No Way Out

A hajnali nap felkel a fák között, Alexandria lakói pedig lassan az utcákra sétálnak. Rick a kapunál áll és kifelé bámul. Andrea sétál oda hozzá.

- Hogy aludtál? – kérdi Ricket.
*- Alig pár percet…

• Én is, de jó érzés volt. Úgy értem, végre ismét féltünk, ami ebben a világban egy jó dolog.
• Nem féltél annyira, hogy ne tudj megmenteni. –* mondja Rick mosolyogva *– Köszönöm.
• Király lövés volt, az biztos.
• Még mindig lenyűgöz, hogy hogyan találtad meg a lövészüket.
• Ugyan, ő volt az első, akit én észrevettem, miközben a Bank tetején sétált az út túloldalán. Őmiatta vettem észre a többit. Csak akkor emeltem fel a fegyverem, amikor már ők is rád céloztak.*

Hirtelen gyors kopogást hallanak a kapu túloldaláról. Aaron vágtat lóháton feléjük, gyorsan ki is nyitják a kaput. A lovon Aaron mögött a sérült Eric ül, akit azonnal elviszik a gyengélkedőbe.

Rick kezd dörömbölni az ajtón, Denise pedig fehérneműben nyit ajtót, mögötte Heath áll. Eric szólal meg a fejét felemelve.

- Heath? Ez már csak így működik… elmész egy hétre és mindenki kavarni kezd. – majd mosolyogva elájul.

A műtő előtt várakozva Rick kérdezi Aaront, hogy mi történt. Két napig figyeltek egy nőt, aki nem tűnt veszélyesnek. Sokat sírt, amit jó jelnek gondoltak. A beszélgetések is jól mentek és már azt tervezték, hogy elhozzák ő Alexandriába.  Este meghúzták magukat egy helyen, de arra ébredtek, hogy a nő el akarta lopni a lovukat, és amikor Eric beszélni akart vele, a nő leszúrta őt.
Denise nyitja ki az aajtót és mosollyal az arcán hívja be Aaront. Eric az ágyon ül, Aaron pedig átöleli és megcsókolja. Eric viccesen mondja, hogy ugyan értékeli az aggódás és az ölelést, de attól csak még jobban fájt a sebe. Ahogy Rick kisétál, látja, hogy Andrea és Heath kinn beszélgetnek. Heath meséli, hogy az utóbbi időben sok időt töltött a doktor mellett és megkedvelte, szóval csak megtörtént a dolog köztük. Ahogy Heath besiet, hogy segítsen Denise-nek, Andrea készen áll, hogy a toronyba menjen.

*- Biztos, hogy fel szeretnél menni? – kérdezi Rick – A tegnapi után úgy gondolom, pihenned kellene.

• Most, hogy tudjuk mi vár ránk odakinn, még fontosabbá vált, hogy ott legyek. Ne aggódj, én vagyok a legbiztonságosabb helyen ott fenn.*

Morgan kopogtat Michonne ajtaján. Ahogy Michonne kinyitja az ajtót, és Morgan rögtön elkezd mesélni a feleségéről. Elmondja, hogy egy éve halott már, de attól még mindig szereti őt.

*- Teljesen megérte. Pont emiatt mondtam, hogy hiba volt, amit tettünk.

• Tudom, és valóban az volt több okból is… De, Michonne, én kedvellek csak egyszerűen nem vagyok kész arra, ami köztünk történt. Még nem. Ettől függetlenül szeretnélek téged jobban megismerni.
• Értem. Épp reggelit készítek, szeretnél bejönni?
• Igen, az jó lenne.*

Rick, hazaérvén látja, hogy Carl épp olvas. Carl elmondja, hogy akkor kelt fel, amikor Rick elindult. Rákérdez, hogy hova ment olyan korán az apja, amire Rick azt válaszolja, hogy nem tudott aludni és elment a kerítéshez őrködni.

*- Tegnap este megtámadtak minket, fiam. Azt hittem, hogy félni fogsz.

• Nem félek. Jó dolog volt, ami történt. Mostantól talán az emberek nem fogják azt tettetni, hogy minden rendben van.
• Carl…
• Igen, apa?
• Van még gabonapehely?*

Aaron ront be Douglas házába, de nem lát senkit a sötét szobákban. Lassan felsétál az emeletre, miközben többször is a nevén szólítja a házigazdát. Felér a hálószobába, és azt látja, ahogy Douglas az ablakon bámul kifelé.

- A fenébe. Elkezdett havazni – mondja az öreg.

A kapuknál Abraham vezetésével egy csapat áll. Az utóbbi napokban történő lövöldözés sok élőholtat vonzott a kapukhoz és meg kell tisztítaniuk a terepet. A lőfegyvereket hanyagolniuk kell, így mindenki ütő és vágó fegyvereket tart a kezében. Percről percre egyre több járkáló jön, így sietniük kell. Folyamatosan mozgásban kell lenniük, így két csapatra oszlanak: az egyik csapat balra, a másik jobbra indul el a fal mentén és minden 5 méteren hátrahagynak egy embert, hogy védjék az adott pontot. Miközben a csapat elkezdi a kerítés megtisztítását Aaron és Douglas beszélgetnek.

- Mostantól Rick a főnök? – kérdezi Aaron.
*- Mégis mit számít? Regina meghalt, ez a közösség pedig folyton csak színlel. Nem vagyunk biztonságban itt és sosem voltunk. Teljesen mindegy, hogy ki a „vezér” itt, de talán Rickkel van esélyünk a túlélésre.

• Lehetséges, hogy igazad volt Rickkel és a csapatával, sok dolgon mentek keresztül és biztosan rátermettebbek, mint mi. Egyszerűen csak meglepett, hogy feladtad a vezetői pozíciódat. Ez a hely a megtestesült remény ebben a kietlen életben, pont emiatt nem szabad feladnod a posztodat. Ironikus… pont amiatt jöttem, hogy elmondjam: többé nem megyek ki.
• Micsoda? –* kérdezi meglepődve Douglas.
  *- Beszéltünk arról az időről, amikor már nincs értelme több embert keresni. Eljött ez az idő. Rick és a csapata a legjobb, amit kereshettünk és kicsi az esélye, hogy még egy ilyen csapat feltűnik. A legnagyobb valószínűséggel olyan emberekbe botlunk, mint akik itt haltak a kapu előtt. Mi van, ha olyanokat engedünk be? Mi lett volna, ha Rick sokkal rosszabb lett volna, ha ő akart volna a vezetőnk lenni de te nem adtad volna át a helyed? Nem akarunk még egy Davidson-helyzetet.
• És mi van a közösséggel? Több emberre van szükségünk, hogy terjeszkedni tudjunk.
• Ericet leszúrták és az egyik lovunkat ellopták. Nem megyek oda ki, túl veszélyes. Nem kell tovább terjeszkednünk, sokkal inkább óvatosabbnak kell lennünk.
• Egyszerűen csak félek Aaron. Amióta itt vagyunk, most először érzem, hogy rettegek. Attól, hogy mi van odakinn, attól, hogy mi jön…és attól, hogy mi nem jön. Sosem éreztem korábban, hogy mennyire nagy veszélynek vagyunk kitéve.*

Kinn a kerítés mentén folyamatosan haladnak előre az emberek. Abraham és Glenn vezetésével könnyedén darabolják a kinti élőholtakat, majd amikor a hátsó falhoz érnek, Glenn átengedi Abrahamnek az utolsót. Megbeszélik, hogy ezt az akciót kétnaponta meg kell ismételniük, hogy biztonságban tudják a helyet. Amint már megnyugodni kezdenek, egy Andrea által leadott figyelmeztető lövést hallanak. Visszasietve a kapuhoz, összegyűjtik az embereket, és ahogy előre érnek, teljesen lefagynak.

- Egy kibaszott horda! – kiáltja Abraham – Gyorsan menjetek be, mielőtt ideérnek!

Ahogy odarohannak, az élőholtak már a közel vannak hozzájuk. Glenn kinyitja a kaput és besiet mindenki, egyedül Bruce marad hátra. Ahogy behátrál, nyakon harapják és bezuhan a kapun. Glenn és Heath gyorsan bezárják a kaput, Holly pedig fejszét állít a Bruce lábát fogó járkáló fejébe.

- Nem akarok meghalni! Istenem…én nem… - kiáltja Bruce hisztérikusan, miközben vér bugyoga nyakából és a szájából.

Abraham közömbösen bámulja a haldokló Bruce-t, majd fejbe veri egy baseball ütővel.

- Nincs időnk erre a baromságra. – mondja, majd elsétál.
- A fenébe. – mondja Rick, ahogy odaér. – Jól van, emberek! Először is meg kell erősítenünk a kaput! Mindkét oldalt le kell láncolnunk és az egyik teherautóval el kell takarnunk a kaput, hogy ne lássanak be.

Holly siet Abraham után és megkérdőjelezi a tettét. Abraham elmondja neki, hogy Bruce-t megharapták és már nem tehettek érte semmit. Holly megüti őt, majd gyorsan átöleli.

*- Oh, édesen, bocsánat, hogy így letámadtalak… csak félek. Nem láttam még ilyen sokat belőlük. Hogyan fogjuk ezt átvészelni?

• Majd kitalálunk valamit, mint mindig. Kérlek, ne érj hozzám így… valaki megláthat.* – súgja Abraham, miközben a válla fölött átnéz.

Rick összehívja a lakosságot, és bejelenti, hogy mostantól meg kell próbálniuk csöndben maradni, mert minden irányból jönnek az élőholtak. Most el vannak zárva a külvilágtól, de az étellel nem lesz baj, hiszen már elkezdték felosztani és rendszerezni a fejadagokat. A nagyobb probléma a fal fenntartása lesz. Abrahamet és csapatát a falak átvizsgálására utasítja. Ha valami gyenge pontot találnak, azonnal meg kell erősíteniük. Michonne az éjszakai őrség vezetője lesz, akik folyamatosan háztetőkről és a kerítés sarkairól a járkálókat figyelik. Elmondja a lakosoknak, hogy ismét közösködni kell a házakon, mert a téli időjárás miatt a napelemek nem működnek olyan hatásfokkal, mint korábban. Rick mostantól megnyitja a fegyverraktárat is, de nem sarkall senkit arra, hogy felfegyverezze magát. Aki nem tud fegyvert használni, ne is vegyen magához. A beszéde végeztével mindenkit hazaküld, hogy felkészüljenek.

- Rick, várj! – szólítja meg őt Glenn *– Mi lesz Andreával? Fennragadt egyedül az óratoronyban. Aggódom érte.

• Az az igazság, hogy a dolgok mostani állása szerint ő van a legnagyobb biztonságban. Őrá most nem kell figyelnünk.*

Ahogy mindenki hazasétál, Jessie bámulja Ricket. Aaron elneveti magát, hogy ő úgysem akarta többé elhagyni Alexandriát, szóval neki nem probléma, hogy csapdába estek. Spencer megállás nélkül az óratornyot bámulja, Tobin az aki megnyugtatja őt, miszerint Andrea tud vigyázni magára.
A fegyverraktárból hazaérve Rick visszaadja Carlnak a pisztolyát. A fiú nagyon örül neki, hogy ismét fegyvert ragadhat, de tudja, hogy csak akkor veheti elő, amikor szükséges.

*- Hé, apa!

• Igen?
• Félek… de ugye nem látszik rajtam?
• Nem, nem vettem észre.
• Olyan jó vezető akarok lenni egy nap, mint te.*

Ahogy Rick átöleli őt, kopogás hallatszik az ajtón. Rick ajtót nyit és Jessie és Ron állnak előtte. Jessie megemlíti, hogy a házakon való osztozás miatt úgy gondolta, hogy bekéredzkednek hozzájuk. Rick örömmel látja őket és fel is kíséri Jessiéket az emeletre.
Este Ron sétál be Carl szobájába.

*- Carl, ébren vagy?

• Mit akarsz?* – kérdezi Carl álmosan.
  *- Az apád megölte az én apámat...
• És? Az én apám már sok embert megölt… úgy ahogy én is.
• Miért…?* – kérdi könnyes szemmel Ron *– Miért van az, hogy a te apukád jó, az enyém pedig rossz?
• Nem tudom. Ez már csak ilyen. – mondja Carl, majd átfordul a másik oldalára.*

A nappaliban Rick és Jessie beszélgetnek.

*- Rick. Miért csinálod ezt?

• Mégis mit?
• Miért segítesz az embereken? Hagyhattál volna minket, de mégis utánajártál Pete és az én ügyemnek.
• Bajban voltál, én csak a helyes dolgot tettem. Sosem gondoltam, hogy másképp is cselekedhettem volna.
• De megtehetnéd. Senki sem hibáztat, ha csak a saját dolgoddal foglalkozol. Főleg amiatt, ami történik a világban. Te mégis mindig magad elé helyezel másokat és segítesz nekik. Úgy gondolom, hogy ez nagyszerű.
• Nem az. Minden, amit a csapatért tettem csak azért történt, hogy a családomat védjem. Ez az ami számomra fontos. Én is csak olyan vagyok, mint mindenki más: megteszek mindent, hogy életben maradjak. Ne érts félre, örülök, hogy segítettem neked, de csak azért tettem, hogy a fiam biztonságban legyen.
• Mondhatsz akármit, de én nem így látom. Te egy különleges személy vagy.
• Köszönöm, tényleg. Bocsánat, de már ágyban kellene lennem, egy őrjáratom lesz hamarosan.
• Oh, igen. Elnézést. Jó éjt.*

Este Alexandria lakói mind végzik a dolgaikat. Gabriel a templomban imádkozik a lakók jólétéért, Heath az egyik háztetőm figyeli a kerítésen túli élőholtakat. Glenn és Maggie az alvó Sophia mellett beszélgetnek arról, hogy miként fogják átvészelni ezt a helyzetet, Abraham a kerítéseket nézi át, Douglas a kaput figyeli, Andrea egyedül ül, figyel és vár az óratoronyban.
Rick szobájának ajtaja szélesre nyílik és Jessie sétál be.

*- Rick, ébren vagy? Aludhatnék melletted? Sokkal biztonságosabban érezném magam.

• Jessie, nem hiszem, hogy… -* a szava elakad, ahogy Jessie megcsókolja őt.

Reggel Morgan mosolyogva ébred Michonne mellett.

- Nem érzek bűntudatot – mondja *– Nem is érzem, hogy megérdemelném a bűntudatot. Megérdemlem, hogy boldog legyek.

• Nekem mégis mi a fene bajod van? –* szólal fel idegesen Michonne*.- Úgy viselkedsz, mintha te lennél az egyetlen, aki elvesztette a szeretteit. Ez egyszerűen sértő. Szerettem Tyreese-t. Nem volt a férjem, de szerettem őt. A fejét az én kardommal vágták le, ami szörnyű. Az is szörnyű, ami a fiaddal történt, de ők már meghaltak. Van egy pont, ami után tovább kell lépned. Lemegyek egy pohár vízért…*

Rick reggel az ágy szélén öltözik, Jessie pedig elnézést kér tőle. Úgy gondolja, hogy szörnyűséget tett, a férje csupán pár napja halott és alig ismeri Ricket. Rick lenyugtatja őt, majd elindul dolgozni. Ahogy lesétál a földszintre, egy pillantást vet a táskájára és a telefonra.

- Lori… - mondja csöndesen – Nem is vagy valódi. – megfordul és elsétál.

Ahogy kilép az ajtón, Abraham szólítja le a kerítés felé rohanva. Ahogy odaérnek, Rick meglátja, hogy Tobin a kerítés egy kilazult paneljét támasztja a hátával. Abraham elmondja, hogy eleinte úgy épültek az oszlopok, hogy bebetonozott lyukakba ásták őket, de mielőtt ő lett volna a vezető, kifogytak a cementből és csak a földbe voltak cövekelve. Ez okozta a fal gyengeségét. Rick megkéri Tobint, hogy az autójával álljon a fal elé, hogy az támassza, amíg ki nem találnak valamit. Minden cement nélkül épített falszekciót meg kell jelölni és figyelni kell minden pillanatban. Most az első dolog, amit tenniük kell, hogy elcsalogassák a fal mellől az élőholtakat.
Glenn sétál oda hozzá és felajánlja, hogy vállalja a feladatot. A terve szerint úgyis vinni szeretne Andreának ételt és italt, eközben megpróbálja majd egy csapattal elterelni a járkálókat. Ahogy erről beszélnek, Spencer jön velük szembe a vállán egy összecsavart kötéllel.

- Elég korán van még, Spencer. – szólítja meg őt Rick *– Mi járatban vagy?

• Öhh… Andrea miatt jöttem. Ez a kötel Heath-é, azt mondta, arra szokta használni, hogy a városban elkerülje a holtakat. A kampóval felkapaszkodik a háztetőkre és felmászik. Azt gondoltam, hogy ez tökéletes lenne arra, hogy átmásszunk a kerítésen és vigyünk Andreának ellátmányokat.*

Rick és Glenn összenéznek, a következő pillanatban pedig már a raktárban töltik meg a táskákat. Glenn, Spencer és Heath azt tervezik, hogy átmásznak az egyik közeli házra. Az egyetlen gondot az jelenti, hogy hova fogják majd a kötél másik végét kötni, hogy stabilan álljon.
Hosszú próbálkozások után sikerül átdobni a kampót, hogy beakadjon egy vascsőbe, a kötél másik végét pedig a kerítéshez legközelebbi ház kéményéhez kötik.

p>

 

Az idő híján egyszerre többen kezdenek átmászni, ami rövidesen egy problémává válik. Heath meg elől, őt Glenn követi, és kettejük súlya túlságosan lehúzza a kötelet. Glenn táskájába több élőhalott is belekapaszkodik, de sikerül így is átmásznia a túloldalra. Spencer indul utoljára, és épp amikor átjut a táv felén, a kötél elszakad és nekicsapódik a ház falának. Pár járkáló elkapja a lábát, ami miatt Heath és Glenn nem bírják őt felhúzni, de hirtelen enyhül a teher. A hátuk mögött meglátják Andreát, aki megragadja a kötelet és velük együtt húzni kezdi. Sikerül felhúzniuk Spencert, aki a kézfájdalom és egy elhagyott cipő mellett sértetlenül ül a tetőn.

- Nos, fiúk, - mondja Andrea – jó terv. Most mit teszünk?

Tobin és Holly a fal mellett a kocsi platóján ülnek és figyelik a mozgó panelokat. Ahogy beszélgetnek, Holly veszi észre, hogy túlságosan kileng az egyik oszlop, majd hirtelen átszakad a panel. Holly gyorsan átrohan az utcákon és beront Rick házába, hogy értesítse őt. Rick azonnal megragadja a szekercéjét és utasítja Jessie-t, hogy zárja be az ajtót és takarják el az ablakokat. Ahogy Rick a kerítés felé rohan, megkéri Hollyt, hogy szoljon mindenkinek, akinek fegyvere van: Abraham, Morgan, Michonne, Nicholas, mindenki kell a ledőlt falhoz.
Ahogy Rick odaér a falhoz, látja, hogy az élőholtak már a falon belül faljál Tobin maradványait.

Hamarosan odaér Morgan, hogy segítsen Ricknek, mondva, hogy Holly már gyűjti a többieket. Rick szerint ez lehet a legjobb esélyük, hogy megtisztítsák a környéket. Most egyetlen helyen jönnek az élőholtak és ha elég sokan gyűlnek össze, hogy ellenálljanak a támadásnak, akkor felváltva le tudják gyűrni ezt a nehézséget. Ám nagyon gyorsan özönlenek be a lyukon a járkálók, és ahogy Morgan beszakítja az egyik koponyáját, egy másik megharapja őt. Ahogy elesik, Rick segíti fel a hisztérikusan kiáltozó Morgant, majd Michonne ugrik be a tömegbe. Félrelök pár élőholtat, majd egy suhintással levágja Morgan karját.

Rick azonnal elkapja az ájult Morgant, és miközben a gyengélkedő felé veszik az irányt, Michonne fedezi őket. Egy élőhalott elvágja az útjukat, amit azonnal ér hátulról egy ütés. Abraham és Alexandria többi lakója tűnik fel és megkezdik a járkálók gyilkolását. Mivel a gyengélkedő túl messze van, így Morgant Rick házába viszik. Szólnak Denisenek, aki azonnal elállítja a vérzést és bekötözi a sebet.

- Nem tudhatjuk, hogy elég korán vágtuk-e le a karját. Szóval most várunk. – szólal meg Denise *– Hamarosan fel fog ébredni, le lesz gyengülve, de ha nincs fertőzés, akkor rendben lesz. Imádkozol?

• Nem igazán –* mondja Michonne.
  - Akkor te sem tehetsz semmit. Sajnálom.

Rick és Denise kisétálnak a szobából, és abban a pillanatban heves kopogást hallanak. Jessie ajtót nyit és Maggie rohan be, a karjaiban Sophiával.

- Zárd be az ajtót! Kapcsold le a lámpát!

Ahogy Rick kinéz, látja, hogy Alexandria utcáin lassan csoszogó élőholtak mászkálnak. Gyorsan bezárja az ajtót és elbújik mindenki a nappaliban.

*- Maradjunk csendben. Sok ház van, nem fognak bejönni, ha nem adunk rá okot.

• Hol van Carl? –* kérdi Michonne.*
• Fent figyel Morganre.* – válaszolja Rick.
  - Azt hiszed, nem tudom, hogy ez mit jelent?

Kint az utcákon egyre nagyobb a fejetlenség. Abraham és a többiek nem bírnak a túlerővel és a csapat futni kényszerül.
Morgan hördül fel az ágyban, Carl pedig ijedve pisztolyt ránt.

- Arra nem lesz szükség. – mondja Morgan halkan.
*- Ohh… bocsánat.

• Szóval téged bíztak meg azzal, hogy figyelj engem.
• Igen, elég idős vagyok már hozzá.
• Tudom, tudom… Hány éves vagy Carl?
• Nyolc, azt hiszem.
• Azt hiszed?
• Az utóbbi időkben kihagytuk a szülinapomat. Ismét tél van, de nem volt megtartva, pedig áprilisban van.
  -Értem… Duanenek volt egy szülinapi bulija Karácsony után, mielőtt… -* elfordítja a fejét *– Carl… láttam, hogy lelőtted Bent.
• Tudom.*

Eugene és Nicholas a templom ajtaján dörömbölnek. Gabriel az egyik pad mögött bújik meg, és zokogni kezd. Hallja, ahogy kinn az életükért küzdenek, és gyorsan ajtót nyit.
A kerítésen túl a háztetőn Andrea próbál kitalálni, hogy mit tegyenek. Azon gondolkodik, hogy ha behajtanak egy autóval, akkor ugyan bejutnak, de elakadnak a hullákban. Ha felgyújtják őket, akkor nem lehet tudni, hogy mikor halnak meg, és a házakat is kigyulladhatnak.

- Ki mondta, hogy csinálunk akármit is? – szólal meg Spencer *– Mi van, ha elmegyünk? Ha itt hagyjuk őket?

• Itt hagyni? Te viccelsz? – emeli a hangját Andrea – Glennek van egy felesége és egy gyereke ott benn. Nem fogjuk őket hátrahagyni. Mi van az apáddal?
• Az apám már akkor meghalt, amikor anyám. Láttad őt? Na, és ki mondta, hogy Glennek és Heathnek is velünk kell jönni? Csak menjünk mi ketten. –* ahogy kimondja ezeket a szavakat, egy jobbegyenest kap Andreától.
  - Ennyit a „mi ketten”-ről, barom.

Reggel Carl kérdez rá Michonne-nál, hogy hogy van Morgan. Ahogy Morgan meghallja a fiú hangját, kér pár percet vele kettesben. Elmondja neki, hogy nagyon emlékezteti Duane-re, és sajnálja, hogy a két fiú nem találkozott. Szóba hozza Bent és tudja, hogy Carl miért tette, amit tett.

*- Te egy jó gyerek vagy. Ne engedd, hogy akárki is elvegye ezt tőled. Te törődsz másokkal. Könnyű elveszíteni a mások iránti törődést, ha mindig magunkra fókuszálunk és ez szép lassan felemészti a lelkünket. Te most nyolc éves vagy, de hamarosan eléred azt a kort, amikor már felnőtté válasz. Ezek, most fontos pillanatok, fiam. Az ártatlanságod elveszett már ebben a világban. Az iskolában nem az a fontos, amit a könyvekből tanulsz. Ott kell megérteni az élet működését, az emberekkel való viselkedést. Ezekre szükséged van. Nem tudom, hogy mi lesz veled, ha én már nem leszek. Senkivel sem beszélni… Miután én elmegyek, neked erősnek kell lenned, Duane!

• Én… -* mondja Carl meglepett arccal, majd ráteszi a kezét a pisztolyára – Nem Duane vagyok. Ő meghalt.

A földszinten eközben Maggie, Jessie és Rick beszélgetnek, hogy mit tegyenek. Rick szerint minél tovább maradnak, annál rosszabb lesz a helyzetük. A kerítés beszakadt, az utcákon holtak járkálnak. Most kell menniük, és nem szabad nagy tömegben kivonulni. Majd ha kinn lesznek, azután gondolkodhatnak, hogy mit tegyenek a többiek megmentésére.

- Nem hagyhatjuk itt őket? – mondja ijedten Jessie – *Családok, gyerekek vannak itt.

• Tudom, de nincs választásunk. Mások gyerekeivel kapcsolatban azt kell észben tartani, hogy nem a mi gyerekeink! Nem akarok érzéketlennek tűnni, de ha választanom kell a saját gyerekeim és az övék között, a sajátomat választom MINDIG! Miután kijutottunk, kitalálunk valamit, hogy segítsünk a többieken is. Most pedig kezdjünk el készleteket pakolni. Csak annyit, amennyi nem lassít minket.*

A készülődés közben Michonne megy be Morgan szobájába. Az alvó férfi mellé ül és beszélni kezd hozzá. Bocsánatot kér a viselkedéséért, de az az igazság, hogy azért kezdett vonzódni Morganhez, mert a fia halála után nem adta fel.

- Már akkor megtetszettél, amikor először szemet vetettem rád. Ne nem lehetek kedves. Nem tudom kiadni az érzéseimet. Úgy érzem, ha kitárulkozom, akkor sebezhetővé válok. Elfedem az igazi érzéseimet, próbálok kemény lenni… most pedig itt vagyunk. Morgan, tudnom kell, hogy nagyon fontos vagy nekem. Nagyon hülyén viselkedtem vele. Meg tudsz bocsátani?

A földszinten Maggie állítja meg a épp készülődő Ricket. Bejelenti, hogy ő nem megy, nem hagyja el a házat. Sophia és ő csak lelassítanák a csapatot, nincs elég erejük ahhoz, hogy átverekedjék magukat a holtakon. Rick megérti és nem is kezd veszekedni, tudja, hogy nem tarthat mindenki vele.
Andrea továbbra is kiáll amellett, hogy visszamenjenek és segítsenek a többieknek. A terv szerint lemennek az utcára és úgy igyekeznek majd kicsalogatni a járkálókat Alexandriából. Muszáj segíteniük a többieken mert mindenki csapdába esett. Abraham és Rosita a raktárházban húzták meg magukat, Gabriel és Eugene a templomban vannak. Douglas a saját házából sem mer kimenni és saját magát bünteti a történtek miatt.
Rick berángat egy élőholtat az előszobába és felvágja a gyomrát.

- Úristen, te meg mit művelsz? – kérdezi meglepődve Denise.

• Tudom, hogy kissé betegnek tűnik ez az egész, de ez segít majd. Tépjünk lepedőket, bekenjük őket a belsőségekkel és így nem vesznek észre minket. Működött már korábban.
• Morgan meghalt –hallatszik Michonne hangja a lépcső felől. – Miben tudok segíteni?

Denisenek el kell mennie a gyengélkedőhöz, hogy készleteket pakoljon magának, Michonne felajánlja, hogy elviszi őt oda. Mindenki elköszön Maggie-től és Sophiától, majd magukra öltik a belsőséggel beterített lepedőket és elindulnak. Kézen fogva, lassan indulnak el a tömegben. Michonne pár halottnak levágja a fejét, hogy helyet csináljon Denisenek,  Rick, Carl, Jessie és Ron pedig a másik irányba indulnak, a kapu felé. Ron folyamatosan motyogja, hogy mennyire fél, majd megáll és hátrahúzza anyja karját. Ahogy Jessie hátranéz, látja, hogy a fiának a nyakába és az arcába beleharaptak az élőholtak.

- Itt kell hagynod őt! – kiáltja Rick – Engedd el a kezét, már nem tehetünk érte semmit!

Douglas a háza előtt áll, a tömeg szélén és épp pisztolyt tart a saját fejéhez, amikor meghallja a sikolyokat. Jessiet is elkapták, aki a pániktól még erősebben szorítja Carl kezét. Rick előveszi a szekercéjét és két csapással levágja Jessie kézfejét, majd Carllal elrohannak. Douglas elkezd a tömegbe lőni, leszedve pár élőholtat, de Rick rákiált, hogy hagyja abba. Michonne jelenik meg, hogy segítsen Rickéknek, oda is ér, de Douglast már letámadták. A halálhörgések közt összeeső Douglas pár lövést lead, miközben a testét falják. Amikor a lövések abbamaradtak, épp indulna Rick, hátranéz Carlra, de a fiának hiányzik a fél arca. Egy kósza golyó eltalálta őt.

Rick gyorsan felkapja Carlt, vállal fellöki az elé kerülő járkálókat és berúgja a gyengélkedő ajtaját.

*- DENISE! Kérlek! Mentsd meg az életét!

• Uramisten, gyorsan! Tedd az ágyra! Használnom kell a féyneket, a generátor miatt hangos lesz és sokat ide fog vonzani. Megteszek minden tőlem telhetőt.
• Csak ne engedd meghalni. Ő a mindenem. NE ENGEDD MEGHALNI –* ordítja Rick, majd kirohan a szobából.

A nyitott bejárati ajtón belépő járkáló teste kirepül az udvarra, ahogy Rick belerúg. Bezárja maga mögött az ajtót, majd a fejszéjét belecsapja a szörny koponyájába. Az éles csontrecsegésre több élőhalott is odafordul, amiket könyökkel és térddel próbál távol tartani magától. Egy koponya pont az arcától pár centire hasad ketté, majd meglátja Michonne-t. Az utcán küzdőket észreveszi Rosita és Abraham és egy hangos kiáltással maguk felé terelik őket. Megjelenik Holly, Nicholas és Eugene is, mögöttük még Gabriel is fegyvert ragad és együtt kezdik el oszlatni a tömeget. A fröcsögő vér mindnyájukat beteríti és a tompa puffanások és éles reccsenések között csak a hangos lihegést és nyögést lehet hallani. Több tucat élőhalott áll előttük.

- Ez egy olyan történet lesz, amit az emberek mesélni fognak a jövőben. És én is a része vagyok. – mondja izgatottan Eugene – Gyerünk!

Vállat vállnak vetve harcolnak, koponyákat szakítanak be, fejeket vágnak le, mígnem síri csend lesz úrrá az utcákon

- Még nincs vége. – szólal meg Abraham *– Még mindig jönnek a beszakadt kerítésen át.

• Hadd jöjjenek –* válaszol Rick *– Szusszanunk egyet, aztán elintézzük őket.
• És utána?
• Újjáépítjük a helyet. Ez az otthonunk. Megtisztítjuk, feljavítjuk és tovább élünk itt.
• Akkor hát francba a szusszanással, kövessetek –* szól határozottan Abraham.

Ahogy előre haladnak, meglátják, hogy Andrea és Glenn a beszakadt panelnál vannak. Megpróbáltak kinn kicsalogatni pár élőholtat, de a lövések visszaterelték a hordát az utcákra. A tetőkről látták, hogy nagy a felfordulás és úgy döntöttek, hogy segíteni jönnek, de meglepődtek azon, hogy megtisztították a belső teret a többiek. A fennmaradó élőholtakat már közösen ölik meg, fáradalom és küzdés nélkül.

Rick egy sötét szobában ül, véresen, húscafatokkal a kabátján.

- Nem hiszem el, hogy ennyi időbe telt rájönnöm. Olyan sok időt töltöttünk kinn, egyik helyről a másikra mentünk… Mindig az emberek voltak a probléma. A halottak csak egy minimális veszélyt jelentenek. Látom már a hibámat abban, hogy folyton futni akartam, ahelyett, hogy maradtam volna. Jessie és Ron életébe került. De most, hogy láttam mit tehetünk együtt… ha szervezetten, csapatban mindenki megteszi a magáét, akkor minden túlélhetünk. Ez a hely a miénk már. A kerítés, a házak… ez az otthonunk. Erősebbre és magasabbra építjük a falakat, úttorlaszokat teszünk ki. Mindenkinek fel kell készülnie, hogy meg tudja védeni magát és ezt a helyet. Egy hadsereget szervezünk magunkból. Láttam… lehetséges. Gondolj csak bele, milyen jövő vár ránk! Hosszú idő után újra látom magunk előtt azt, amit már rég elvesztettünk: a reményt. – ránéz a bekötözött fejű, eszméletlen Carlra – Meg akarom mutatni neked ez az új világot. Meg akarom valósítani számodra. Kérlek, Carl… élj, hogy meg tudjam mutatni. Kérlek.

Itt ér véget a tizennegyedik kötet.

Ebben a kötetben volt minden: karakterdráma, románc, kis vicces pillanatok, brutális akció és nem kevés meglepő pillanat is. Legelőször Carl történetszálát emelném ki, aki folyamatosan a képregény egyik legérdekesebb karaktere. Az apjával való viszonya és a Morgannel folytatott beszélgetése is. Ami viszont nálam kivágta a biztosítékot, az az, amikor egy golyó leszakítja a fél arcát. Ez az egyik legdurvább momentum az egész képregényben, és emlékszem, hogy amikor először olvastam, én percekre lefagytam. Ha a több szereplőt nézzük, nagyon sajnálom Morgant, mert ő volt az egyik kedvenc karakterem. Ugyan nem tett sok érdemlegeset, de a személyes drámája miatt nagyon érdekes személy volt és vártam, hogy mikor változik kőkeménnyé. Mint olvashattátok, még a halálos ágyán, a Carllal való beszélgetése közben sem volt észnél, ami elég tragikus, ha belegondolunk. Amit kifejezetten erőltetettnek találtam, az Rick és Jessie kapcsolata. Nem alakult ki köztük hatalmas, hosszú ideje épülő érzelmi kapcsolat. Emiatt Jessie halála nem váltott ki belőlem semmi különös reakciót, azon kívül, hogy elég durva módon halt meg. Ezzel ellentétben a képregény végi élőhalott kaszabolás pedig az egyik legnagyobb, amit lapokra vittek. Elképesztő, amikor több oldalon keresztül csak a repülő végtagokat és fejeket mutatnak…

8/10

Borítóképek:

Különbségek a sorozattal szemben:

Az első említésre való különbség, hogy Rickék jóval korábban észrevették már a hordát és különböző módszerekkel próbálták elterelni az élőholtakat Alexandria irányából. Azonban az akció rosszul sült el, mert egy, a képregényben nem szereplő csapat, a Farkasok megtámadták Alexandriát. Kamionnal a falnak ütköztek, amitől beragadt a duda és az vonzotta a hordát Alexandria felé. (6x02-05)

A sorozatban Spencer teljesen egyedül próbál kimászni egy kötélen, hogy a kinti kocsikkal elterelje a horda figyelmét. Azonban a magánakciója kudarcba fullad, ami miatt még több járkáló figyel fel a falon történő tevékenységekre. (6x07)

A képregénnyel ellentétben nem csupán a horda ereje szakítja át a kerítést. A kamion ütközés során a kerítés melletti torony alapja meggyengült, és rádőlt a kerítésre. (6x07)

A házból való kimenekülés pontosan ugyanúgy történt a sorozatban is, mint a képergényben, azzal a különbséggel, hogy Jessienek két gyereke van: Sam a fiatalabb és Ron az idősebb. Samet kapják el a járkálók, ami miatt Jessie maradni akar, Rick levágja a kezét. A nagy fejetlenségben nem Douglas jelenik meg (vagy az ő szerepére megfelelő Deanne), hanem Ron ragad fegyvert és meg akarja ölni Ricket, a családja elvesztése miatt. Michonne szúrja hátba Ront, ami során reflexből meghúzza a ravaszt a fiú, és a golyó Carlt találja el. (6x09)

A következő kötetben Alexandria lakóinak meg kell kezdeniük az újjáépítést, és össze kell szedniük magukat, hogy ismét egy stabil életet tudjanak kezdeni. Azonban a szabályokat nem mindenki fogadja el.