Az egyetemen volt egy nagyon jó barátnőm, akivel a Maroon 5, a Jóbarátok és a horror iránti rajongásunk hozott össze. Együtt halloweeneztünk, marha jól szórakoztunk és folyamatosan kerestük a jobbnál-jobb horrorokat. Az Insidious volt a közös kedvencünk, nagyon bírtuk a Tiny Tim által jegyzett Tiptoe Through the Tulips című dalt, amit lelkesen énekeltünk (a legtöbb ember bánatára). A Démonok között volt a másik, ami 2013-ban elért bennünket és egészen magával ragadott. Egy miskolci albérletben néztük meg, nevettünk és féltünk, izgultunk a szereplőkért és nagyon imádtuk a Warren házaspárt. Talán ezek miatt, a közös élmények és emlékek miatt is szeretem annyira ezt a szériát. Csak éppen, ahogyan ez a barátság elmúlt és felőrlődött a távolság és az élet malmaim, addig valahogy ugyanez lett a Démonok között sorsa is. Elfáradt. Ebből nyilván már látszik, hogy nagyon csalódott vagyok az Utolsó rítusok láttán, de ennyivel azért nem intézzük el. Lássuk, hogy miért siklott félre a Warren házaspár negyedik kalandja.

A hivatalos szinopszis szerint: A Warren házaspár megtörtént, jól dokumentált démonűző eseteit feldolgozó sorozat az utolsó részéhez érkezett. A pár több mint ezer alkalommal szabadított meg ártatlan embereket a túlvilág zaklatásától. De most valami megváltozott. A rutin nem segít. A bátorság nem segít. És lehet, hogy a túlvilág küldöttei nem is azt a családot nézték ki maguknak, amelynek Warrenék a megmentésére sietnek. Hanem rájuk vadásznak.

Igazság szerint nem is érdemes többet beszélni erről. Annyi kiegészítést kaptunk, hogy egy kicsit jobban belelátunk Ed és Lorraine kapcsolatába (pontosabban abba, hogyan kezdődött), valamint megismerhetjük közelebbről a lányukat, Judyt és annak hapsiját, Tonyt. Jó hosszan belemennek a család életébe, ami lássuk be senkit nem érdekel. Legalábbis ebben a formában nem. Ha a Démonok között franchise-ra gondolunk, akkor minket a megszállás, a ház falain belül megjelenő terror és rejtély érdekel. Az első rész zseni volt, a második is hozta a szintet és volt benne egy nagyon érdekes szál, míg a harmadik elmozdult egy nyomozósabb, okkultabb világba, ami személy szerint nekem még tetszett is. Már ott is néhol azt éreztem, hogy nem tudják kitölteni a játékidőt, de még nem volt ennyire zavaró, mint most, a negyedik felvonásban.

A „jajj mindjárt lesz valami” már annyira fárasztó, hogy a jumpscare jelenetek csak unott ásítást váltanak ki. Azt a nyomorult Annabelle babát annyiszor mutogatták már, hogy legszívesebben a falhoz vágtam volna. Hagyjuk már ezeket a régi dolgokat, hol vannak az újak?! Ne mondják már nekem, hogy 1. a Warren házaspár ügyeiben ennyi volt és 2. nem tudnak behozni semmi új démont, aki ránk hozhatná a laposfrászt?! Teljesen ötlettelen volt az egész, ismételték saját magukat és ami a legrosszabb: hiteltelenné váltak. Ezeknek az ügyeknek az volt mindig is a nagy erőssége, hogy volt bennük valami zavaróan ismerős és valóságos. Tényleg el tudtuk hinni, hogy ez nem kitaláció, hanem véresen komoly. A démoni megszállás számomra mindig a legfélelmetesebb zsáner volt, azért mert nem lehet eltolni magunktól, nem lehet azt mondani, hogy ez hülyeség. Ha jól csinálják a filmeket, akkor minden egyes alkalommal elfog minket a rettegés, pontosan úgy, mint amikor először láttuk. Ennek ékes példája Az ördögűző, vagy a Rettegés háza, vagy volt a Démonok között első része, de ide lehet hozni a Sinistert és az Ördögűzés Emily Rose üdvéért is. Ezek nem ócska ijesztgetős alkotások, melyek ugyanarra a formulára épültek fel, annak ellenére se, hogy használták a zsánerre jellemző elemeket. Michael Chaves-nek viszont sikerült lesilányítania teljesen ezt a részt Az apáca szintjére. Nem csoda, hiszen annak második részét is ő követte el... Az pedig teljesítmény, hogy egy olyan erős jelenléttel bíró karakterből, mint Valak, egy nevetséges madárijesztőt faragott. Mondom ezt úgy, hogy a harmadik részt is ő rendezte, csak éppen ahelyett, hogy az erős és újító szálakat vitte volna tovább, lepucolt mindent és a lehető legklisésebb, legrosszabb szekvenciákat gyúrta egy filmmé...

Nyilván tök jó újra a szerepben látni Patrick Wilson és Vera Farmiga párosát. Ők hozzák azt, amit elvárunk tőlük. Hitelesek a szerepeikben, szeretem a közöttük lévő kémiát. Az is egy nagyon jó irány volt, hogy az anya-lánya kapcsolat bejött a képbe. Az, hogy Judy örökölte anyja képességét, aki segíteni szeretne neki és mégis rossz irányba tereli, érdekes kérdéseket vetett fel és hozzá tudott adni a sztorihoz. Ezekbe a filmekbe kell az emberi dráma, kellenek az interakciók, de itt már túlzásba vitték ezt is. Teljesen aránytalan volt a forgatókönyv, nem volt jó a cselekmény felépítése és dinamikája. Féltávnál már azt hittem, hogy mindjárt vége a filmnek, mert olyan vontatott és hosszú volt. A család, akit vegzáltak nem volt érdekes, az is nagyon fárasztó volt, hogy állandóan rettegtetni akartak minket, hogy mi lesz Eddel. Akiről pontosan tudtuk, hogy nem fog meghalni, hiszen valós szereplő, tehát ismerjük az életútját... Azt is éreztük, mintha lenne itt egy staféta átadás, de Judy és Tony párosa súlytalan. Nem is értem, ezt minek keverték bele. Ennek egy szép lezárásnak kellett volna lenni, para szellemekkel, sok érzelemmel, de ebből szinte semmit se kaptunk. Apropó para démonok, entitások. Ezekről nem írtam, aminek az oka: nincs egyetlen egy se a filmben. Nem is értem a szerepüket se, mivel ezzel kb. 2 percet foglalkoztak az alkotók. Azt is úgy tették, hogy szerintük elég annyi a félelemkeltéshez, ha őrülten vigyorog a dög és ki van mázolva a feje... Ugyanmár.

Mit lehet még mondani? Tényleg olyan volt ez már, mint a kihűlt barátság. A remény mindig ott van, hogy majd visszataláltok egymáshoz, hogy majd megoldjátok és megint olyan jó barátok lesztek, mint régen, de a valóság az, hogy eljárt felettetek az idő, az utatok nem egy irányba visz. Fájdalmas ebbe belegondolni, elfogadni még nehezebb, de tovább kell lépni. Remélem a Démonok között alkotói is erre jutottak és elengedik végre ezt a szériát. Jobb, ha hagyják, hogy a szép emlékek maradjanak meg bennünk és nem pedig az a kínlódás, hogy visszahozzanak valamit, ami már régen nincsen. Méltatlan ez a rész a szériához, de mégis: legyen inkább ez az utolsó rítus, mert ennél már csak az lenne rosszabb, ha folytatnák.

IMDb