Rémy Belvaux, André Bonzel és Benoît Poelvoorde végeztek a főiskolán, gondoltak egyet és gerilla módon, szegényes körülmények között összehoztak egy filmet. Egy olyan filmet, ami a semmiben keletkezett és a semmiből robbant aztán be Cannes-ban. A kezdőfilmesek mockumentary (ál-dokomentumfilm) stílusban leforgatott alkotása kétségtelenül megérdemli a figyelmet.

A történet főszereplője Ben, aki egy elvadult pszichopata. Egy stáb éppen filmet készít róla, követi őt mindenhová, ő pedig élvezettel tart tárlatvezetést elvadult világában, sőt be is vonja a filmesek a "buliba". Brutális tetteit érdekes, népi hősként tetszelgő stílusú filozofálgatásai szakítják meg. Ami egyáltalán nem is nagy baj, sőt, inkább hallgatjuk az anekdotáit, mint nézzük a tetteit.

A Veled is megtörténhet nem a finomkodásairól híres, már a kezdő jelenetében egyértelművé teszi ezt. Váratlanul csapnak le ránk és végig ez jellemzi az egész filmet. Semmi sem tabu benne, olyannyira nem, hogy eredetileg szerepelt benne egy csecsemőgyilkosság is, még a plakáton is megjelenítették a véres cumit, csak aztán ez a jelenet végül a vágóasztalon végezte és soha nem is került elő. Mondjuk nem baj, kapunk így is bőven eleget. Nemi erőszakot, agyonverést, gyerekgyilkosságot, hullagyalázást, belezést, vérben tocsogó hullákat és még sorolhatnám. Egyszer még egy klarinét is kiemelt szerepet kap a filmben... Szóval nem mondanám, hogy annyira hiányoltam volna, hogy több erőszakot lássak.

Mivel az egész film Benről és beteg kompániájáról szól, őket követhetjük figyelemmel, így nem sok felüdülést kapunk. Az viszont nagyon izgalmas, ahogyan megvalósították a koncepciót. Találkozhatunk példának okáért Ben családjával (akiket amúgy tényleg a színész szülei, nagyszülei alakítottak) és azt is láthatjuk, hogy ez a férfi, milyen nyájas tud lenni gyerekekkel. Aztán jön a váltás szinte a semmiből és csak úgy záporoznak a hullák, miközben ugyanazt a szereplőt látjuk. Hihetetlen, hogy az egyik pillanatban még a téren szórakozik a gyerekkel, meg az édesanyjára mosolyog, vagy hallgatja a nagyapját, majd aztán a következő pillanatban nyugdíjasokat ver agyon vagy egy nőt belez ki.

Érzékelték a készítők is, hogy azért a filmjük már-már az emészthetetlen kategóriába sodródik, ezért jó nagy adag iróniát, társadalomkritikát és kulturális utalásokat csempésztek az alkotásba, ezzel oldva a látottakat. Szó esik az építészettől kezdve, a kortárs művészeteken át a filmekig bezárólag minden. Nagyon sok témát érintenek, és nagyon érdekes hallgatni Bent ezekről. Egyébként a cím is a sajtóra, a helyi hírek trivialitására utal. Arra ugye senki nem kapja fel a fejét, hogy egy kutya megharapott egy embert. Ilyen előfordul. Ám az már kevésbé, hogy egy ember harap meg egy kutyát. Rémy Belvaux, André Bonzel és Benoît Poelvoorde filmje is ilyen: jó nagyot harap ki abból, aki megnézni és az egész filmes világba mar bele.

Igazság szerint ezért is kellettek annyira a fentebb taglalt megoldások. Muszáj volt enyhíteni a látottakat, csak az a baj, hogy tudjuk, mi következik majd a monológot, a nevetést követően. Ez egyébként egy plusz feszültségforrást ad az egésznek. Ráadásul Ben úgy beszél, hogy nem a kamerába, hanem a kamera mögé néz. Ezzel olyan érzést keltenek, mintha hozzánk szólna ki a filmből.

Persze láttunk már brutális filmeket, de a Veled is megtörténhet azok közé tartozik, amikben minden tényleg nagyon valódinak tűnik. Ez köszönhető a realista ábrázolásmódnak, ami sokkal erőteljesebbé teszi az erőszakot. Különösen igaz ez a közepe táján bemutatott gyilkosságok esetében. Tudom, hogy a költségvetés miatt lett fekete-fehér a film (egy évig készült és a barátok, családtagok dobták rá össze a pénzt), de sokkal hatásosabb így, mintha színesben forgatták volna. A hideg kiráz az egésztől és volt olyan rész is, hogy komolyan hányingerem volt. Ez pedig nem csak az erőszaknak, hanem a főszereplőnek is köszönhető.

Benoît Poelvoorde erőteljes, zsigeri alakítást nyújt. Hihetetlen, ahogyan váltogatni tudja a karakter személyiségét és képes arra, hogy néha még szimpátiát is ébresszen a nézőben. Ilyenkor nagyon jó érzékkel vágnak be pár hullát, kvázi emlékeztetve, hogy ne tévesszen meg minket ez az alak. Az elején még tartja magát, aztán egyre jobban borul el, hogy a végén a szemünk láttára essen szét. Ez pedig nagyon bejön.

Amivel viszont gondom volt az a kicsit széteső forgatókönyv. Elég lazán intéztek el pár dolgot benne és volt olyan is, amit annyira nem értettem, hogyan került oda, kicsit zavaros volt néhol az összhatás. Ám mindennek ellenére, a naturalista ábrázolásmódnak, a Benoît Poelvoorde játékának, a vágásnak és a film hangulatának köszönhetően tényleg egy erőteljes, megkerülhetetlen alkotás a Veled is megtörténhet, amitől nem szabadulsz azt követően sem, hogy kikapcsoltad a készüléket...

Pontszámom: 8/10

IMDb | mafab