Szeretem a rémtörténeteket. A rém, hívják Drakulának, Farkasembernek, Pennywise-nak vagy akár Freddy Kruger-nek mindig mesél nekünk. Magunkról, az aktuális korunk szorongásairól és azokról, az olykor elemi félelmeinkről, amik az idők kezdete óta kísértenek minket. A szörnyeteg megbújik az erdőkben, az éjszaka sötéten dobogó szívében és vár. Vár arra, hogy elérhessen minket. Öltsön bármilyen furcsa vagy torz alakot egyvalamiben mindegyikük azonos. Részei az emberiségnek, mindig itt voltak és mindig is itt lesznek. Közöttünk, bennünk, az álmainkban vagy akár a hétköznapjaink során is. Hatalmukat tőlünk kapják, belőlünk nyerik és nekünk legalább akkora szükségünk van rájuk, mint nekik ránk. A szimbiózis szinte tökéletes, megtörhetetlen és örök, a spirál a végtelenbe és azon is túl mutat. A világ azonban az utóbbi száz évben rengeteget változott, a tábortüzek mellett elsuttogott történeteket és a könyvek lapjain olvasott borzalmakat felváltotta a vírusként azonnal szétterjedő vizuális inger, ami gyakran jár együtt szinte túlvilági hangokkal is. Napjainkban is teremtünk rémeket, felgyorsult világunk elvárásainak megfelelni tudó szörnyetegeket, akik teremtésük után percekkel már átszelték az internet sötét folyosóit, hogy jéghideg kezükkel zúzzák össze szívünket. Ilyen rém Slender Man is, akinek eredetét az alábbiakban szeretném röviden bemutatni.

A rém alakja először egy internetes fórumon jelent meg 2009 júniusában - A Something Awful egy paranormális képekről szóló versenyt hirdetett meg, a képeket pedig, rövid szövegek kíséretében, Photoshop segítségével alkotta meg Eric Knudsen. A szövegek – nagyon elmésen – csak homályos utalásokat tartalmaztak, amelyekben egy olyan lény képe sejlett fel, aki gyermekeket rabol el és állít akaratának szolgálatába. Az internetnek köszönhetően gyorsan ismertté vált a furcsa szörnyeteg és több alkotó fantáziáját is megragadta, akik tovább mélyítették Slender Man legendáját – ilyen volt például a Marble Hornets videosorozat is. A túlvilági alak körül szabályos hisztéria alakult ki, és válhatott ezáltal szinte azonnal az emberiség által teremtett szörnyetegek panteonjának egyik közismert alakjává, és mint általában a hasonló esetekben a tragédia most sem váratott sokáig magára… 2014. május 31-én Anissa Weier és Morgan Geyser – két tizenkét éves iskolás lány – támad késsel barátjukra, Payton Leutner-re, Wisconsin államban, a Waukesha városához közel található erdőben. A támadásuk célja az volt, hogy a titokzatos lény, Slender Man kedvére tegyenek – gyakorlatilag áldozatot mutattak be a szörnyetegnek. A kis Payton-t tizenkilencszer szúrták meg, egy 13 cm hosszúságú konyhakéssel. A szúrások a karjait, a lábait és a törzsét érték, két szúrás fő artériát ért, egy szúrás milliméterekkel kerülte el a szívét, egy másik pedig a máját és a gyomrát vágta át. A lányt a támadói otthagyták. Payton azonban eljutott a közeli országútig és csodával határos módon túlélte a támadást. Anissa-t és Morgan-t - beszámíthatatlanság miatt – nem vonták felelősségre, de mindkettőjüket pszichiátriai gyógykezelésre ítélték.

A Waukesha-késelés  néven elhíresült eset azonban nem egyedülálló, több hasonló – olykor halállal végződő – történés mögött is sokan látták körvonalazódni Slender Man, ijesztő, vékony alakját.

A fentieket azért tartottam fontosnak leírni, mert ezek alapján egy nagyon sötét, nyomasztó és brutális horrorfilmet is lehetett volna alkotni… de ez ebben az esetben egyáltalán nem sikerült. Sylvain White, francia rendező – aki leginkább különböző sorozatok epizódjait dirigálta (Halálos fegyver, Hawaii Five-0) – munkája ugyanis mindenféle kreativitást nélkülöz. Klisés megoldások egymásra pakolt kártyavára a mozi, ami a saját súlya alatt omlik össze…

A történet középpontjában egy baráti társaság áll, akik egy interneten talált videó segítségével idézik meg a rémet. A lányok kezdetben nem tulajdonítanak nagy jelentőséget a „szeánsz” után tapasztalt nyugtalanító jelenségeknek, azonban pár nappal később egyikőjük nyomtalanul eltűnik, és szembe kell nézniük azzal, hogy Slender Man ezúttal rájuk vadászik…

Igen. Ennyiben össze is foglalható a történet… Tini horror. A legnegatívabb értelembe véve az. Olyan film, ami kreativitás és bátorság híján, nem hogy nem tud, de nem is akar kiemelkedni a szürkeségből. A közismert rém teljes és totális meghurcolása. Egy film, amit az ismert névvel adnak el, és aminek vetítésén az ijesztőnek szánt jelenetek alatt hangosan nevet fel a közönség. Óriási csalódás, még akkor is, ha nem voltak nagyok az elvárásaim, de azért egy korrekt filmet illet volna készíteni ennek a szörnyetegnek – főleg a valós események fényében.

Azt mondják, hogy ha sokan hisznek valamiben, valósággá válik… Nos, amennyiben ez igaz, akkor én idézem meg Slender Man-t, hogy vegyen revansot az alkotókon, mert ennél sokkal, de sokkal többet érdemelt volna. Remélem egyszer meg fogja kapni azt a filmet, ami kijár neki, mert ez biztos, hogy nem az… Az alábbi pontszám is vészjósló alakja miatt került pozitív tartományba, nélküle értékelhetetlen lenne…

2/10

IMDb | mafab