Előző
[Érkezik]
Horrorhíradó
A pengés kesztyű újra átszeli a levegőt (és pár testrészt is)! Ismét sikolyoktól hangos az Elm utca! Az Álmok Ura visszatért – legalábbis a CreepyShake-en. „Tudják, micsoda rettegést élhet át az, aki elalszik?” Tudják, mekkora agyérgörcsöt kaphat az, aki Rémálom-folytatásokat néz? Az undorító 5. rész után a készítők ismét változtattak a koncepción, azonban ez a módosítás megint balul sült el. A 6. rész visszatért a ripacskodó Freddyhez…
Ugyan a New Line még nem ment tönkre, de a cégnél tudták: még 1-2 ilyen film, és lehúzhatják a rolót. Éppen ezért valamit sürgősen ki kellett találniuk. Elérkeztünk a ’90-es évekhez, az emberek megunták a slasherfilmeket. (A Sikoly még messze volt.) A tucatszámra gyártott Péntek 13- és Halloween-folytatásokat a közönség már nem fogadta olyan kitörő örömmel, mint tette azt mondjuk 5-10 évvel ezelőtt. Freddy is sokat vesztett népszerűségéből. Így hát tényleg valami olyan alkotással kellett előállni, ami rengeteg embert képes a kasszákhoz csábítani. Az ötlet derült égből villámcsapásként érkezett: öljük meg Freddyt… végleg! Legyen vége a sztorinak! Ez látszólag hülyeségnek hangzik, hiszen a stúdiót éppen Freddy Krueger emelte a magasba, valójában azonban zseniális lépés volt. A hírverés óriási tömegeket mozgatott meg, ráadásul ki a fene garantálta azt, hogy ezek után tényleg leteszik a lantot? A 6. rész hype-ja hatalmas volt - Freddy számára nyilvános temetést rendeztek Los Angelesben. Kalapját és csíkos pulóverét koporsóba zárták. Szép gesztus, kár, hogy maga a film már messze nem bánt ilyen jól Álmaink Megrontójával.
Freddy exkluzív temetése Los Angelesben
Freddy's Dead: The Final Nightmare
Rémálom az Elm utcában 6.: Freddy halála – Az utolsó rémálom (1991)
„Boldog apák napját!”
Úgy tűnik, hogy Freddy Kruegert semmi sem állíthatja meg, semmi sem pusztíthatja el. 10 év telt el az első rész cselekménye óta, és Springwoodban már nem élnek gyerekek. Mindössze egyetlen tinédzser maradt életben, akit az Álomrém arra használ fel, hogy a városkán kívüli területekről szerezzen magának új áldozatokat…
Szóval a készítők dobták az ocsmány ötleteket, és visszatértek a Humor Herold Kruegerhez, aki ebben az epizódban minden eddiginél ripacsabb. Hogyha az ötödik részre az ocsmány volt a legjobb szó, akkor a hatodikra talán az infantilis. Freddy gátlástalanul rajzfilmszerű karakter lett, jól demonstrálja ezt a füves srác kivégzése. A mumus egy videójátékban végez áldozatával, akit a kesztyűjén található paneleken keresztül irányít. A halálok paródiába illőek, de nem viccesek. Szimplán csak szánalmas az egész. Mindössze egyetlenegyszer tudtam jóízűen nevetni, jövő héten felfedem, hogy hol, és hogy miért. A film címe találó. Freddy halála. De nem egészen olyan értelemben, ahogyan azt sejteni lehetne. Ez a régen még szeretett Freddy halála, a karakter végső megerőszakolása, sárba tiprása. Az utolsó rémálom? Szinte könyörgünk, hogy ez legyen az utolsó, mert még egy ilyen szart nem akarunk végigszenvedni.
Valamilyen különös oknál fogva a készítők úgy gondolták, hogy a lezárásban mindent meg kell mutatniuk Freddy Krueger előéletéből. Megtudjuk, hogy a kicsi Frednek sanyarú gyermekkora volt, apja állandóan verte. Már fiatalnak is ketyós volt, az osztálytársai csúfolták. Szadista hajlama korán a felszínre tört. Mindezekkel csak egy baj van: ha lerántod a leplet egy alapvetően misztikus figuráról, akkor annak elvész az ereje. Itt is ez történt. Még azt is megmagyarázzák, hogy hogyan tért vissza Freddy a halálból. Ráadásul kiderül, hogy Kruegernek van egy gyereke is, akit mindenképpen meg kell találnia ahhoz, hogy folytathassa ámokfutását. Egyszerűen kínos, túlmagyarázó és ötlettelen az egész. Ideje volt, hogy a franchise megpihenjen.
Utóirat: Reviczky Gábor mint Freddy magyar hangja viszont fantasztikus, úgyhogy ha megnézitek a filmet, akkor mindenképpen a szinkronos verziót válasszátok, úgy elviselhetőbb.
2/10
**
**
Wes Craven's New Nightmare (1994)
Rémálom az Elm utcában 7.: Az új rémálom – Freddy feltámad (1994)
„Hiányoztam?”
A 6. rész sok rajongót visszacsábított, de a bevételek jelentős mértékben elmaradtak a csúcspontnak tekinthető 4. rész box office mutatóitól. Azt meg már mondanom sem kell, hogy a Freddy halála kritikailag teljes bukás volt. A New Line persze aztán fel akarta támasztani Kruegert, de egyszerűen nem akadt normális ötletük a feladatra. Ekkor elképesztő fordulat történt: a cég megegyezett Wes Cravennel, aki ismét visszatért a fedélzetre! A rendező a sorozat történetében először kapott lehetőséget arra, hogy azt csináljon, amit akar. Úgy értem, hogy TÉNYLEG azt csináljon, amit akar. 1984-ben is szinte szabad kezett kapott, de végül a befejezést a stúdió megváltoztatta, méghozzá azért, hogy a folytatások elkészülhessenek. Az 1994-es filmben viszont kiélhette magát.
Heather Langenkamp és Robert Englund visszatér, de ezúttal nem a megszokott szerepükben. Heather Heathert játssza, és Englund sem Freddy többé, hanem csak egy színész. Mármint a maszk alatt ismét ő van, de igazából mégsem… Izé, hogy is van ez? Elmagyarázom: a történet szerint a New Line egy újabb Rémálom-filmet tervez, melynek főszerepére Heather Langenkamp kisasszonyt kérik fel. A színésznő már csak vígjátéksorozatokban szerepel, ráadásul tisztes családanya, szóval nem igazán vágyódik vissza a horrorfilmekbe, ezért visszautasítja az ajánlatot. Lehet, hogy rosszul döntött? Valaki különös telefonhívásokkal kezdi el zaklatni, a fia is egyre furcsábban viselkedik, később pedig a filmen trükkmesterként dolgozó férje meghal. Heather egyre inkább úgy érzi, hogy a rejtélyes események mögött a filmbéli gyilkos, Freddy Krueger áll…
Ebben a részben az önreflexió a kulcsszó. Az egész alkotás a film a filmben koncepcióra épít. Nem Nancy, hanem Heather a főszereplő, aki megküzd a mumussal, egy óriási csavarral egybekötve: Freddy Krueger a mi valóságunkban létezik! Az eddigi Rémálom-filmek azért kellettek, hogy a gonoszt meggátolják abban, hogy a mi dimenziónkra támadjon. Krueger először Heather kisfiának álmaiban jelenik meg, majd elkezdi a gyilkolászást. Bob Shaye és Wes Craven is feltűnik, mindketten saját magukat alakítják!
Nehéz erről a részről írni. Ez is egy olyan darab a sorozatból, ami jobb minőségűnek mondható, ám a fentebb említett önreflexió miatt kicsit kilóg a sorból. A film majdnem 2 órás, ami rekord a sorozat történetében, és Craven nem siet el semmit, a cselekmény baromi lassan indul be. Heather fél, mert fia egyre furcsább esetekről számol be, amelyek álmaiban történtek, de Freddy sokáig nem is jelenik meg. Nagyon keveset szerepel, azonban amikor jelen van, garantált a libabőr: a rém ismét ijesztő, bár az új maszkja hagy némi kívánnivalót maga után. Ugyan az eredeti tartalom némiképp átalakult, Az új rémálom újfent egy igazi horror, még úgy is, hogy a kreatív gyilkosságokból hiányt szenved, e tekintetben nem éri el az első vagy a harmadik rész színvonalát.
Elismerem, elsőre nehéz megemészteni ezt az egészet, de az alapvetően friss koncepció, valamint a nagybetűs önreflexivitás egy határozottan élvezhető mozivá teszik a hetedik részt.
7/10
Freddy vs. Jason (2003)
„Rátok szabadítottam, hogy szórakozzon egy kicsit veletek. De belejött a gyilkolásba, és most nem akarja abbahagyni ez a hokibuzi!”
Sajnos Craven önreflexív alkotása elég kevés bevételt termelt, a néző nem voltak kíváncsiak a megújult Freddy Kruegerre. Két évvel később, a szintén Craven által rendezett, hasonlóan reflexív és utalgatós Sikolyra viszont már özönlött a nép, a film 1996 egyik legnagyobb durranását produkálta. Azonban Freddyt és a többi hagyományos slashergonoszt lassan kezdték elfelejteni az emberek, ezért a 2003-as Freddy vs. Jason crossover egy különösen fontos alkotás lett.
A New Line megszerezte Jason karakterének jogait, méghozzá azzal a szándékkal, hogy a Kristálytavi Gyilkost és az Álmok Urát egymásnak eressze. Van is erre egy korai utalás. Az 1993-as Jason Goes to Hell – The Final Friday végén
{spoiler}Jason meghal, elporlad, majd a hokimaszkját egy pengés kesztyűs úriember a föld alá húzza…
{/spoiler}
Miután mindkét széria megkapta a maga lezárását, indulhatott a menet. Történet nincs, vagyis hát van, de elég bugyuta és papírvékony. „Halottnak lenni nem gond, de ha elfelejtenek, az nagyon durva” - mondja Freddy a film prológusában. Freddy pokolra került, ráadásul az Elm utcai emberek se tudják már, ki ő, szóval elég rosszul áll a szénája. Az álmok világban csak akkor tud kísérteni, hogyha emlékeznek rá. Freddynek félelmetes ötlete támad: a pokol legmélyebb bugyraiból előkeríti a hokimaszkos gyilkológépet, Jason Vorheest, és őt küldi Springwoodba, így mindenki azt hiszi majd, hogy Freddy Krueger tért vissza. Csakhogy Jason eléggé belejön a hentelésbe, és félő, hogy Freddynek már nem marad kit eltennie láb alól. A pengés kesztyűs gyilkos elindul, hogy megállítsa Vorheest…
A Freddy vs. Jason az egyik legjobb trashfilm, amit valaha láttam. A film nem nyújt mást, mint a két rém összecsapását: rengeteg a gore, a body count az egekben - de hát mi kell még?
A film sikeresen vegyíti a két gyilkos legismertebb tulajdonságait. Itt van Jason, aki jön a nagy „bájdorongjával”, és… És hát ennyi, tudjuk róla, hogy ő bizony nem beszél, csak aprít, de azt elég magas fokon teszi. Freddy itt is vicces, néha elereszt egy-két humoros beszólást, de mégsem válik ripaccsá. A horror oldaláról tekintve is rendben a film, néhol kifejezetten ijesztő, gondolok itt az álmokban játszódó jelenetekre, de Jason hirtelen felbukkanásaitól is a szívbaj kerülgetett. A fiatalok nagyon bugyuták, szerepük arra korlátozódik, hogy minnél kíméletlenebb halált haljanak, lehetőleg minél hamarabb. De kit érdekel? A vér literszámra ömlik, a húscafatok csak úgy repkednek, a halálok kreatívak, és a két horrorikon minden eddiginél szórakoztatóbb. A Freddy vs. Jason egy igazi bűnös élvezet: már négyszer láttam, de talán sosem unom meg. Fantasztikus jutalomjáték egy ilyen hosszú széria után, a rengeteg rossz filmet követően kifejezetten pihentetően hatott.
7/10
A Freddy vs. Jasont zabálta a nép. Ugyan felmerült a folytatás lehetősége, de mozgóképen ebből nem lett semmi. Helyette elkészült a Freddy vs. Jason vs. Ash, méghozzá képregényben. Freddy 7 évre megpihent, hogy aztán őt is elérje a remake-láz. A 2010-es újragondolás minden, csak nem egy korrekt feldolgozása egy klasszikusnak…
A Freddy vs Jason vs Ash képregény
A Nightmare on Elm Street
Rémálom az Elm utcában (2010)
*„- Mit akarsz játszani Nancy?
- Baszd meg!
- Hmmm, jó mókának hangzik…”*
*
*
Túl sok karaktert nem akarok erre a filmre pazarolni, írtunk már róla az oldalon, méghozzá nem is olyan régen. A legnagyobb pozitívuma – kapaszkodjatok meg – Freddy, pontosabban Jackie Earle Haley, aki már az Apró titkok című filmben is egy pedofilt játszott, szóval a szerep adta magát. Kár, hogy a sminkjét roppant mód elcseszték, egy jobb make-uppal sokkal félelmetesebb is lehetett volna. Amúgy meg az egész film teljesen fantáziátlan, mindössze a mikroalvások jelentenek egy kis pluszt az egész történetben. A sztori teljesen ugyanaz, mint a ’84-es filmben, de még a haláljelenetek is, kivéve Jonny Depp „ágyjelenetét”, az valamiért innen kimaradt. Sajnos a gyenge kivitelezés, a nulla kreativitás, a vállalhatatlan színészek (kivéve persze Haley-t) kinyírják az egészet. Teljesen felesleges volt elkészíteni ezt a filmet.
4/10
Cikksorozatom jövő heti, utolsó részében összegzem a szériával kapcsolatos benyomásaimat, majd toplistázunk egyet. Jönnek a legjobb halálok, a legfrappánsabb egysorosok és a legütősebb zenék!
Folytatása következik!
