rajtunk e képsorokat látva. Persze a szereplők nem tudtak megnyugodni, hiszen a reflexeik még a régiek, és rettegtek az elpuhulástól is. Emiatt eléggé ütősnek éreztem a Rick-Carl járkáló vadászatot a falakon túl, hiszen egyfajta edzésnek is felfoghattuk.

Kaptunk új szereplőket is. Deanna, a közösség vezetője, Aiden, a vezető fia, és Jessie személyében. Esetleg még megemlíthető Enid, a túlélő lány, és a barátai, de ők semmi jelentőset nem tettek a sztorihoz. Deanna egyenlőre nekem túl nyájas, bár kétségkivűl a legnormálisabb vezető, akit eddig volt szerencsém a TWD-ben látni. A fia már kevésbé szimpatikus, ugyanis, mint portyafelelősnek, eléggé gyerekesnek találtam a viselkedését, ami végül egy Glenntől kapott ütésben érte el a csúcspontot. Valószínűleg vele még lesznek konfliktusok, hiszen Alexandria lakói eléggé naiv embereknek tűnnek, és ez vonatkozik a "katonáikra" is. Jessie valószínűleg a romantikus szál miatt került a képbe, ami elnézve Grimes seriff eddig lelki "fejlődését", ritka érdekes szelete lehet majd a sorozatnak. Egyúttal Rick utolsó mondata, amellyel egy jövőbeni puccs esélyét említette, igencsak felcsigázott, mert már-már kormányzói magasságokba emelte a karakter kiállását.

Összegzésképp annyit mondhatok, hogy remek epizód volt a mostani, amely simán átmehetett volna egy flashbackekkel teletűzdelt szirupos ömlengésbe is, de valószinűleg csak a cím miatt féltem ettől, mert a gyakorlat szerencsére egész mást mutatott.

Csak így tovább, TWD!

8/10

(Megjegyzés: megváltunk egy igencsak megosztó "szereplőtől", Rick szakállától. Személy szerint sajnáltam a dolgot, de ideje volt már. Béke poraira.)