Tudjátok, hogy igyekszünk minden creepy filmről, témáról és programról értekezni, a legismertebb gyilkosokat felvonultató, lassan 6 éve megnyílt, idén nyáron némi vérfrissítésen átesett Murder – A gyilkos tárlatról azonban még nem írtunk. Ezt az óriási hiányosságot pótoljuk most.

A Murder előcsarnokában (ami egyébként egy hullaház a leghíresebb gyilkosok áldozataival) elmondták, hogy itt most aztán nagyon nagy nyomasztás következik, úgyhogy aki rosszul lesz, az azonnal szóljon. A bevezető mondatokat követően kaptunk egy fülhallgatót, amin keresztül narrálták nekünk a látottakat.

Természetesen a Murdernek is nagyobb a füstje, mint a lángja, nagyon félelmetesnek nem mondanám, de tény, hogy egy igen hangulatos tárlatvezetésen vehettem részt. A kiállítás a szépen elkészített bábokkal, a szobák autentikus berendezésével, a kiváló hangeffektusokkal és vetítésekkel, illetve a nem szárazon elmondott szövegekkel ér el hatást.

Kezdésként a történelmi személyiségek érkeztek: a szépségét fiatal lányok vérével megőrizni kívánó Báthory Erzsébet, a kegyetlen Vlad Tepes, na meg a viktoránus kori London réme, Hasfelmetsző Jack. Báthory Erzsébet bemutatása ugyan kissé erőltetettnek bizonyult a tükrében megjelenő szépségápolási reklámmal, de a kádjába rendesen csöpögött a málnaszörp. Vlad Tepesnél karóba húzott emberrel kedveskedtek, a Hasfelmetsző részlegén pedig zseniálisan varázsolták elénk a ködös és macskaköves Londoni utcákat.

Természetesen a legnagyobb állatok sem hiányoznak: a kiállításon jelen volt a nyugtalanító bohóc, John Wayne Gacy, akinek a hálószobájába nyertünk betekintést (itt ölte meg áldozatait), az áldozatait savval eltüntető John George Haigh, a „texasi láncfűrészes” Ed Gein, na és persze Ted Bundy és Jeffrey Dahmer. A csúcspontot egyértelműen az utóbbi három személynél értük el. Feltérképezhettük Ed Gein levágott testrészekkel teli konyháját egy zseblámpa segítségével, végignézhettük Bundy fényeffektusokkal alaposan megszórt kivégzését, majd betereltek minket Dahmer hűtőszekrényébe, ahol a tejtermékek mellett levágott péniszek is helyet kaptak. Egyszer csak két nyomozó kezdett el beszélni Dahmer rémtetteiről, majd kiderült, hogy a hűtő egyik oldala egy képernyő: a technika segítségével űgy tűnt, mintha kinyitnák a jégszekrény ajtaját. Aztán persze miután a nyomozók elborzadtak Dahmer „meglepetéseitől”, gyorsan be is csukták a hűtőt.

Az orosz Csikatilo és az „Andok réme”, Pedro Alonso López után utolsó állomásként egy „nyugiszobába” tereltek minket, hogy a gyengébb idegzetűek megnyugodjanak. Lágy zene szólt, és a narrátor elmondta: a sorozatgyilkosokat a társadalom termeli, tetteik gyerekkori sérelmekre vezethetőek vissza, ezért mindig figyeljünk környezetünkre. Jó gondolatok, de nagy kár, hogy nem minden személynél esett szó arról, mi vezette el őket a véres tetteikhez. És persze nem ez a Murder egyetlen hibája: tényleg szép a berendezés, de azért pár bábun még lehetne dolgozni, továbbá az is zavart, hogy Al Capone bemutatásánál sikerült a legunalmasabb leszámolását bemutatni, és volt néhány levegőben lógó, kidolgozatlan részlet: pár percig az Alcatrazban is jártunk, éppen börtönlázadás idején, de csak egy embert láttunk a börtönben, akiről semmi nem derült ki (de azért meglepett minket, mert kivételesen nem egy bábu, hanem egy élő ember, egy színész fogadott minket a cellában).

Mindent összevetve azonban jó élménynek bizonyult A gyilkos tárlat, akit érdekelnek a sorozatgyilkosok és a kiállítások, az semmiképp se hagyja ki az életéből.

Ti jártatok már a kiállításon? Ha igen, hogy tetszett nektek? Írjátok meg Facebook-kommentben!

A fotók a Murder tulajdonát képezik. A Murder – A gyilkos tárlat 2019. február végéig tekinthető meg Budapesten.