Előző
[Érkezik]
Horrorhíradó
Nomad az előző hetekben bemutatta Nektek a Végső állomás klasszikus trilógiáját (első rész, második-harmadik rész), ezúttal viszont nézzük, hogyan sikerült a két másik folytatás, melyek közül az egyik szerintem teljes mértékben méltatlan, a másik viszont a kedvenc epizódom.
Engem kicsit megkavartak a címek, mert a 4. résznek nincsen számozása, szimplán csak A végső állomás a címe, mintha egy reboot lenne. Ezért valahogy nekem évekig ki is maradt, és nem láttam, hisz az ember már keveri a sok halálozás miatt a részeket. Miután megnéztem, sajnos rendkívül csalódottan keltem fel, mert tényleg csak egy újabb bőr lehúzása volt a szériáról, nélkülözve bármiféle újítást vagy kreativitást.
Természetesen most is egy grandiózus tragédiával kezdünk: Nick, Lori, Hunt és Janet egy autóversenyen vesznek részt mint nézők, mikor Nick felkavaró látomást lát. Az illúzióban egy szerszám miatt és az építési hibáknak köszönhetően óriási baleset történik, melyben ők is és a nézőtér háromnegyede életét veszti. Miután felocsódúdott, Nicknek rá kell jönnie, hogy nem hallucinált, egy pillanatra a jövőbe látott, ennek köszönhetően pedig barátait és még pár szerencsést sikerül kimenekítenie a veszélyessé vált lelátóról. Csakhogy a Halállal ezúttal sem lehet ujjat húzni, annak ellenére, hogy megmenekültek, rajta vannak a listán, s szépen lassan utoléri őket a végzet.
A negyedik rész konkrétan tényleg csak ennyiből áll. Semmiféle csavar, semmi karakterfejlődés vagy érdekes nyomozás nincs benne. Ha nem egy neves széria egyik darabja lenne, a kutyát sem érdekelte volna. Sajnos még az egymásra pakolt halálnemek sem jók, amik kiteszik az egy és negyed órás játékidőt, mert elképesztően gagyira sikeredtek, és semmi realitás nincsen bennük. Teljes mértékben B kategóriás, egyszer nézős tinihorrort sikerült letennie az asztalra David R. Ellis rendezőnek - aki a második résznél nem hibázott ekkorát -, végig érződik, hogy csak azért készült el, hogy kihasználhassák a 3D nyújtotta plusz élményt.
Ellenben az ötödik epizód már nem esett elődje hibájába, és sikerült a szerintem legjobb résszé válnia.
A kötelező nyitó tragédia ezúttal egy híd leszakadása, ami, valljuk be, sajnos nem elképzelhetetlen. Ezúttal is sikerül pár szerencsésnek megúsznia a balesetet, őket ezúttal a munkahely kötötte össze. Természetes, hogy a túlélésnek köszönhetően újra felírják magukat a Halál listájára, hogy beteljesítsék végzetüket.
Ennél a résznél nem érződik a róka bundájának többedik felhasználása, mert bizonyos, a sorozatban már unásig ismételt szálakat elhagytak, helyettük újakat tettek be. Ezúttal sikerült sokkal izgalmasabbá tenni a cselekményt, és a szereplőkért is tudunk végre aggódni. A halálnemek végre hihetőek, akármennyire is bizarrak, nincsenek maguktól mozgó tárgyak, amik előidézhetnék a véget. A kiemelkedő színészi alakítások nem voltak jellemzőek igazán egyik részre sem, de ahogy az elsőnél, most is sikerült jó karaktereket behozni a képbe. A film végén lévő csavarnak köszönhetően pedig egy igazán kreatív folytatást sikerült letennie az asztalra Steven Quale rendezőnek.
Szerintem:
