Vigyázat, a kritika akaratlanul is spoilereket tartalmaz Virgina C. Andrews előbbi regényére, a Virágok a padláson-ra és az abból készült filmváltozatokra vonatkozóan.

Vigyázat, a kritika akaratlanul is spoilereket tartalmaz Virgina C. Andrews előbbi regényére, a Virágok a padláson-ra és az abból készült filmváltozatokra vonatkozóan.

A négy porcelánbabából már csak háromnak kell megküzdenie az élettel.

Chris, Carrie és Cathy Dollanganger sikeresen megszöktek Foxworth Hallból, ahová özveggyé vált anyjuk, Corinne vitte őket, miután férje, a félnagybátjya meghalt. Corinne vissza akarta szerezni apja szeretetét, hogy visszafogadja az örökségébe és a vagyonnal együtt új életet kezdhessenek a gyerekeivel. A bigott és gonosz nagymama javaslatára a gyerekeket három és fél évre a padlásra zárták, ahová nem sütött be a nap, szigorú szabályok között kellett élniük, a nagymama folyamatosan terrorizálta őket fizikailag és lelkileg egyaránt, Chrisnek és Cathynek pedig szülővé kellett válnia, ahhoz, hogy az ikertestvéreik megkapják azt a szeretetet, amire szükségük volt. A két serdülő, az évekig tartó összezártságnak köszönhetően közösen fedezték fel egymást, szexualitásukat, ismerték meg a szerelmet, miközben tudták, hogy a nagymama és a társadalom által pokoli bűnt követtek el. De ki tudná őket hibáztatni ennyi nyomorúság után, amikor az ő bontakozó szerelmük a család legtisztább momentuma?

Úgy tűnik a szerencse rámosolygott az életben maradt gyerekekre, szökés közben találkoznak egy néma házvezetőnővel, aki egy orvosnál szolgál, és aki készséges segíteni rajtuk. Carrie a halál peremén lebeg anyja tettei miatt, ahhoz viszont, hogy Dr. Paul Sheffield segíteni tudjon rajta meg kell ismernie a szörnyű igazságot. A gyerekek rég nem érzett szeretetet és üdeséget hoznak a középkorú férfi életébe, aki magához veszi őket, hogy sajtjaiként nevelje a porcelánbabákat megadva nekik mindazt, amit az anyjuknak és a nagyszülőknek kellett volna.

Mindhárom gyereket tovább kíséri a sötétség, a bűntudat, a gonosz gondolatok, amiket a nagymama ültetett el a fejükben és még mindig nem tudják teljes mértékben felfogni, nemhogy feldolgozni a szörnyűséget, amit anyjuk követett el ellenük. Carrie a bezártság következtében megnyomorodott, nem fejlődött megfelelően, ezért a magán lányintézetben napi szinten van kitéve aljas társnői gúnyának és fizikai bántalmazásának. Chris orvossá szeretne válni, amihez megkapja a megfelelő támogatást Paultól, de a fiú nem tud megbirkózni a gondolattal, hogy húga a számára egyedüli nő, akit szeretni tud és akar, annak ellenére, hogy tiltott bűn, amit tettek és mindketten harcolnak igazi érzelmeik ellen.

Cathy balerina szeretne lenni, de fűti a bosszúvágy, hogy leszámoljon anyjával és nagyanyjával, miközben saját szeméyliségét is keresi és küzd a benne élő kettősséggel. Hasonlít az anyjára, nem csak külsőre, de belsőre is, ugyanúgy meg tudja fogni a férfiak figyelmét és szívét, amivel nem igazán tud mit kezdeni, hisz szereti Christ, szereti Pault és az életébe Julian Marquette is belép, aki bevezeti őt a prímabaleírnák életébe, azzal a feltétellel, hogy teste és szelleme felett teljes mértékben átveszi az uralmat. Cathy börtönből börtönbe vándorol, Foxworth Hall padlásáról a jótevője karjaiba menekül, mert hálát érez és szeretet, törleszteni akar, de igazából csak bátyja iránt érzett érzelmei elől menekül, Paul karjaiból pedig Julianhez rohan, aki bántalmazza és gátolja a továbblépésben. Minden hiba, amit elkövet az anyja bűne, hiszen megfosztotta őket a gyerekkoruktól a megfelelő testi-lelki fejlődéstől, a személyiségük kialakulásától, a nagyanyjuk pedig elültette mindannyiuk agyában a gondolatot, hogy a bűn gyermekei, az életet sem érdemlik meg.

A Virágszirmok a padláson pár órával a Virágok a padláson történései után veszi fel a fonalat és közel két évtizedet ölel fel a porcelánbabák életéből, ami telis tele van vívódásokkal, sötétséggel és mikor újabb tragédia fészkeli be magát Cathyék életébe, az immár elpusztíthatatlanná edződött nőnek szembe kell néznie Corinnal, a nagyanyjával és Foxworth Hallal, hogy öröke leszámoljon velük és jogosan bosszút álljon.

Virgina C. Andrews zseniális író, amit többek között az elképesztően árnyalt karakterei támasztanak alá. Ez a könyv is Cathrine szemszögéből íródott, akit ugyanúgy lehet imádni, mint az előző regényben. A lányból hihetetlenül erős nő válik, aki kitanulja a játszmázás minden fortélyát és folyamatosan küzd a benne harcoló jóval és rosszal, azzal, hogy ne váljon olyanná, mint az anyja, még akkor sem, ha elköveti ugyan azokat a hibákat. Chrisszel való kapcsolatáért még mindig teljes szívvel lehet izgulni, hisz annak ellenére, hogy testvérek, a tragikus körülmények és kiszolgáltatottság ellenére egymásnak lettek teremtve, egymás részei, egyik nem tud élni a másik nélkül, akármennyire menekülnek a valós érzelmek elől. Cathy férfiügyei teljesen életszerűek és érthetőek, Paullal való kapcsolata erősíti a Lolita vonalat, Julian erőszakosságai pedig vérlázítóak. Carrie szenvedéseiért az olvasóan a szíve megszakadhat, hisz talán ő tőle vették el a legtöbbet az életből.

A leszámolásnál Andrews leleplezi az indítékokat, motivációkat, az igazságot, hogy miért kellett éveken át bezárva és terrorizálva élniük a gyerekeknek, de, mivel remek író, nem szolgálja ki a naiv olvasók igényét, nem hoz teljes megnyugvást, csak kétségeket és keserédes végkifejletet.

Ezzel szemben a Liftime által 2014-ben adaptált film szinte teljesen más történetet mutat be. A virágszirmok a szélben (Petals ont he Wind – 2014) tíz évvel az előző film eseményei után veszi fel a fonalat, a porcelánbabák jótevőjüket gyászolják, Paul karakterét a filmből teljesen kihagyták, ami óriási hiba volt, mert Cathy döntéseinek egyik fő mozgatórugója és rengeteget tanul tőle.

Cathy (Rose McIver) balerinává szeretne válni, amihez Julian nyújt segítséget (Will Kemp), de még mielőtt a lány ráeszmélhetne, egy bántalmazó kapcsolatban találja magát. Carrienek (Bailey De Young) a gimnáziumban kell megküzdenie, a testi fejletlenségei miatt ráháruló aljas tréfákkal és próbálja feldolgozni anyja, Corinne (Heather Graham) tetteit. Chris orvosnak tanul és álomhivatásának pályájára lép, miközben próbál küzdeni a Cathyhez fűződő érzelmei ellen és megismerkedik. De mindegyikük tudja, hogy nem menekülhetnek örökké, vissza kell térniük Foxworth Hallba, hogy bosszút álljanak.

Óriási gond, a regény tekintetében, hogy Paul karakterét a TV filmből kihagyták, valamint a végén lévő leleplezésből is kihagyták az újabb csavart, ami az anya és a nagymama karakterét is tovább árnyalja. Ennek ellenére a film jól folytatja a Virágok a padláson filmet, így, akik nem olvasták a könyveket, de a filmet látták és szeretik, azok nem fognak csalódni. A színészekkel ezúttal sincs gond, a technikai megvalósítás viszont még mindig tükrözi a Lifetime stílusát, ami eléggé steril és műanyagszerű, de legalább képernyőre adaptálták ezt a még mindig lehengerlő történetet. Nagyon érezhető a Fekete hattyú hatása is, atmoszférában és történetvezetésben egyaránt.

A könyv és a film után hezitáltam, hogy tovább olvassam, nézzem a Dollanganger gyerekek történetét, vállalva ezzel, hogy kiteszem magam a lélekölő történetnek, ami tovább kínozza rendkívül megszeretett karaktereimet, de persze a kíváncsiságom legyőzte a naivitást, de ez már egy újabb kritikából fog kiderülni.Vigyázat, a kritika akaratlanul is spoilereket tartalmaz Virgina C. Andrews előbbi regényére, a Virágok a padláson-ra és az abból készült filmváltozatokra vonatkozóan.

A négy porcelánbabából már csak háromnak kell megküzdenie az élettel. Chris, Carrie és Cathy Dollanganger sikeresen megszöktek Foxworth Hallból, ahová özveggyé vált anyjuk, Corinne vitte őket, miután férje, a félnagybátjya meghalt. Corinne vissza akarta szerezni apja szeretetét, hogy visszafogadja az örökségébe és a vagyonnal együtt új életet kezdhessenek a gyerekeivel. A bigott és gonosz nagymama javaslatára a gyerekeket három és fél évre a padlásra zárták, ahová nem sütött be a nap, szigorú szabályok között kellett élniük, a nagymama folyamatosan terrorizálta őket fizikailag és lelkileg egyaránt. Chrisnek és Cathynek pedig szülővé kellett válnia ahhoz, hogy az ikertestvéreik megkapják azt a szeretetet, amire szükségük volt. A két serdülő, az évekig tartó összezártságnak köszönhetően közösen fedezték fel egymást, szexualitásukat, ismerték meg a szerelmet, miközben tudták, hogy a nagymama és a társadalom által pokoli bűnt követtek el. De ki tudná őket hibáztatni őket ennyi nyomorúság után, amikor az ő bontakozó szerelmük a család legtisztább momentuma?

Úgy tűnik a szerencse rámosolygott az életben maradt gyerekekre, szökés közben találkoznak egy néma házvezetőnővel, aki egy orvosnál szolgál és aki készséges segíteni rajtuk. Carrie a halál peremén lebeg anyja tettei miatt, ahhoz viszont, hogy Dr. Paul Sheffield segíteni tudjon rajta meg kell ismernie a szörnyű igazságot. A gyerekek rég nem érzett szeretetet és üdeséget hoznak a középkorú férfi életébe, aki magához veszi őket, hogy sajátjaiként nevelje a porcelánbabákat megadva nekik mindazt, amit az anyjuknak és a nagyszülőknek kellett volna. Mindhárom gyereket tovább kíséri a sötétség, a bűntudat, a gonosz gondolatok, amiket a nagymama ültetett el a fejükben és még mindig nem tudják teljes mértékben felfogni, nemhogy feldolgozni a szörnyűséget, amit anyjuk követett el ellenük. Carrie a bezártság következtében megnyomorodott, nem fejlődött megfelelően, ezért a magán-lányintézetben napi szinten van kitéve aljas társnői gúnyának és fizikai bántalmazásának. Chris orvossá szeretne válni, amihez megkapja a megfelelő támogatást Paultól, de a fiú nem tud megbirkózni a gondolattal, hogy húga a számára az egyedüli nő, akit szeretni tud és akar annak ellenére, hogy tiltott bűn, amit tettek és mindketten harcolnak igazi érzelmeik ellen.

Cathy balerina szeretne lenni, de fűti a bosszúvágy, hogy leszámoljon anyjával és nagyanyjával, miközben saját személyiségét is keresi és küzd a benne élő kettősséggel. Hasonlít az anyjára, nem csak külsőre, de belsőre is. Ugyanúgy meg tudja fogni a férfiak figyelmét és szívét, amivel nem igazán tud mit kezdeni, hisz szereti Christ, szereti Pault és az életébe Julian Marquette is belép, aki bevezeti őt a prímabalerínák életébe, azzal a feltétellel, hogy teste és szelleme felett teljes mértékben átveszi az uralmat. Cathy börtönből börtönbe vándorol, Foxworth Hall padlásáról a jótevője karjaiba menekül, mert hálát érez és szeretet, törleszteni akar, de igazából csak bátyja iránt érzett érzelmei elől menekül. Paul karjaiból pedig Julianhez rohan, aki bántalmazza és gátolja a továbblépésben. Minden hiba, amit elkövet az anyja bűne, hiszen megfosztotta őket a gyerekkoruktól a megfelelő testi-lelki fejlődéstől, a személyiségük kialakulásától, a nagyanyjuk pedig elültette mindannyiuk agyában a gondolatot, hogy a bűn gyermekei, az életet sem érdemlik meg.

A Virágszirmok a padláson pár órával a Virágok a padláson történései után veszi fel a fonalat és közel két évtizedet ölel fel a porcelánbabák életéből, ami telis tele van vívódásokkal, sötétséggel és mikor újabb tragédia fészkeli be magát Cathyék életébe, az immár elpusztíthatatlanná edződött nőnek szembe kell néznie Corinnal, a nagyanyjával és Foxworth Hallal, hogy örökre leszámoljon velük és jogosan bosszút álljon.

Virgina C. Andrews zseniális író, amit többek között az elképesztően árnyalt karakterei támasztanak alá. Ez a könyv is Cathrine szemszögéből íródott, akit ugyanúgy lehet imádni, mint az előző regényben. A lányból hihetetlenül erős nő válik, aki kitanulja a játszmázás minden fortélyát és folyamatosan küzd a benne harcoló jóval és rosszal, azzal, hogy ne váljon olyanná, mint az anyja, még akkor sem, ha elköveti ugyanazokat a hibákat. Chrisszel való kapcsolatáért még mindig teljes szívvel lehet izgulni, hisz annak ellenére, hogy testvérek, a tragikus körülmények és kiszolgáltatottság ellenére egymásnak lettek teremtve, egymás részei, egyik nem tud élni a másik nélkül, akármennyire menekülnek a valós érzelmek elől. Cathy férfiügyei teljesen életszerűek és érthetőek, Paullal való kapcsolata erősíti a Lolita vonalat, Julian erőszakosságai pedig vérlázítóak. Carrie szenvedéseiért az olvasónak a szíve megszakadhat, hisz talán ő tőle vették el a legtöbbet az életből. A leszámolásnál Andrews leleplezi az indítékokat, motivációkat, az igazságot, hogy miért kellett éveken át bezárva és terrorizálva élniük a gyerekeknek, de mivel remek író, nem szolgálja ki a naiv olvasók igényét, nem hoz teljes megnyugvást, csak kétségeket és keserédes végkifejletet.

Ezzel szemben a Liftime által 2014-ben adaptált film szinte teljesen más történetet mutat be. A virágszirmok a szélben (Petals ont he Wind – 2014) tíz évvel az előző film eseményei után veszi fel a fonalat, a porcelánbabák jótevőjüket gyászolják, Paul karakterét a filmből teljesen kihagyták, ami óriási hiba volt, mert Cathy döntéseinek egyik fő mozgatórugója és rengeteget tanul tőle.Cathy (Rose McIver) balerinává szeretne válni, amihez Julian nyújt segítséget (Will Kemp), de még mielőtt a lány ráeszmélhetne, egy bántalmazó kapcsolatban találja magát. Carrienek (Bailey De Young) a gimnáziumban kell megküzdenie, a testi fejletlenségei miatt ráháruló aljas tréfákkal és próbálja feldolgozni anyja, Corinne (Heather Graham) tetteit. Chris orvosnak tanul és álomhivatásának pályájára lép, miközben próbál küzdeni a Cathyhez fűződő érzelmei ellen és ismerkedik. De mindegyikük tudja, hogy nem menekülhetnek örökké, vissza kell térniük Foxworth Hallba, hogy bosszút álljanak.

Óriási gond, a regény tekintetében, hogy Paul karakterét a TV filmből kihagyták, valamint a végén lévő leleplezésből is kihagyták az újabb csavart, ami az anya és a nagymama karakterét is tovább árnyalja. Ennek ellenére a film jól folytatja a Virágok a padlásont így, akik nem olvasták a könyveket, de a filmet látták és szeretik, azok nem fognak csalódni. A színészekkel ezúttal sincs gond, a technikai megvalósítás viszont még mindig tükrözi a Lifetime stílusát, ami eléggé steril és műanyagszerű, de legalább képernyőre adaptálták ezt a még mindig lehengerlő történetet. Nagyon érezhető A fekete hattyú hatása is, atmoszférában és történetvezetésben egyaránt. A könyv és a film után hezitáltam, hogy tovább olvassam, nézzem a Dollanganger gyerekek történetét, vállalva ezzel, hogy kiteszem magam a lélekölő történetnek, ami tovább kínozza rendkívül megszeretett karaktereimet, de persze a kíváncsiságom legyőzte a naivitást, de ez már egy újabb kritikából fog kiderülni.

Virginia C. Andrews - Virágszirmok a szélben 10/10 moly.hu

Petals on the Wind (2014) 7/10 IMDb l mafab