Ákos újabb kritikát hozott el, ezúttal a Death Note legújabb adaptációjáról olvashattok.

Legutóbbi kritikámban a Death Note című animéről írtam, és mint megígértem, most górcső alá veszem a legújabb feldolgozást. A Netflix nevéhez az utóbbi időben sok maradandó alkotás fűződik, de ez nem tartozik közéjük. Érthetetlen módon sokaknál már a trailer kicsapta a biztosítékot, hiszen L szerepét egy fekete színész alakítja és a történet is az USA-ba lett átültetve. Én nem láttam semmi kivetnivalót a szereplők és a helyszín „amerikanizálásában”, hiszen nem játszik fontos szerepet a cselekmény szempontjából. Végül kiderült, hogy nem csak a körvonalakat, hanem magát a történet felépítését is átalakították. Ez viszont egyáltalán nem sikerült jól. Sajnos kínszenvedés kiemelni a film nagyjából két darab pozitív tulajdonságát is, hiszen minden lehetséges módon szembe köpte az alapművet.

Ami azonban mindenképp kellemes meglepetés volt, az a képi világ. A halálesetek, a környezet atmoszférája tényleg remekül sikeredett. Ilyen látványosan még soha sem láthattuk a halállista működését, és Ryuk sem volt ennyire élethű egyik eddigi feldolgozásban sem. Továbbá mindenképpen érdemes kiemelni William Defoe-t, aki kiváló szinkronhangja volt a kedvenc halálistenünknek. Elkeserítő módon a film pozitív aspektusai ennyiben ki is merültek.

Már a nyitójelenetben sem volt számomra érthető, hogy miért próbálnak a készítők a 90-es évek romantikus tinifilmjeihez hasonló hangulatot kelteni, de később persze mindenre fény derül. Kira tündöklését és bukását nem Light karakterdrámájára, vagy L-lel való párharcára építették az alkotók. Még csak meg sem próbálták a tényleges pszichológiai vagy filozófiai hátterét megérteni a szereplőknek. Egyszerűen Light kapott egy szomorú, de rendkívül klisés háttértörténetet, mégpedig az édesanyja halálát, és kapott egy barátnőt, akivel ketten gyilkolnak, mint valami romantikus elfoglaltság. Ezt komolyan is gondolták, olyannyira, hogy el is hangzik a film alatt, hogy „Arra gondoltam csinálhatnánk egy kis pattogatott kukoricát, aztán leírhatnánk pár nevet később”. Illetve néha az az érzése a nézőnek, hogy mint valami afrodiziákum használják a füzetet a nemi életük felpezsdítésére. Kétségtelen, fel lehet építeni filmeket arra a témára, hogy egy pár, mint valami bűnös szenvedélyként közösen gyilkol. De meglehetősen elképzelhetetlenül hangzik, hogy bárkit is szexuálisan beindítson pár név füzetbe írása (hiába hal meg az az illető). Ráadásul azzal, hogy Light személyiségét egy családi tragédiára alapozták úgy gondolták, hogy megússzák a részletes jellemábrázolást. Hiszen így minden motivációja visszavezethető az anyja halálára. Ez csupán azért jelent problémát, mert az anime alapját Light karaktere és világfelfogása adja. De a készítők ezzel mit sem törődtek. Így kaptunk egy romantikus tinidrámát, amely egyáltalán nem romantikus, és kedvelhető szereplők híján drámának sem nevezném.

A film főszereplője ezúttal Light Turner, aki az első jelenetekben megoldott házifeladatokkal üzletel az iskola udvarán. Ezt nagyjából olyan kecses mozdulatokkal teszi mintha füvet árulna –  az alkotók ezt direkt ki is emelik. Később leendő barátnője Mia is megjelenik, akiről végig azt akarják érzékeltetni, hogy rendkívül deviáns. A készítők ezirányú szándéka érzékelhető volt, de a személyiségében ez nem valósult meg. Merev tekintete, sokszor indokolatlan mozgása és a karakter kidolgozás hiánya egy rendkívül izzadtságszagú szereplővé teszi. Mia már az első jelenetében kacér pillantást vet Light-ra, aki ezt egy olyan meglepődött tekintettel viszonozza, mintha éppen akkor érte volna utol az első magömlése. Itt már érződik, hogy ő nem az, akit az animében megismertünk. Ez később egyre inkább érződik, hiszen a rendkívül kiemelkedő intelligenciája a film alatt még csak fel sem merül. Cinizmusa és nihilista szemlélete is a múlté. Egy hisztiző, jellegtelen, inkompetens serdülővé tették, akinek az édesanyja halála adja meg az identitását. Light néha úgy sikít, mint akit éppen kasztrálnak, máskor az az érzésünk, hogy egyszerűen csak duzzog. A manipulatív vagy éppen szociopata személyisége még nyomokban sem jelenik meg. Egy tipikus lázadó gimnazistaként ábrázolták, akiről nem tudjuk eldönteni, hogy a halállistát inkább szexre vagy ölésre használná. Kicsit olyan érzésem volt, mintha csak ki akarták volna gúnyolni az eredeti alkotást.

Rajta kívül még L, aki tényleg elképesztően gyengére sikeredett. A folyamatos édességevést és a furcsa mozdulatokat megpróbálták átemelni a filmbe, azonban mindez annyira életidegennek és erőltetettnek hatott, hogy sokszor már nekem volt kellemetlen. Watari szerepe is annyival lett összetettebb, hogy néha még altatódalt is énekelt L-nek.  A filmben feltűnik még Light apja is, akiről annyi derül ki, hogy a nyomozótársai nem kedvelik, életét adná Kira elfogásáért és hogy nehezen viseli felesége halálát. De különösebb jellemábrázolás nélkül ugyanolyan jellegtelen karakter maradt, mint a többi szereplő. Mint fentebb említettem Ryuk meglepően jól sikerült, ami a szinkront és az animációt illeti. Még azt is el tudtam fogadni, hogy itt ő az, aki végrehajtja a gyilkosságokat, amik belekerülnek a füzetbe. Azonban Light és Ryuk közti párbeszédek és kettejük kapcsolatának kidolgozatlansága volt az utolsó szög a film koporsóján.

Ezt a feldolgozást sajnos senkinek sem tudom ajánlani. Nem azért, mert megpróbálták átdolgozni a történetet, vagy mert újítani mertek. Hanem azért mert mindezt felszínesen és lelketlenül tették úgy, hogy az eredeti művet nem is próbálták megérteni.

3/10

IMDb | mafab