Figyelem! Kizárólag erős idegzetűek és 18 éven felüliek olvassanak tovább! Az alábbi írásban található bizonyos (rejtett) képek és szövegek egyes olvasók számára felkavaróak lehetnek!

Viktor Szajenko (1988)
Igor Szuprunyuk (1988. 04. 20.)

Viktor Szajenko és Igor Szuprunyuk, a "dnyipropetrovszki őrültek" alig egy hónap leforgása alatt 21 embert öltek meg Ukrajnában. Az önmagában is szörnyű esetnek még nagyobb visszhangja lett azáltal, hogy a gyilkosságok közül a tettesek néhányat videóra vettek, és az egyik kiszivárgott az internetre. Elfogásukkor letartóztatták korábbi társukat, Alexander Hanzhát is, akivel korábban fegyveres rablásokat követtek el.

A három fiatal egy iskolába járt, és 14 éves korukra felfedezték, hogy van bennük valami közös. “Igornak és nekem tériszonyom volt. Féltünk attól is, hogy a nagyobbak megvernek minket” – mondta Szajenko a tárgyaláson. Szuprunyuk segítséget is kért. Ennek hatására a fiúk órákon át álldogáltak 14. emeleti lakásuk erkélyén, a korlát fölött kihajolva. Állítólag ez tényleg javított valamit fóbiájukon.

Hanzha volt a legérzékenyebb hármójuk közül. Nem bírta a vért, még a kismacskáját sem volt hajlandó megfürdetni, mert azon aggódott, hogy a meleg víz leforrázza a cicát. Szuprunyuk azt javasolta, hogy kóbor kutyák kínzásával küzdjön meg félelmével. A házuk közelében lévő erdőben fogták el az állatokat, akiket fára lógattak, kibeleztek, majd le is fényképezték magukat velük. A tárgyaláson egy videó is előkerült, melyben egy fehér kismacskát kínoztak meg saját garázsukban. Egy fakeresztre szögezték az állatot, akit pisztollyal lőttek meg többször is, száját habbal és ragasztóval tömték be.

Néhány képen az is látható, hogy az állatok vérével horogkereszteket és más szimbólumokat festettek, és a náci karlendítést is bemutatták. Szuprunyuk még Hitler-bajuszt is viselt, mert egy napon született a német führerrel.

{spoiler}

{/spoiler}

17 évesen Szuprunyuk megvert egy helyi fiút, és ellopta a biciklijét. Elmesélte az ügyet Szajenkónak, így később mindkettőjüket letartóztatták, de koruk miatt nem kerültek börtönbe.

Az iskola után Hanzha alkalmi munkákat vállalt, dolgozott szakácsként és építőipari munkásként is. Szajenko egy fémmegmunkáló üzemben kötött ki, de volt biztonsági őr is. Szuprunyuk hivatalosan munkanélküli volt, ám a szüleitől ajándékba kapott zöld Daewoo Lanosszal engedély nélkül taxizott.

Néhány hónappal a gyilkosságok előtt Szuprunyuk két társa segítségével elkezdte kirabolni az utasokat. Volt, hogy a későbbi áldozatok is közülük kerültek ki. Hanzha állítólag jelen volt az egyik esetnél, amikor két férfit raboltak ki, de utána nem vett részt több támadásban.

Az újságok megírták, hogy a fiúk jómódú családból származtak, ráadásul a helyi rendőrséggel is voltak kapcsolataik. Szuprunyuk apja pilóta volt, belföldi utakon ő volt Leonyid Kucsma ukrán elnök magánpilótája. A gazdag hátteret később az érintettek, sőt a belügyminiszterhelyettes is tagadta, ám a tárgyaláson Szajenko ügyvédje nem más volt, mint saját apja.

Az első két gyilkosság 2007. június 25-én este történt. Első áldozatuk a 33 éves Jekatyerina Ilcsenko volt, aki barátjától sétált hazafelé. Szajenko azt vallotta, hogy ő és Szuprunyuk “elmentek sétálni”. Utóbbinál kalapács is volt. Ahogy Ilcsenko elment mellettük, Szuprunyuk megfordult, és oldalról verte fejbe a nőt. Holttestére anyja talált rá, hajnali 5-kor. Egy órával a gyilkosságot követően a két fiatal megtámadta a második áldozatot. Roman Tatarevics az első eset helyszínétől nem messze, egy padon aludt. A fejét tompa tárgyakkal ütötték-verték, a felismerhetetlenségig összeroncsolva. A pad a helyi ügyész irodájával szemközti utcán állt.

Július 1-jén a közeli Novomoszkovszkban találtak rá Jevgenyija Grisenko és Nyikolaj Szercsuk holttestére.

Július 6-án újabb három embert öltek meg, megint Dnyipropetrovszkban. Egor Necsvoloda egy klubból sétált haza, amikor agyonverték. Jelena Sramot, a 28 éves biztonsági őrt egy utcasarkon gyilkolták meg. Szajenko azt vallotta, hogy mikor a nő feléjük sétált, Szuprunyuk a ruhája alatt rejtegetett kalapáccsal ütötte meg, még azután is, hogy a földre esett. A nőnél volt egy ruhákkal teli szatyor, amit a két fiú elvett, hogy megtisztítsa a kalapácsot. Még aznap este megölték Valentina Hanzhát is, akit három gyereke és mozgássérült férje gyászolt (csak névrokona a harmadik fiúnak).

Másnap, július 7-én két horgászni induló 14 éves fiút támadtak meg. Andrej Szidjuk meghalt, ám a másik áldozat, Vadim Ljakov el tudott menekülni.

Július 12-én a 48 éves, rákban szenvedő Szergej Jatzenkót motorján látták utoljára, mielőtt eltűnt. Holtestére négy nappal később találtak rá, a barbár támadás jelei a tűző nap ellenére még akkor is láthatóak voltak a helyszínen.

Tizenkét további gyilkosság következett. Volt, hogy több holttest is előkerült egyazon napon. Július 14. és 16. között mindennap két-két áldozatot találtak meg. A szerencsétlenül járt embereket ránézésre véletlenszerűen választották ki. Sokan nem is nagyon tudtak volna védekezni: gyerekek, idősek, csavargók, vagy éppen részegek. Legtöbbjüket tompa tárgyakkal, kalapáccsal és acélrudakkal verték agyon. Az ütések közvetlenül az áldozatok arcát érték, így fel sem lehetett ismerni őket. Többeket megcsonkítottak és megkínoztak, néhánynak a szemét is kivájták, mikor még éltek. Egy terhes nőnek kivágták a magzatát a méhéből. Szexuális jellegű támadások nem történtek. Néhány áldozattól elvették a mobiltelefonjukat és más értéktárgyaikat, melyeket a közeli zacikba adtak be. A legtöbb áldozatot azonban nem rabolták ki.

A földrajzilag szélesebb helyszínt felölelő gyilkosságokat a július 7-i, podgorodniji támadásig hivatalosan nem hozták kapcsolatba. Vadim Ljakovot, a túlélőt elsőre le is tartóztatták, azt gyanítva, hogy ő ölte meg a barátját. Állítólag nem fogadhatott ügyvédet, és a rendőrök meg is verték kihallgatás közben. Aztán hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nem ő felelős barátja haláláért, és az ügyet kapcsolatba hozták a két tini gyilkos hadjáratával. Ljakov még a fantomképek megrajzolásában is segített.

Néhány nappal később, július 14-én a 45 éves Natalia Mamarcsuk robogóját vezette a közeli faluban, Dijovkában. Ahogy egy erdős rész mellé ért, két férfi előbukkant, és leütötték. Egy kalapáccsal vagy csővel agyonverték, majd elhajtottak a robogón. Néhány szemtanú üldözőbe vette a támadókat, de végül szem elől tévesztették őket. Két gyerek a közelben sátorozott, alig pár méterre az esettől. Ők részletes leírást tudtak adni, ami egyezett azzal, amit Ljakov adott meg korábban. Pillanatok alatt felállítottak egy különleges egységet Kijevből, melyet Vaszilij Paszkalov nyomozó vezetett. Hamarosan bevonták a legtöbb helyi embert is, állítólag több mint 2000 rendőr dolgozott az ügyön.

A nyomozást eleinte titokban tartották. A gyilkosságokról semmilyen hivatalos információ nem jelent meg, és a helyieket sem figyelmeztették, hogy támadás érheti őket, sőt az elkövetőkről sem adtak ki személyleírást. A pletykák azonban terjedtek, így legtöbben otthon maradtak éjszakánként. Később aztán a nyomozók bizonyos zálogházakba eljuttatták a fantomképeket és az ellopott tárgyak listáját. A Leninszkij-körzetben el is kezdtek felbukkanni a holmik. A megtalált tárgyaknak és a fantomképeknek köszönhetően hamar előkerültek a gyanúsítottak is.

A három fiút 2007. július 23-án tartóztatták le. Szuprunyuk épp az egyik áldozat mobiltelefonját próbálta eladni egy helyi zálogházban. A rendőrség sikeresen bemérte a készüléket, így Szuprunyukot és Szajenkót a pénztárnál tartóztatták le. Hanzhát otthonában kapták el. Neki állítólag sikerült lehúznia a többi mobilt a vécén, amik később ugyan előkerültek, de minden adat elveszett róluk.

A három fiatalt 29 esettel vádolták meg, állatkínzással, 21 gyilkossággal és nyolc másik támadással, amiket az áldozatok túléltek. Hanzhát két rendbeli fegyveres támadással vádolták, ami még március 1-jén történt.

Mindhárman hamar bevallottak mindent, bár Szuprunyuk később visszavonta a vallomását. A tárgyalás 2008. júniusában kezdődött. Szuprunyuk ártatlannak, a két másik fiatal minden vádpontban bűnösnek vallotta magát. Szuprunyuk első védőügyvédje, Viktor Csevguz otthagyta az ügyet, miután védence elmezavarra való hivatkozását nem fogadták el. Az áldozatok családjainak ügyvédei azt hangoztatták, hogy a gyilkos hadjárat során olyan mértékű gondossággal jártak el, hogy teljesen tudatában voltak, mit tesznek.

A vád bizonyítékként mutatta be többek közt a gyanúsítottak ruháin talált vérfoltokat, valamint a gyilkosságokról készített felvételeket. A védelem tagadta, hogy a videókon a gyanúsítottak láthatók, emellett súlyos nyomozásbeli hiányosságokra hivatkoztak, beleértve 10 másik gyilkosság és további letartóztatások eltussolását, amit szerintük a befolyásos kapcsolatok tettek lehetővé.

A vád nem talált indítékot a gyilkosságokkal kapcsolatban. A helyi újságok szerint a fiatalok a videókból akartak meggazdagodni. Egyikük barátnője azt állította, hogy negyven videót terveztek készíteni. Ezt egy korábbi osztálytársuk is megerősítette, aki szerint Szuprunyuk gyakran beszélt arról, hogy kapcsolatban áll egy ismeretlen, “gazdag külföldi weboldal-tulajdonossal”, aki negyven snuff videót rendelt, és rengeteg pénzt ígért értük. A helyi rendészeti vezető, Ivan Sztupak tagadta, hogy ezért készültek volna a felvételek, azt állítva, hogy erre nem volt bizonyíték. Bogdan Vlaszenko nyomozó így nyilatkozott: “Szerintünk hobbiból csinálták, hogy emlékeket gyűjtsenek öregkorukra.” Nyikolaj Kupjanszkij belügyminiszterhelyettes úgy fogalmazott, hogy “ezeknek a fiataloknak a gyilkosság olyan volt, mint a szórakozás, mintha csak vadászni mentek volna”. A tárgyaláson az is kiderült, hogy Szuprunyuk az esetekkel kapcsolatos újságcikkeket is gyűjtötte. Néhány kép alá szöveget is írt: “A gyengéknek meg kell halniuk. A legerősebb fog uralkodni.”

A védelmet három ügyvéd képviselte, minden vádlottat egy. Őket eredetileg a bíróság jelölte ki, de Viktor Szajenko kérte, hogy apja, Igor képviselhesse őt, miután kiderült, hogy az eredeti ügyvéd mindössze két hónappal korábban végezte el a jogi egyetemet. A kérést teljesítették, ami jelentősen késleltette az eljárást, mivel Szajenko apjának is meg kellett ismernie a bizonyítékokat.

Hanzháék arra építették a védelmet, hogy ő nem vett részt a gyilkoságokban, csupán egyetlen eset köthető a nevéhez, a két férfi márciusi kirablása. Hanzha bűnösnek vallotta magát, remélve, hogy enyhébb büntetést kap.

A másik két fiatal jogászainak stratégiája a vád teljes letámadása volt. Jogtalan házkutatásra, helytelen feljegyzésekre, a kihallgatás során felmerült problémákra hivatkoztak. Igor Szajenko szerint a házkutatásról készült videó folyton megállt és újraindult, ráadásul a bizonyítékokat akkor mutatja, amikor a nyomozók begyűjtötték azokat, nem pedig a megtalálás pillanatában. A védelem azt is állította, hogy a gyilkosságokról készült felvételeken nem a gyanúsítottak láthatók. Igor Szajenko egy állítólagos negyedik gyilkosra is hivatkozott.

Előkerült, hogy nem is az “igazi gyilkosokat” kapták el, mert azok befolyásos családjai elsikálták az ő ügyüket. A védelem szerint a vád visszatartott bizonyos információkat, amik tisztázták volna védenceiket.

Viktor Szajenko ügyében arra is hivatkoztak, hogy “pszichológiailag függött” Szuprunyuktól, akit a banda vezérének neveztek. Szerintük Szuprunyuk többször megfenyegette Szajenkót, aki félt, hogy őt is megöli. Azt vallotta, már hetedik osztályos kora óta folyamatosan rettegett tőle.

Érdekes, hogy a védelmet még az áldozatok családjai is támogatták bizonyos mértékben, úgy értve, hogy ők is hangot adtak elégedetlenségüknek a lassan haladó jogi procedúrát illetően, emellett hinni véltek az esetleges eltussolásban is.

{spoiler}

{/spoiler}

A gyanúsítottak mobiltelefonjain és számítógépein több videófelvételt találtak, amik a gyilkosságok közben készültek. Az egyik videó kiszivárgott az internetre. Ezen a 48 éves Szergej Jatzenko meggyilkolása látható. A férfi egy erdős környéken, a hátán fekszik, amikor többször arcon ütik egy műanyag zacskóba tekert kalapáccsal. Az egyik támadó megszúrja Jatzenko szemét és ágyékát egy csavarhúzóval. Után megint megütik a kalapáccsal, hogy megbizonyosodjanak róla, hogy meghalt. A támadás több mint négy percig tart, az áldozat többször is elveszíti eszméletét. Látható, ahogy az egyik gyilkos belemosolyog a kamerába.

A tettesek ezután visszasétálnak a kocsijukhoz, ebből látszik, hogy a bűntény az út szélétől nem messze történt. Nyugodtan beszélgetnek a gyilkosságról, kicsit meglepődve azon, hogy az áldozat még lélegzett azután, hogy a csavarhúzót a felnyílt agyába szúrták. A gyanúsítottak ezután kezet mosnak, megtisztítják a kalapácsot, majd nevetni kezdenek. A videón mindössze két gyanúsított látszik, egyikük végig a kamerát tartja.

A gyanúsítottak birtokában több fényképet is találtak, melyeken ők láthatók, az áldozatok temetésén. A képeken mosolyognak és középső ujjukat mutatják a koporsók és a sírok irányába. Az állatkínzással kapcsolatos bizonyítékok ugyancsak előkerültek a tárgyaláson. Azokon a képeken a gyanúsítottak a megcsonkított állattetemek mellett pózolnak.

{spoiler}

{/spoiler}

A fenti felvételeket 2008. október 29-én mutatták be a bíróságon, egy nagyobb prezentáció részeként, ami több mint 300 képet és két videót foglalt magába. A védelem tiltakozott, hogy a bizonyítékokat jogtalan módon szerezték be, ráadásul azok alanyainak külsejét digitálisan megváltoztatták, hogy jobban hasonlítson a gyanúsítottakra. Amikor Szuprunyukot és Szajenkót megkérdezték, felismerik-e a képen látható illetőket, nemmel feleltek. “Maguk nem vakok” – felelte Ivan Szencsenko bíró. Valerij Voronyuk, egy film- és videóvágási szakértő is tanúskodott, és igazolta, hogy a videó nem hamis, és nem is változtattak rajta. A bíróság a védelem összes tiltakozását elutasította, és elfogadta a vád állítását, miszerint az anyag igazi, és valóban a gyanúsítottak szerepelnek benne, ahogy megölik áldozataikat (Szuprunyuk volt a támadó, Szajenko kamerázott).

2009. február 11-én a dnyipropetrovszki bíróság Igor Szuprunyukot és Viktor Szajenkót előre megfontolt gyilkosság vádjában bűnösnek találta, és mindkettőjüket életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. A rablást is rájuk bizonyították, ezért 15 évet kaptak. Alexander Hanzha, aki nem vett részt a gyilkosságokban, 9 évet kapott rablásért. Szuprunyukot és Szajenkót az állatkínzás vádjában is bűnösnek találták. A bíró az ítélethirdetés során kijelentette, hogy a bűntények fő indítéka a “morbid önmegerősítés” vágya volt. Megjegyezte, hogy “érzelmi világuk szegényes, az emberek és erkölcsi normák iránti odaadás teljes egészében hiányzik belőlük.”

A többszáz oldalas ítéletet két napba telt felolvasni. A két fiatal ügyvédjei a bizonyítékok valódiságának nem kétségbevonhatatlan igazolására hivatkozva akartak fellebbezni, a vád egyik jogásza azonban megjegyezte, hogy negyven perc hamis videóhoz egy év és egy komplett stúdió kellene. Szuprunyuk és Szajenkó szülei továbbra is a fiatalok ártatlanságát hangoztatták. Vlagyimir Szuprunyuk szerint fiát kínzással kényszerítették vallomástételre, emellett szóba hozta a nyomozásban találni vélt hiányosságokat is. Igor Szajenko azt állította, hogy fiát bűnbaknak állították be, és a bűncselekményeket valójában vezető tisztségviselők rokonai követték el.

2009. augusztus 18-án az Ukrán Legfelsőbb Bíróság visszautalta az ügyet a dnyipropetrovszki fellebbviteli bíróság elé. Igor Szajenko üdvözölte a lépést, míg a vád egy szóvivője azt mondta, az eljárás csupán formaság, és biztosak abban, hogy az ítéletet fenn fogják tartani. Ez 2009. november 24-én meg is történt. Alexander Hanzha nem fellebbezett saját kilencéves börtönbüntetése ellen.

* * *

2011. április 5-én letartóztattak két orosz fiatalt, a 19 éves Artjom Anufrijevet és a 18 éves Nyikita Litkint (később “művelt őrültek” néven hivatkoztak rájuk). Hat gyilkossággal és további támadásokkal vádolták őket, melyeket Irkutszkban követtek el. A 2010. decemberében indult bűncselekmények során fakalapácsot és kést használtak. Azt követően tartóztatták le őket, hogy előkerült egy videó, amin késsel megcsonkítanak egy női holttestet. A felvétel Litkin nagybátyjának kameráján volt, aki gyanút fogott. Az újságok szerint a fiatalokra a dnyipropetrovszki őrültekről olvasott internetes írások voltak hatással. A pszichiátriai vizsgálat megállapította, hogy elméjük ép volt, és elmondták, hogy célzottan gyenge áldozatokat választottak. 2013. április 2-án Anufrijevet életfogytiglani börtönre ítélték, Litkin 24 évet kapott.