BYE BYE MAN – A RETTEGÉS NEVE (16)
Eredeti cím: The Bye Bye Man

Műfaj: horror/thriller
Bemutató dátuma: 2017. április 27.
Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott
Szinkronizált

Rendezte: Stacy Title
Robert Damon Schneck regényéből a forgatókönyvet írta: Jonathan Penner
Operatőr: James Kniest
Zene: The Newton Brothers
Szereplők: Douglas Smith, Lucien Laviscount, Cressida Bonas, Doug Jones, Carrie-Anne Moss, Faye Dunaway

Magyarországi forgalmazó: Freeman Film

Mindannyiunkkal előfordult már, hogy nem akartuk, hogy eszünkbe jusson valami: egy fájdalmas emlék, valami erős vágy, esetleg a társunk vagy egyik barátunk furcsa tekintete. Legtöbbször minél inkább próbáljuk ellökni magunktól ezeket a gondolatokat, azok annál erősebben jelennek meg ismét. Akár sikerül őket elhessegetni, akár nem, a végén úgyis továbblépünk. De mi van akkor, ha valaminek – egy gondolatnak, egy képnek, akár egy névnek – elég egy óvatlan pillanat is, hogy befészkelje magát az elménkbe? Mi van akkor, ha gyökeret ver, és valami olyan sötétség nő ki belőle, ami lassan a valóságunkat is uralma alá hajtja, az összes rejtett félelmünket felerősíti, és arra késztet, hogy végül megtegyük azt, amit el sem tudtunkképzelni? Ez áll a Bye Bye Man – A rettegés neve történetének középpontjában.

Az emberek nap mint nap megtesznek elképzelhetetlennek vélt dolgokat. Sokszor képtelenek vagyunk megérteni, mi vezet egy embert ahhoz, hogy ilyen szörnyűségeket kövessen el. De mi van, ha rossz kérdéseket teszünk fel? Mi van akkor, ha a gonoszság okozója nem valami, hanem valaki?

A Bye Bye Man – A rettegés neve az Oculus és a Hívatlanok producerének dermesztő horrorthrillerje, ami megmutatja az ember által elkövetett elképzelhetetlen tettek mögött rejtőző gonoszt. Amikor három egyetemista felkutatja a Bye Bye Man rémisztő eredetét, rájönnek, hogy csak egyféleképpen kerülhetik el az átkot: "ne gondolj rá, ne mondd ki". De ha a Bye Bye Man egyszer befészkeli magát a fejedbe, átveszi az irányítást. Vajon túl lehet élni ezt a megszállást?

Az Amerikában január 13-án, pénteken debütált film újraértelmezi a jeles dátumhoz köthető rémületet – legvadabb rémálmainkon túlra visz minket, hogy még tágabb teret adjon a rettegés értelmezésének.

A megtörtént események által inspirált Bye Bye Man – A rettegés neve főszereplői Elliot, Sasha és John, a három jó barát, akik életük legizgalmasabb időszaka előtt állnak. A félénk lángelme, Elliot (Douglas Smith) leghőbb vágya egy család és egy közösség; elvesztette szüleit, testvére, Virgil (Michael Trucco) nevelte fel. Elliot, gyönyörű és empatikus barátnője, Sasha (Cressida Bonas), valamint az őrült partyarc, de emellett jószívű John (Lucien Laviscount) most költöznek be első saját házukba. Hamarosan megtudják, hogy a ház a Bye Bye Man még itt lévő jelenéséhez vezet. Ez a természetfeletti lény már évtizedekkel ezelőtt is terrorizálta a gyanútlan áldozatokat. Elliot az egyik buli után véletlenül rábukkan a nevére, és a Bye Bye Man a csapat barátján, a zaklatott lelkületű médiumon, Kimen (Jenna Kanell) keresztül jut be elméjükbe és világunkba. Megkezdi gonosz tevékenységét, nekiáll elferdíteni a valóságot – és a többi még ennél is rosszabb lesz.

Elliot bizonytalansága paranoiává fajul, Sasha elzüllik, John pedig lassan agresszívvé és veszélyessé válik. Ahogy a Bye Bye Man rabul ejti elméjüket és lelküket, a barátok, a család és a közösség egyaránt belegabalyodik a rettegés hálójába. Elliot és szerettei számára az élet és halál kérdése azon múlik, hogy tudniuk kell, mi valós és mi nem. Elliot kétségbeesetten próbál segíteni mindenkinek, nyomozni kezd a Bye Bye Man múltja után, és közben igyekszik ép elmével túlélni a dolgot. Váratlan helyekről kap segítséget, és megtudja, hogy csak egyféleképpen lehet őt legyőzni: teljesen ki kell törölni az emlékét. És ez mindenkire vonatkozik, aki tud róla.

BEFÉSZKELÉS

Amikor Robert Damon Schneck író, az okkultizmus történésze nekilátott, hogy papírra vesse, mi is történt 1990-ben a három egyetemistával a wisconsini Sun Prairie-ben, egy olyan történet született, ami egyeseknek alighanem túlságosan nyugtalanító lett volna. “Azért kezdett érdekelni, mert egy figyelmeztetés volt az elején” – emlékszik vissza Trevor Macy producer. “Nemcsak, hogy igaz történeten alapult, de kerek perec kimondta, hogy akinek rögeszmés gondolatai vannak, vagy az ijesztő rémképeket nem tudja kiverni a fejéből, annak nem ajánlatos elolvasnia.”

Cressida Bones, a három főszereplő diák egyike ugyancsak azonosul az alapfelvetéssel: “Mindannyian aggódunk valami miatt, és vannak dolgok, amiket nem tudunk elfelejteni. Később persze igen, de képzeljük el, mi lenne, ha maradnának.”

A Bye Bye Man abból merít erőt, hogy hajlamosak vagyunk megszállottá válni. “Állandóan eszedbe jut. És amikor később gondolsz rá, már olyan dolgokat is látsz, amik nincsenek ott. Vagy éppen nem veszel észre valamit, ami ott van” – mondja Stacy Title rendező. “Hatalma van feletted. Arra kényszerít, hogy árts magadnak és a barátaidnak.”

Ezért is olyan rémisztő a Bye Bye Man. Az igazi rémület nem az, ami megjelenik előttünk, hanem az, hogy mi lehet abból, ami bennünk van. “Három jó fej kölyök, apró jellemhibákkal, amik egyre nagyobbak lesznek. És ezek által fordulnak egymás ellen” – magyarázza Jonathan Penner forgatókönyvíró.

“Régóta ismerem Pennert” – mondja Macy. “Könyvet írt a klasszikus horrorfilmekről, így igazán átfogó ismeretei vannak a műfajról.” Macy a Taschen kiadó által megjelentetett, 2012-es Horror Cinema című könyvről beszél. “Már csak azért is jó, ha egy ilyen íróval akadsz össze, mert mindenki valami olyat szeretne csinálni, ami még nem volt.”

“Számomra a legtöbb horrorfilm nem igazán ijesztő. Oké, ijesztgetnek, de nem foglalkoznak azzal, ami a világban igazán ijesztő” – fejti ki Penner, aki három éven keresztül dolgozott a szkripten Title-lal közösen, akivel 25 éve házasok. A műfaj szeretete és ismerete által hajtva egy olyan természetfeletti gonoszt akart teremteni, aminek valós gyökerei vannak.

“A Bye Bye Man pont olyan, mint bármi, ami elszívja az erőnket, legyen az függőség, rossz társ, vagy egy betegség. Elgyengít, és a legrosszabb énedet veszi célba. És pont olyanná válsz” – mondja Penner.

Ezért is gondolja a stáb és a szereplők, hogy a Bye Bye Man – A rettegés neve több, mint egy hagyományos horrorfilm. “Mondhatni egy tragédia” – állítja Bonas. “Igen, úgymond görög tragédia, hiszen a karakterek nem tudják, hogy nekik befellegzett” – teszi hozzá Title. A Bye Bye Man azzal fenyeget, hogy szétválasztja a filmbéli párt. Douglas Smith, a pár egyik tagja ugyancsak a film drámai oldalát emeli ki: “A két karakter egymás iránti szeretete és ragaszkodása a film egyik legfontosabb aspektusa, mert ők őszintén túl akarják élni ezt az egészet. Az benne a szívszorító, hogy fogalmuk sincs, hogy mit kéne tenniük.”

A Bye Bye Mant alakító Doug Jones is szóba hozta a forgatókönyv komplexitását, különösen a címszereplő karaktert illetően. “Sok horrorfilmes szerepet ajánlanak fel. Ebben sok-sok pszichológiai réteg volt. Végig járt az agyam, miközben olvastam” – mondja a veterán Jones, akit Guillermo del Toro műveiben, A faun labirintusában és a Bíborhegyben láthattunk, sőt nemrég Orlok grófot alakította a Nosferatu újragondolásában. Szóval bőven volt alkalma elmerengeni a gonoszságon. “Szerintem ez nem úgy megy, hogy valaki felkel, és eldönti, hogy akkor aznap gonosz lesz. Szerintem még a gonosz karakterek is csak élni akarnak, mint bárki más. És közben rossz döntéseket hoznak. A Bye Bye Man is rémes döntéseket hoz. De ő is csak a saját múltját akarja valahogy helyretenni.”

A forgatókönyv egyedi módon vegyíti a drámát és a horrort, ami a többiek számára is hasonlóan vonzó volt. “Én eléggé betojós vagyok” – mondja Lucien Laviscount, aki a trió harmadik tagját, Johnt alakítja. “Mikor azonban megkaptam a forgatókönyvet, rögtön lenyűgöztek a karakterek, hogy nincs igazi rosszfiú. Mindenkinek lehet szurkolni.” A Shaw nyomozót alakító Carrie-Anne Moss hasonlóképpen vélekedik. “Miközben olvastam, időnként meg kellett állnom, mert nagyon ijesztő. A végén szinte féltem is beszélni róla a menedzseremmel” – mondja a színésznő, hozzátéve, hogy bár ő maga is ijedős, szívesen szerepel olyan filmekben, amiben van valamiféle sötétség. Persze nem csak a hangulaton vagy a műfajon múlik, hogy elvállal-e valamit. “Az elején mindig az a legfontosabb, hogy jól meg legyen írva. A többi elem csak ezután állhat össze.”

Smitht ugyancsak megfogta a forgatókönyv. “Emlékszem, a meghallgatás idején egyedül voltam, egy barátom házában. Elkezdtem felolvasni, és el is játszottam, hogy bezárkózom a vendégszobába, és ki sem jöttem, amíg fel nem kelt a nap.”

“Nem éltem túl a Bye Bye Mant. Szerintem senki sem élné túl, és ez a szörnyű igazság, amire a karakterek rádöbbennek. Ez a film tényleg hat az idegekre” – mondja.

Smith aligha van ezzel egyedül. A Bye Bye Man – A rettegés neve nem egy hagyományos horrorfilm. Ahogy Title is fogalmazott, “a lelki fejlődés, a félelem, a megváltás, a szorongás és a hallucinálás története”.

A SZEREPLŐK KIVÁLASZTÁSA

“Nekem az tetszett, hogy fontosak a karakterek, hogy a Bye Bye Man a mindannyiunkban meglévő hibákon, az emberi kapcsolatokban lévő feszültségeken keresztül tevékenykedik. Sokkal jobban együttérzünk a karakterekkel, mint egy tipikus horror esetén, ahol a szereplők igazából csak sorban állnak a darálóhoz” – mondja Jeffrey Soros producer.

Ahhoz, hogy a közönség törődjön a szereplőkkel, olyan színészekre volt szükség, akik a karakterek és a köztük lévő kapcsolat nüanszait is meg tudják jeleníteni. Ilyen az Elliotot alakító Douglas Smith is. “Elliot nagyszerű karakter, mert jó szívű, vicces, kicsit bizonytalan, és nagyon okos” – magyarázza Title. “Matekot tanul, kételkedik a másik oldal létezésében, nem hiszi el, hogy esetleg nem csak az van, ami ott van az orra előtt. Aztán a Bye Bye Man rabul ejti elméjét, és mindez megváltozik.”

“Elliotban egyensúlyba kellett hozni a dolgokat. Imádnunk kell, de mániákusnak kell lennie” – mondja Macy. Smith szerint ez sikerült is. “Egyszerre vicces és érdekes személyiség. Remek döntéseket hoz. Sebezhető, nyitott alkat.”

Az Elliot barátnőjét alakító Bonas úgy érzi, a Smith által megteremtett légkör fontos volt karaktereik hitelessége szempontjából. “Igazán nemeslelkű és segítőkész. Ha aggódsz valamin, mindig számíthatsz rá. Mindig ad, mindig odafigyel.”

Bonas saját karaktere, Sasha összetettségét is értékelte, különösen, hogy Sasha egyszerre erős és sebezhető. “Csinos és okos lány, akit foglalkoztat a társadalmi igazságosság, hisz a túlvilági életben, a saját síkunkon kívül eső energiákban. Ő hívő, a srác nem, az ő kapcsolatuk konfliktusa ebből ered.”

Bonas már az első meghallgatáson lenyűgözte Title-t. “Olyan szép és nyitott volt, egyszerűen, elevenen dolgozott” – emlékszik vissza a rendező. “Karrierem kezdetén dolgoztam Cameron Diazzal, és úgy vélem, Cressida az első, aki őrá emlékeztet. Megvan benne a teljes nyíltság. Ránézel, a szemébe nézel, és belelátsz. Annyira ott van a vásznon, hogy szerintem az emberek imádni fogják.”

Macy egyetért. “Sikerült mélységet vinnie az előadásába, le sem tudjuk venni róla a szemünket, amikor a vásznon van. És ez nem csak a szépségéről szól” – hangsúlyozza a producer. “A filmben egyik szélsőségből a másikba esik, és alaposan felkészült erre. Sok-sok réteget hozott magával a forgatásra.”

A trió harmadik tagja John, akit Lucien Laviscount alakít. “Nem lehet nem szeretni, ha a közelében vagy” – mondja Title. “Csodálatos színész, mert mindenben megtalálja a humort.” A rendező hozzáteszi, hogy rendkívül mély kapcsolatot teremt a dolgokkal és saját érzelmeivel egyaránt. “Meg tud felelni a saját kihívásainak. Saját lelke legmélyére hatol le.”

Pennert ugyancsak lenyűgözte, hogy Laviscount képes volt mélységet adni annak a karakternek, akit ő eredetileg egyszerű sportolónak képzelt el. “Tényleg nagyszerű rétegeket vitt a szerepbe. Sosem a könnyű utat választja. Nem játszaná el egydimenziós stílusban.”

“Lucien Laviscount nevét kimondani ugyan nehéz, de a társaságában könnyű feloldódni” – teszi hozzá Doug Jones, akire mély benyomást tett, hogy a színész a kamera előtt és mögött is milyen hiteles volt. “Amikor barátot alakít, akkor valódi barátságot jelenít meg.”

Az ohiói forgatás során a három főszereplő képzelt barátsága hamar igazi barátsággá vált. “Három közeli barátot alakítunk, és azonnal beleolvadtunk a szerepbe, amint megérkeztünk Clevelandbe. A jelenetek közt egyikünk sem ment vissza a saját kocsijába. Végig ott lógtunk a közös helyiségben, és mindenféléről dumáltunk.”

Soros is megjegyzi, hogy a színészek közt olyan kötelékek alakultak ki, mint a karakterek közt. Macy szerint ez felbecsülhetetlen értékkel bírt a munka során. “Mindenki húzta magával a másikat, és ez remek dolog volt.”

A Jenna Kanell által alakított Kim ugyancsak fontos szereplő. Zaklatott, de tehetséges médium, aki ugyancsak diák, és ő az a katalizátor, aki előrébb hozza a Bye Bye Man eljövetelét. Kimmel kapcsolatban Title Anne McCarthyt, az egyik castingrendezőt idézi. “Annie folyton felemlegeti, hogy mindig van egy olyan szerep, amire nehéz megtalálni a megfelelő embert. Most Kim volt az. Komoly ember, akinek át kell lépnie a másik oldalra, de van benne könnyedség is. Akiket meghallgattunk, vagy túl viccesek, vagy túl komolyak voltak. Jenna össze tudta hangolni a kettőt. Bár Title visszaemlékezése szerint úgy tűnt, Kanell “a semmiből jelent meg”, Laviscount szerint alaposan felkészült volt, odafigyelt a munkájára. “Jenna alighanem az egyik legfelkészültebb színésznő. Pontosan tudja, mit akar, és mit kell tennie, hogy meg is valósuljon” – mondja.

Egy horrorfilm egyik legfontosabb aspektusa természetesen a gonosz kiválasztása. Doug Jonesban megtalálták azt az előadót, aki a karakter összes rossz tulajdonságát képes megtestesíteni, pedig amúgy semmiben sem hasonlítanak. “Doug Jones alighanem a legnagyszerűbb, legkedvesebb ember, akivel valaha találkoztam” – mondja Title. “Kedves és melegszívű. Ugyanakkor elképesztő, hogy miként tud áradni belőle a gonosz. Mintha Isten és a Sátán ugyanabba az emberbe költözött volna” – teszi hozzá. “És hogy hogyan lesz ilyen? Átalakul. Felemeli magát. A filmben meg sem szólal. Mindent az arcával csinál.”

Jones társai ugyancsak csodálták a szerep fizikai jellegzetességeit, főleg, hogy milyen erős maszkban kellett dolgoznia. “Annyi minden átjött a a szemén és a testén keresztül, még abban az erős maszkban is” – jegyzi meg Bonas, és Smith is egyetért. “Valamicske tapasztalatom nekem is van a kiegészítőkkel kapcsolatban, és tudom, milyen nehéz. Lenyűgözött a türelme, hogy egyáltalán nem befolyásolta őt a maszk.”

Bár kihívás volt maszkban játszani, egyúttal értékes kiegészítőnek is bizonyult. “Ilyet nem tudnék eljátszani a saját arcommal” – mondja a címszerepet alakító Jones. “Amikor a tükörbe néztem, már nem Doug Jonest láttam ott.” A maszkokat a legendás effektgyáros és maszkmester, Robert Kurtzman tervezte. Jones évek óta szeretett volna együtt dolgozni Kurtzmannel, és amikor végre összekerültek a forgatáson, kiderült, hogy abszolút megérte várni. “Sosem néztem ki így” – jegyezte meg Jones, hozzátéve, hogy a Kurtzman által kitalált külső egyszerre sármos és rémisztő, ki sem lehet verni a fejünkből. Három órába telt felrakni. “A fejem és a kezeim teljesen átalakulnak, szóval az még tűrhető” – mondja Jones, majd hozzáteszi, hogy Kurtzman meghosszabbította az ujjait, a kézfejére pedig szilikont tett. “Nem olyan, mint egy kesztyű. Mintha teljesen én lennék. Eresebbnek, inasabbnak nézek ki, sokkal visszataszítóbb vagyok. A kezek szavak nélkül is beszélnek. A jó maszk kulcsfontosságú volt.”

A teljes forgatás alatt életbevágó volt, hogy Kurtzman maszkjai teljesen átformálják Jonest, de mégis engedjék, hogy az alakításbeli finomságok is láthatóak legyenek. Jones számára az a különbség a Bye Bye Man és a műfajon belüli korábbi szerepek között, hogy bár a Bye Bye Mant egy apró mosollyal, enyhe vigyorral ábrázolta, a játékos arckifejezés valójában csak a fájdalmat leplezte. “Amikor rosszfiút alakítok, mindig szeretem, ha szimpatizálni tudok a múltjával, ha valamiért együtt tudok érezni vele. Ha rá tudok hangolódni, akkor én is jól játszom” – jegyzi meg.

A sort két ikonikus sztár zárja, akik nem állnak annyira a középpontban, inkább csak a periférián jelennek meg, de így is nagy hatást gyakorolnak a filmre. A Mátrixból és a netflixes Jessica Jonesból ismert Carrie-Anne Moss egy nyomozót alakít, aki egy borzalmas haláleset ügyében nyomoz, amit úgy tűnik, Elliot okozott. A bizonyítékok nagyon erősnek tűnnek, de Shaw egy mélyebb megérzésből kiindulva arra gyanakodik, hogy mégsem minden az, aminek látszik.

“Mindenki Carrie-Anne Moss rajongója. Én is” – mondja Macy. “Komolyságot hoz a film fontos pillanataiba. Sőt, mindennap – igazi példakép volt mindenki számára.”

“Mondhatni olyan, mint egy jógi” – jegyzi meg Title. “Van egy erővel teli oldala, ami a világon belüli harmóniát jelenti, és van egy igazi badass személyisége is. Aki igazán ismeri őt, rátalál az erő mögötti rétegekre.” Moss nagyon szereti ezt a kisugárzást belevinni saját karaktereibe, műfajtól függetlenül. “Nagyon szeretem ezt csinálni. Shaw egy földhözragadt energia. Nagyon erős, ügyes detektív, de az ösztöneire is hallgat. Nagyon megsajnálja a srácot. Segít ez, vagy sem? Nem tudjuk” – mondja.

A rejtély középpontjában a megözvegyült Redmon áll, akinek a múltja fontos lehet, hogy megállítsák a Bye Bye Mant. Faye Dunaway, a nagyvászon egyik legünnepeltebb színésznője emlékezeteset alakít. “Ő központi figura a történetben, mivel ő évek óta tud a Bye Bye Manről, de nem ismerte a nevét, így őt nem tudta megfertőzni” – magyarázza Title. A készítők olyasvalakit kerestek Redmon szerepére, aki meg tudja ragadni a legfontosabb tulajdonságait: erőteljes, ugyanakkor megfoghatatlan és rejtélyes. “Végiggondoltuk, mely színésznők tudnak rövid idő alatt is nagy hatást kelteni” – emlékszik vissza Soros. “Faye Dunaway egy legenda. És most megtapasztaltuk, hogy nem ok nélkül.”

Title számára rendkívüli élmény volt, hogy Dunawayt instruálhatta – nemcsak a kiváló alakítás miatt, hanem azért is, ahogy végig együttműködött a készítőkkel. “Összetett és fantasztikus személyiség. Nagyon alapos ember” – mondja Title. “Rendkívül intenzív munkát folytattunk, már ami a forgatókönyvet illeti. Teljesen belemerült, minden mondatot végigvizslatott. Mindig nagyon világos és precíz volt. Fontos volt számára, hol van a kamera, hol vannak a lámpák.”

Dunaway hosszú, ünnepelt filmes karrierjét tekintve nem ez volt az egyetlen pozitívum, amit hozzátett a Bye Bye Man – A rettegés neve forgatásához. Ahogy Macy fogalmaz, “a film több szinten is visszatekint az olyan alkotásokra, mint Az ördögűző vagy Az elcserélt gyermek. És az, hogy itt volt Faye Dunaway, aki abban a korszakban tört fel, rendkívül összecseng a filmmel, és hogy mit akartunk elérni vele. Nagy szerencsénk volt, hogy dolgozhattunk vele.”

Képek, videók, szöveg: Freeman Film (fordítás: Ralome)