Ahogyan a beharangozóban is írtam, a gore-elemekkel teletűzdelt splatter film majdhogynem kéz a kézben jár a slasherrel, ami igazán a 70-es, 80-as években virágzott, majd a 90-es években újra fénykorát élte, köszönhetően Wes Cravennek. De nem csak olyan slashergyilkosok léteznek, mint Jason, Freddy, Michael, hanem női sorozatgyilkosok is. A 2010-es hongkongi slasherfilm, az Álomotthon (Dream Home/Wai dor lei ah yut ho) egy nőt állított a középpontba, mint gyilkost, a végeredmény pedig önmagáért beszél; bizony a nők ijesztőbbek ilyen szerepben, mint a férfiak, és még több hasonló film kellene.

A nyitányban statisztikai adatokat olvashatunk Hongkong bérházairól és ingatlanairól, az elképesztő árakról, az emberek anyagi körülményeiről és a gazdaság ingatagságáról, valamint arról, hogy a későbbiekben látottak valós történetet dolgoznak fel…

Cheng Lai - Sheung (Josie Ho) fiatal nő, aki főállású munkája mellett, ami telefonos értékesítés, még mellékállást is vállalt, hogy végre össze tudjon gyűjteni annyi pénzt, vagy legalábbis hitelt kaphasson, hogy a gyönyörű, de elképesztően drága Victoria Harbouron lakást vehessen. Tüdőbeteg apjával és testvérével él jelenleg egy apró bérházban, és már gyermekkora óta vágyik saját ingatlanra, és a vásárlás maga szinte már jelképesen élete céljává vált, amit még szüleinek is megígért. Viszont apja betegsége áthúzza számításait, hozzá kell nyúlnia a félretett pénzhez, hitelt sem kap rendesen, és a kinézett lakás tulajdonosai is emelik az árakat. Sheung ezt már nem bírja idegekkel, elpattan benne valami, úrrá lesz rajta az őrület, és úgy gondolja, tesz róla, hogy megszerezze álmai otthonát. Az emberi élet sem jelenthet akadályt.

Egy éjszaka leforgását öleli át a cselekmény nagy része, minden részletet, a tettekig vezető utat visszaemlékezésekből tudhatjuk meg. Amit már fentebb is írtam, valóban igaz, sokkal ijesztőbb a női sorozatgyilkos, mint egy férfi, de nem is vált szélsőségessé, látjuk a hibáit, gyengeségeit, mégis rendkívül rémisztő az elszántsága és a teljes elmebaja. Josie Ho remek munkát végzett, ahogyan a speciális effekt mesterei is, akik előtt a kalapom emelem kivitelezés tekintetében. Már az első jelenetnél a hajam őszülni kezdett, olyan aljas, kegyetlen és módszeres gyilkosságokat látunk. Ami a valóságos alapot illeti, nem találtam bizonyítékot, hogy volt-e ilyen ámokfutó nő, gondolom a gazdasági alapkoncepcióra érthették, vagy csak hangulatkeltés céljából. Összességében egy néhol logikátlan, de remek gore-jelenetekkel átfűzött női slashert láthattam, amit ajánlani tudok mindenkinek.

Szerintem: 7/10

IMDb | mafab