Szeretem a horrort. Azt a műfajt, ami nem csak elborzasztani képes, hanem elgondolkodtatni is. A műfaji alkotások igazi varázsa az, hogy az átvágott inakon, a szétroncsolódott húson és a vér végtelen tengerén át is képes üzenetet közvetíteni. Üzenetet, ami könnyedén juthat el az arra fogékony közönsége felé.  Legyen szó ősi félelmekről, össztársadalmi aggodalmakról vagy éppen személyes válságokról a horror műfaja szinte minden téma megjelenítésére alkalmas. Szerencsére a filmek alkotói kellő lelkesedéssel igyekeznek a rajongók igényeit kielégíteni, ezt azonban sajnos nem sikerül mindig maradéktalanul megvalósítaniuk. Ennek eredményeképp pedig olyan közepes – vagy annál is rosszabb – mozis esztendők születnek, mint például a 2019-es év. Rengeteg közepes alkotás és sok olyan film, ami az egyébként sem túl magasra állított elvárások lécét is képes volt játszi könnyedséggel lefejelni. Abban az esetben pedig, ha csalódás ér hajlamosak vagyunk más alternatívát keresni, ahogy tettem ezt én is, amíg rá nem találtam egy YouTube csatornára, az ALTER-re.

A csatorna – folyamatosan bővülő – kínálatában több mint kétszáz rövidfilm található, az alkotások pedig a horror szinte minden alműfaját lefedik. Találkozhatunk szörnyfilmmel éppúgy, mint testhorrorral vagy éppen thrashbe hajló slasherrel is. A körülbelül tízperces alkotások között pedig igazi gyöngyszemekre lehet lelni, olyanokra, amiket a vásznakon sajnos egyre ritkábban láthatunk. A csatorna ezt képes megtenni, oly módon hogy a rövidfilmes formátum minden előnyét kihasználja, aminek köszönhetően a legtöbb alkotás a feszes tempó ellenére is képes maradandó élményt nyújtani. Egy olyan élményt, ami még sokáig a nézőkkel marad. Hiszen ez lenne a lényeg és ez az, amit a nagyfilmes alkotók oly gyakran hajlamosak elfelejteni…

A nemrégiben megjelent The Silence című filmről készült cikkem bevezetőjében írtam, hogy szeretem azokat az alkotásokat, amik a reklámokat, a nagy nyilvánosságot elkerülve, „radar alatt” találják meg útjukat a nézőkhöz. A hozzám hasonlóknak pedig az ALTER maga a borzongással, kínnal és vérrel folyó Kánaán, amelynek kínálatából most szeretném megmutatni nektek a kedvenceimet.

3. „The Herd”

A valamivel több mint negyed órás alkotást Melanie Light rendező jegyzi, aki a remek The Autopsy of Jane Doe című film készítésében is részt vett. A film elgondolkodtató alkotás a világról, pontosabban arról, hogy hová juthat el, akkor, ha átlépünk egy határon és egyszerű eszközökké degradáljuk embertársainkat, ezt pedig a kitekeredett társadalmi normák igazolják és elfogadják – vagy csak csendben szemet hunynak áldozataik szenvedései felett. Brutális erejű alkotás.

2. „Chromophobia”

Brian Evenson írásából Keith Adams rendező készített egy kellemesen sötét és nyomasztó alkotást. Egy elmegyógyintézet, egy tehetséges, szuicid művész, aki fél a színektől és egy doktornő, aki megpróbál segíteni a férfin. Klasszikus alapvetésnek tűnhet, azonban mégsem az teljesen. Sokkal több van ebben a filmben, mint az elsőre tűnhet. Kétségkívül a csatorna egyik legjobbja. Erősen ajánlott.

1. „The Dollmaker”

Ez az alkotás, aminek a megtekintése után tudtam, hogy írni fogok a csatornáról. Ez egy valóban sokkoló mese. Mese a gyász során érzett fájdalomról és arról, hogy szeretteink elvesztésének súlya bilincsbe ver minket. Nincs menekvés, nincs kiút, nincs remény. A megváltoztathatatlanra nincs befolyásunk, de kereshetünk alternatívákat. Bármit, ami legalább egy kicsit is enyhíthet kínjainkon és megváltást vagy talán édes feledést hozhat. Nincs bevált módszer. A veszteséggel mindenkinek egyedül kell megküzdenie. A küzdelem azonban nehéz és a szúró érzés a szívünkben egyre csak lüktet. Ütemesen, szünet és kegyelem nélkül. A film főhőseihez hasonlóan ilyenkor juthatunk el oda, amikor olyan praktikákhoz is fordulunk, amikről addig ismereteink sem voltak, mert azoktól talán megkaphatjuk, amire vágyunk, amit valóban, szívből kívánunk. Megkapjuk. Ez gyengeségünk valódi jussa. Az illúzió… 10/10!

Minden horrorrajongónak jó szívvel tudom ajánlani a csatornát. Biztosan mindenki meg fogja találni a szívének oly kedves műfaji filmeket és a személyes kedvenceit. A sok mozis csalódás után valódi reménysugár az ALTER, egy gyémánt, ami csak arra vár, hogy kinyújtsuk érte a kezünket és megérintsük. Mi baj történhetne?!?