Várható volt, hogy ha a Sikoly franchise-t újraélesztik, akkor a Tudom, mit tettél... etap se marad majd el. Az viszont igaz, hogy míg Ghostface elég egyenletes teljesítményt nyújtott (hála Cravennek), addig ugyanez nem mondható el a halászunkról. Mindenestre a nosztalgiavonatra felszálltak és a járatra jegyet váltott az eredeti széria pár veteránja is. Ez pedig már önmagában okot ad arra egy horrormániásnak, hogy adjon egy esélyt a filmnek.

Öt jó barát véletlenül halálos autóbalesetet okoz, de igyekeznek eltitkolni, amit tettek, lelépnek a helyszínről, és megesküsznek egymásnak, hogy soha, senkinek nem beszélnek a történtekről. És megússzák. Csakhogy egy évvel később a múltuk utánuk nyúl, kísérteni kezdi őket, és ők lassanként kénytelenek szembenézni a szörnyű bizonyossággal: valaki tudja, hogy mit tettek tavaly nyáron… és nem örül neki. Hanem gyilkos bosszúra készül. Egy titokzatos idegen a barátok nyomába ered, egyenként felkutatja őket, és nem szívbajos. Ők meg, miközben az életükért harcolnak, felfedezik, hogy nem először történik ilyesmi: megkeresik a hírhedt 1997-es southporti tömeggyilkosság utolsó két túlélőjét, hogy megtudják, mit kell tenniük, hogy megússzák a szörnyű kalandot.

A Sikoly vagy Tudom, mit tettél tavaly nyáron az egy létező "vita" volt anno, legalábbis nálunk megvolt ennek a hagyománya. Mindegyik jó csak éppen másképpen találja el a rajongóit. Nem árulok zsákbamacskát azzal, ha azt mondom nálam a Sikoly nyeri a mérkőzést, viszont a Tudom, mit tettél első részét is szerettem. A bűneinknek hosszú az árnyéka koncepció amúgy is közel áll a szívemhez. Az viszont tény, hogy ami az első rész után jött az erős lejtmenet volt. Tehát nem hozta a konstans színvonalat, éppen ezért kíváncsian vártam, hogy támasztják fel a szériát. Mert itt nem pusztán arról volt szó, hogy folytatnak valamit, itt tényleg újraélesztés kellett. Ha innen nézzük, akkor azt mondhatjuk, hogy a készítők nem végeztek rossz munkát. A 2025-ös felvonás nem sikerült rosszul, kellemes szórakozásnak bizonyult. A Sikoly nyomába se ér (ahogyan eddig se), de voltak benne, ha meglepőnek nem is, de tökösnek mondható fordulatok.

A nosztalgiavagonra itt is felültették a nézőket, hiszen visszatért Jennifer Love Hewitt, Freddie Prinze Jr. és követve a „feltámasztunk egy halottat is” vonalat még Sarah Michelle Gellar is beköszönt. (A vicces ebben, hogy az IMDb-n azóta se szerepel, holott már mindenki tudja, hogy volt szerepe a filmben...) A régiek tehát itt vannak, na de mi van az újakkal? XXI. századi elvárásoknak megfelelően tették kompatibilissé gender és mindenügyileg az alkotást, sokszor úgy, hogy semmi jelentősége nem volt ennek a történet szempontjából. Nyilván ki kellett pipálni a kvótákat. Gondolok itt példának okáért arra a real sorozatgyilkosokról forgató csajra. Pont ennyire volt érdekes, hogy a nevét se jegyeztem meg... Az új gárda se volt sokkal emlékezetesebb és nekem ezzel volt a legnagyobb bajom. Azért az előző szériában igen jó szereplőket raktak össze és szerethetőek voltak, a hibáikkal együtt is a karakterek. Na ez most egyáltalán nem volt elmondható. Talán Danica karaktere az egyetlen kivétel, akit Madelyn Cline egész kedvelhetővé tudott tenni. Ava (Chase Sui Wonders) viszont rohadt irritáló volt, a többieket meg említeni sem érdemes annyira sablonosak és semmilyenek voltak. Ráadásul olyan embereket pazaroltak el, mint Billy Campbell és Austin Nichols.

A gyilkosságok viszont egész jók voltak. Abban már felfedezhetőek voltak kreatív elemek, csak éppen az előzetesben lelőtték a legjobbat... Az nagy butaság volt. A szálakat is elég hánya-veti módon hozták össze. A mélyben gyökeredző konfliktus nem igazán mutatkozott meg és ettől lehet hiányérzet. A humora viszont a helyén volt a filmnek, kifejezetten szórakoztató volt. Csak sajnos nem volt mindez elég ahhoz, hogy fenntartsa az érdeklődést. Lehetett volna sokkal véresebb az alkotás és bizony akadtak benne nagyon unalmas jelenetek, amik a fenét se érdekelték.

Összességében nem lehet azt mondani, hogy felesleges volt ez a film. Sőt, szerintem jó, hogy megcsinálták és örültem a régi arcoknak, bár ez lehet amiatt van, hogy öregszem és amikor előhozzák tinikorom kedvenc filmjeit, akkor kicsit megint tini leszek és emiatt elnézőbb vagyok ezekkel a filmekkel. Az viszont tényleg jó pontot érdemel, hogy elég bátrak voltak egy bizonyos ponton a készítők. Kár, hogy csak ennyi patronuk volt. Technikailag is jól összerakott film, csak a karakterek sikerültek a megszokottnál is papírvékonyabbra és a szálakat is szorosabbra kellett volna húzni. Különösen a végkifejlet tükrében. Ehhez viszont kellettek volna a sokkal jobb színészek és egy jól összerakott forgatókönyv. Ezek hiányában így ez megint egy egyszernézős darab lett, amit ugyan nem bántunk meg, hogy megnéztünk, de sokkal jobb is lehetett volna. Persze jó dolog felidézni tinikorunk nyarait, de ez édeskevés egy igazán jó filmhez.

IMDb