Gyerekkorom óta rajongok Agatha Christie műveiért, különösen Poirot történeteit szeretem és gyűjtöm. Azonban elérkezett az az idő, amikor már az összes bajuszos detektívről szóló regényt megszereztem, így ideje volt rátérni Christie egyéb műveire is. Miss Marple mellett az írónő egyéb műveket is írt, amiket szépen lassan igyekszem beszerezni. Az egyik ilyen könyve, ami felkeltette az érdeklődésemet az 1961-ben íródott Bűbájos gyilkosok.

A történetben szerepel egy gyóntatásból hazainduló pap, aki gyilkosság áldozata lesz, egy lista, amin olyan emberek neve szerepel, akik nem régen elhaláloztak, illetve egy Sárgaszínű Ló nevű volt kocsma, ahol három furcsa nőszemély vert tanyát. Az egész kavarodást pedig egy Mark Easterbrook nevű fiatalember igyekszik felgöngyölíteni, aki akaratlanul is a cselekmények középpontjában találja magát. Vajon tényleg lehetséges messziről, pusztán az akarat és a szuggesztió útján természetes halált előidézni, vagy valami egészen más áll a háttérben?

Én kifejezetten élveztem ezt a történetet. Először is a karakterek nagyon érdekesek voltak, még úgyis, hogy nem volt benne bajuszos detektív vagy kotnyeleskedő vénasszony. Viszont volt nekünk néhány oldal erejéig habókos írónőnk, hiszen Ariadne Oliver is feltűnik a történetben és mindig a legjobbkor áll elő, az elsőre hihetetlennek tűnő elméleteivel. Easterbrook karaktere mellette nagyon józan, megfontolt, tele egészséges kétkedéssel. Mellettük pedig igazán elképesztő karaktereket is kapunk. Gondolok itt a három, fekete mágiát űző nőre, vagy a kerekesszékes milliomosra.

Nagyon tetszett, hogy Christie főszereplője egy tudós ember, történész, aki ebből kifolyólag mindig a tényekre alapozza az elgondolásait, miközben ebben az ügyben annyi a kérdés, a különös, megmagyarázhatatlan haláleset, hogy egyszerűen nem tudja magát kivonni ezek alól még a tudós elme sem.

Christie azért ritkán foglalkozik a műveiben természetfelettivel, ezért is volt olyan különleges ez a történet. Sok misztikum volt benne, megfűszerezve okkultizmussal, babonával és mágiával. Nagyon érdekes elméleteket ismertetett meg az olvasóval, amiknek érdemes utánaolvasni is. Szépen vezet minket végig egy különös világon, ami azért korántsem az, aminek látszik.

Az írónő a tőle megszokott módon viszi be olvasóját az erdőbe, tereli el a figyelmét, hogy aztán lerántsa a leplet a turpisságról. Itt jön el az a rész, amikor az olvasó a homlokára csap és kiszakad belőle: téényleg, mennyire kézenfekvő ez a magyarázat, nekem is eszembe juthatott volna. Én szerettem ezt a könyvet, nem ült le a cselekmény, csak úgy faltam az oldalakat és nagyon jót tett neki a misztikum és az okkultizmusban való kalandozás is, amit az írónő szembeállított a racionalitással és a tudománnyal. Mert azért csak vannak olyan dolgok, amik kételyt ébreszhetnek bennünk a valóságot illetően.

Pontszám:8/10.