Úgy örülök a horrormese-szombatoknak, így végre sort keríthetek kedvenc mitikus lényemre: a sellőre, aki eredetileg nem egy szende, ábrándos hableány, hanem vérszomjas gyilkos. Sokan összetévesztik a sellőket a szirénekkel, mindketten a tengeri nimfák nemzetségébe tartoznak eredetileg, a görög mitológiában.

Úgy örülök a horror mese szombatoknak, így végre sort keríthetek kedvenc mitikus lényemre: a sellőre, aki eredetileg nem egy szende, ábrándos hableány, hanem vérszomjas gyilkos. Sokan összetévesztik a sellőket a szirénekkel, mindketten a tengeri nimfák nemzetségébe tartoznak eredetileg, a görög mitológiában.

A szirének Akhelóosz folyamisten és Melpomené múzsa gyermekei, testük madáré, de fejük női. Gyönyörű hangjukkal csábították el a tengerészeket, hogy hajójuk zátonyra fusson, és ők kedvükre vadászhassák le prédájukat.  Számuk háromtól kilencig tehető más és más forrásokra hivatkozva, de egyben mind megegyeznek; valaha gyönyörű emberi nimfák voltak, de gőgösek lettek, ezért a múzsák megátkozták őket, hogy madártesttel éljenek tovább veszedelmes szörnyetegként. Homérosz mesélte először el történetüket, Odüsszeusz társi fülébe viaszt öntött, magát pedig az árbochoz köttette, hogy hallja a szirének életét, de ne vesszen oda. Mivel a hajó megmenekült a szörnyektől beteljesült végzetük, szigetükről a tengerbe vetették magukat, ahol három sziklaszirtté változtak.

A nimfák közé tartoznak még a Néreiszek, kék hajú, segítőkész nimfák, akik mélytengeri barlangokban muzsikálnak és szórakoztatják a többi vízi istenséget, a Naiaszok pedig az erdők forrásainak, patakjainak, csermelyeinek őrzői, az édesvízi nimfák.

A sellők viszont Tritón (Posszeidón fia) leányai, testük halfarokban végződik, gyakran hozták őket összefüggésbe áradásokkal, viharokkal és hajótörésekkel, de írták már le jóindulatú, romantikus lényként is, alakjuk paradoxon.

A sellők eredete i.e. 1000-ből, az Asszír Birodalomból származik. Astraum istennő beleszeretett egy pásztorba, de akaratlanul megölte, így szégyenében a vízbe vetette magát, ahol hallá változott, de szépségét a víz nem tudta befogadni, így csak az alsó teste maradt halé. A görögök később sajátjukként tartották számon az istennőt, Atargatisz néven.

A Ruszalkák Kelet-Európa sellői, nyughatatlan női lelkei, akik erőszakos halált haltak, gyilkosság áldozatai, vízbe fulladtak. Nincs halfarkuk, sápadt bőrük és hosszú, zöld, hínárszerű hajuk van, éjszakánként kicsalják a férfiakat énekükkel, hogy vízbe fojthassák őket.

A britek rossz ómenként tartották számon a halfarkú lényt, katasztrófát jósolhattak meg, de idézhettek is elő. Az elátkozott hajósoknak hazudhatták, hogy a part már közel van, így sodorva őket zátonyra. Sziklaszirteken ülve daloltak, hogy a hajósokat a halálba vezessék és felfalhassák őket.

1837-ben megjelent, a mindenki által ismert A kis hableány, Hans Christian Andersen, dán író tollából. A Disney – féle (egyébként remek, de nem az oldalra való) lúgosítással ellentétben, az eredeti történet tartalmaz horrorisztikus elemeket, szívfacsaró végkimenetellel. Az eredeti mesében a sellő, mikor tizenöt éves korában felúszik a felszínre és beleszeret a hercegbe, alkut köt a tenger boszorkányával; az kimetszi a sellő nyelvét, mivel neki van a legszebb hangja, cserében az emberi lábakért, melyekkel minden lépés kínzó fájdalom, mintha üvegszilánkokon lépkedne. A herceg másba szeret bele, így a sellő szíve megszakad, de nem térhet vissza a tengerbe és, ha egy sellő meghal szertefoszlik tajtékká a vízen. Halála, napfelkelte előtt nővérei bukkannak fel, akik eladták hajukat a boszorkánynak egy tőrért cserébe, melyet, ha húguk a herceg szívébe szúr és vérét a lábára csorgatja, újra visszatérhet a tengerbe halfarokkal. A sellő nem képes meggyilkolni a herceget, hajnalhasadáskor a tengerbe veti magát, ahol tajtékká foszlik, de lelke felszáll a mennybe és a lég leányai közé csatlakozik tiszta szíve és jóindulata miatt. Az Andersen mese is gyönyörűen ábrázolja a lények ellentmondásos alakját, gyönyörű hangjukkal, de gyilkos természetükkel.

Nagy bánatomra igazán kevés film foglalkozik a tenger gyilkosaival, még kevesebb horror, pedig az alaptéma adott. Egyetlen említésre méltó sellős horror, egy 2001-es tévé-film, A tengeri szörny, ami az azonos című 1956-os remakeje. Az eredetit nem láttam, de az IMDb-s 3 pontja nem is vonz, ellenben a felújítással, ami gyerekkorom kedvenc horror meséje, és még ma is szívesen ülök le elé.

Angus (Rufus Sewell) és csapata az 1900-as évek elején vándorcirkuszként járják az országokat és nézők tucatjait csapják be trükkjeikkel, melyek közül a főattrakció Rufus felesége, Lily, aki egy akváriumban énekelve sellőt játszik.  Írországi fellépésük után felkeresi őket egy csalódott néző, egy volt tengerész, Mr. Woolrich, aki igazi sellőt szeretett volna látni. Az öreg állapotára való tekintettel Rufus és Lily hazakísérik őt, tengerparti villájába és elköltenek egy késői vacsorát a tengerésszel.

Az öreg elmeséli élete legnagyobb felfedezését a szkeptikus csalóknak: látott már életében igazi sellőt. Elmesélte, hogy a tenger egy eldugott zátonyos, barlangos részén gyilkos sellők élnek, akik felfalják az óvatlan matrózokat. Az uralkodójuk, a Rejtek Királynője a legerősebb mind közül, sokkal tovább él, és a nyár legforróbb éjszakáján, teliholdkor emberi leány alakját ölti fel, és pár órára sebezhetővé, ártatlanná válik, hogy utána felfedje igazi külsejét.

Távozásukkor, mivel Mr. Woolrich látja hitetlen arckifejezésüket, megmutatja Rufuséknak élete legnagyobb szerzeményét. Egy óriási, ketreccel körbezárt tartályban egy élő sellőt tart leláncolva. Mivel a teremtmény meggyilkolta feleségét, az öreg szinte kínozza, és várja halálát, annak ellenére, hogy szinte szerelmes a lénybe.

Óriási felfedezésről van szó, melyből a csalók rengeteg pénzt tudnának szakítani az Új Világban, ezért az éjszaka elrabolják a sellőt az öreg tengerésztől és hajóra szállnak vele. Lily és a sellő között furcsa kapcsolat kezd kialakulni, kölcsönösen védelmezik egymást és a lény, mintha olvasni tudna a nő gondolataiban.  Viszont a legénység egyre jobban kezd megcsappanni és az eltűnésekkel egyenes arányban a sellő egyre szebb és erősebb lesz. Rufusék lassan kezdenek ráébredni, hogy nem csak a sellő viselkedik egyre furcsábban, de ők is eltévedtek a zátonyos tengeren…

Tévé-filmhez képest hihetetlenül szórakoztató darab szerintem. Az eredeti cím Mermaid Chronicles Part 1: She Creature, melyből jól látszik, több részt terveztek, amik sajnos soha nem készültek el, pedig mind a történet, mint a kivitelezés és a színészi játékok helyt állóak. 18 nap alatt forgatták le az egész filmet, mégsem kapunk tákolmányt, hanem egy összetett, érdekes történetet a sellőkről, akik nem is olyan kedvesek és jóindulatúak, mint amilyennek sokan hiszik őket. A készítők a lényt nem, mint mézesmadzagot húzták el a nézők előtt, főszereplővé tették és szinte minden második jelenetben láthatjuk. Stan Winston (Alien, Jurassic Park) csodálatos smink mesteri, vizuális effektjeinek köszönhetően nagyon szép szörnyet láthatunk a játékidő előtt. 2014-ben érkezett egy szerb horror Mamula/Nymph címmel, mely szintén egy gyilkos sellőről szól, egy évet vártam rá, de óriási csalódás volt, a sellő ócska CGI-s alakja és öt perces szereplése. A tengeri szörnyet viszont mindenkinek csak ajánlani tudom, remek horror mese és kikapcsolódás.Úgy örülök a horror mese szombatoknak, így végre sort keríthetek kedvenc mitikus lényemre: a sellőre, aki eredetileg nem egy szende, ábrándos hableány, hanem vérszomjas gyilkos. Sokan összetévesztik a sellőket a szirénekkel, mindketten a tengeri nimfák nemzetségébe tartoznak eredetileg, a görög mitológiában.

A szirének Akhelóosz folyamisten és Melpomené múzsa gyermekei, testük madáré, de fejük női. Gyönyörű hangjukkal csábították el a tengerészeket, hogy hajójuk zátonyra fusson, és ők kedvükre vadászhassák le prédájukat.  Számuk háromtól kilencig tehető, más és más forrásokra hivatkozva, de egyben mind megegyeznek: valaha gyönyörű emberi nimfák voltak, de gőgösek lettek, ezért a múzsák megátkozták őket, hogy madártesttel éljenek tovább veszedelmes szörnyetegként. Homérosz mesélte először el történetüket: Odüsszeusz társai fülébe viaszt öntött, magát pedig az árbochoz köttette, hogy hallja a szirének énekét, de ne vesszen oda. Mivel a hajó megmenekült a szörnyektől, beteljesült végzetük, szigetükről a tengerbe vetették magukat, ahol három sziklaszirtté változtak.

A nimfák közé tartoznak még a Néreiszek, kék hajú, segítőkész nimfák, akik mélytengeri barlangokban muzsikálnak és szórakoztatják a többi vízi istenséget, a Naiaszok pedig az erdők forrásainak, patakjainak, csermelyeinek őrzői, az édesvízi nimfák.

A sellők viszont Tritón (Poszeidón fia) leányai, testük halfarokban végződik, gyakran hozták őket összefüggésbe áradásokkal, viharokkal és hajótörésekkel, de írták már le jóindulatú, romantikus lényként is. Alakjuk paradoxon. A sellők eredete i.e. 1000-ből, az Asszír Birodalomból származik. Astraum istennő beleszeretett egy pásztorba, de akaratlanul megölte, így szégyenében a vízbe vetette magát, ahol hallá változott, de szépségét a víz nem tudta befogadni, így csak az alsó teste maradt halé. A görögök később sajátjukként tartották számon az istennőt, Atargatisz néven.

A Ruszalkák Kelet-Európa sellői, nyughatatlan női lelkei, akik erőszakos halált haltak, gyilkosság áldozatai, vízbe fulladtak. Nincs halfarkuk, sápadt bőrük és hosszú, zöld, hínárszerű hajuk van, éjszakánként kicsalják a férfiakat énekükkel, hogy vízbe fojthassák őket.

A britek rossz ómenként tartották számon a halfarkú lényt, katasztrófát jósolhattak meg, de idézhettek is elő. Az elátkozott hajósoknak hazudhatták, hogy a part már közel van, így sodorva őket zátonyra. Sziklaszirteken ülve daloltak, hogy a hajósokat a halálba vezessék és felfalhassák őket.

1837-ben megjelent a mindenki által ismert A kis hableány, Hans Christian Andersen, dán író tollából. A Disney-féle (egyébként remek, de nem az oldalra való) lúgosítással ellentétben az eredeti történet tartalmaz horrorisztikus elemeket, szívfacsaró végkimenetellel. Az eredeti mesében a sellő, mikor tizenöt éves korában felúszik a felszínre és beleszeret a hercegbe, alkut köt a tenger boszorkányával: az kimetszi a sellő nyelvét, mivel neki van a legszebb hangja, cserében az emberi lábakért, melyekkel minden lépés kínzó fájdalom, mintha üvegszilánkokon lépkedne. A herceg másba szeret bele, így a sellő szíve megszakad, de nem térhet vissza a tengerbe, és ha egy sellő meghal, szertefoszlik tajtékká a vízen. Halála, napfelkelte előtt nővérei bukkannak fel, akik eladták hajukat a boszorkánynak egy tőrért cserébe, melyet, ha húguk a herceg szívébe szúr és vérét a lábára csorgatja, újra visszatérhet a tengerbe halfarokkal. A sellő nem képes meggyilkolni a herceget, hajnalhasadáskor a tengerbe veti magát, ahol tajtékká foszlik, de lelke felszáll a mennybe és a lég leányai közé csatlakozik tiszta szíve és jóindulata miatt.

Az Andersen-mese is gyönyörűen ábrázolja a lények ellentmondásos alakját, gyönyörű hangjukkal, de gyilkos természetükkel. Nagy bánatomra igazán kevés film foglalkozik a tenger gyilkosaival, még kevesebb horror, pedig az alaptéma adott. Egyetlen említésre méltó sellős horror egy 2001-es tévéfilm, A tengeri szörny, ami az azonos című 1956-os mű remake-je. Az eredetit nem láttam, de az IMDb-s 3 pontja nem is vonz, ellentétben a felújítással, ami gyerekkorom kedvenc horrormeséje, és még ma is szívesen ülök le elé.

Angus (Rufus Sewell) és csapata az 1900-as évek elején vándorcirkuszként járják az országokat, és nézők tucatjait csapják be trükkjeikkel, melyek közül a főattrakció Rufus felesége, Lily (Carla Gugino), aki egy akváriumban énekelve sellőt játszik. Írországi fellépésük után felkeresi őket egy csalódott néző, egy volt tengerész, Mr. Woolrich, aki igazi sellőt szeretett volna látni. Az öreg állapotára való tekintettel Rufus és Lily hazakísérik őt tengerparti villájába, és elköltenek egy késői vacsorát a tengerésszel. Az öreg elmeséli élete legnagyobb felfedezését a szkeptikus csalóknak: látott már életében igazi sellőt. Elmesélte, hogy a tenger egy eldugott zátonyos, barlangos részén gyilkos sellők élnek, akik felfalják az óvatlan matrózokat. Az uralkodójuk, a Rejtek Királynője a legerősebb mind közül, sokkal tovább él, és a nyár legforróbb éjszakáján, teliholdkor emberi leány alakját ölti fel, és pár órára sebezhetővé, ártatlanná válik, hogy utána felfedje igazi külsejét.

Távozásukkor, mivel Mr. Woolrich látja hitetlen arckifejezésüket, megmutatja Rufuséknak élete legnagyobb szerzeményét. Egy óriási, ketreccel körbezárt tartályban egy élő sellőt tart leláncolva. Mivel a teremtmény meggyilkolta feleségét, az öreg szinte kínozza és várja halálát, annak ellenére, hogy szinte szerelmes a lénybe. Óriási felfedezésről van szó, melyből a csalók rengeteg pénzt tudnának szakítani az Új Világban, ezért az éjszaka elrabolják a sellőt az öreg tengerésztől és hajóra szállnak vele. Lily és a sellő között furcsa kapcsolat kezd kialakulni, kölcsönösen védelmezik egymást, és a lény mintha olvasni tudna a nő gondolataiban. Viszont a legénység egyre jobban kezd megcsappanni, és az eltűnésekkel egyenes arányban a sellő egyre szebb és erősebb lesz. Rufusék lassan kezdenek ráébredni, hogy nem csak a sellő viselkedik egyre furcsábban, de ők is eltévedtek a zátonyos tengeren…

Tévéfilmhez képest hihetetlenül szórakoztató darab szerintem. Az eredeti cím Mermaid Chronicles Part 1: She Creature, melyből jól látszik, több részt terveztek, amik sajnos soha nem készültek el, pedig mind a történet, mint a kivitelezés és a színészi játékok megállják a helyüket. 18 nap alatt forgatták le az egész filmet, mégsem kapunk tákolmányt, hanem egy összetett, érdekes történetet a sellőkről, akik nem is olyan kedvesek és jóindulatúak, mint amilyennek sokan hiszik őket. A készítők a lényt nem mint mézesmadzagot húzták el a nézők előtt, főszereplővé tették és szinte minden második jelenetben láthatjuk. Stan Winston (Alien, Jurassic Park) csodálatos sminkmesteri, vizuális effektjeinek köszönhetően nagyon szép szörnyet láthatunk a játékidő előtt. 2014-ben érkezett egy szerb horror Mamula/Nymph címmel, mely szintén egy gyilkos sellőről szól, egy évet vártam rá, de óriási csalódás volt, a sellő ócska CGI-s alakja és ötperces szereplése. A tengeri szörnyet viszont mindenkinek csak ajánlani tudom, remek horrormese és kikapcsolódás.

Szerintem: 8/10

IMDb | mafab