Nagyon szeretem az oknyomozós bűnügyi krimiket és/vagy thrillereket, éppen ezért A tetovált lány is nagy kedvencem lett és nagyon vártam a Millennium-trilógia második darabját, ami A lány aki a tűzzel játszik (Flickan som lekte med elden/The Girl Who Played with Fire) címet viseli. Amennyire lelkes voltam a film elején, olyannyira lettem csalódott mire a végére értem.

A Millennium ezúttal az európai lánykereskedelem után folytat nyomozást és hamarosan kiderül, hogy bizony nagyon veszélyes ügybe keveredtek. Az egyik újságíró az életével fizet a kiderített információkért, ráadásul mindenki kedvenc punk ladyjét, Lisbethet hármas gyilkossággal vádolják. Nem is kell több Mikaelnek és átveszi kollégája helyét az ügy felgöngyölítésében, tisztázni akarja barátját és mindeközben kétségbeesetten igyekszik kapcsolatba lépni Lisbeth-tel. Lisbeth azonban továbbra sem akar senkit közel engedni magához és a kezébe veszi a nyomozást, ami egészen a múltjába vezeti vissza a lányt.

Azzal nem volt bajom, hogy elszeparálták egymástól a két főszereplőt. Szerintem nem lett volna szerencsés, ha ugyanazt leforgatják nekünk, csak más nyomozni valót adnak a párosnak. Persze én is azt vártam, hogy mikor fognak ismét egy ágyban és szobában kikötni, hogy aztán gyilkosok, emberrablók nyomába eredjenek, de örültem, hogy a készítők igyekeztek valami újítást vinni a sztoriba. Lisbeth múltjában való turkálással sem volt különösebben bajom, mert sokkal jobban megérthettük a karakter, a motivációit, a viselkedését és ezáltal közelebb került hozzánk, nézőkhöz. Ahogyan egyre több minden kiderül Lisbethről úgy változik meg Mikael kapcsolata és érzelmei is a lány felé és pontosan ugyanazt érezzük át mi is, mint amit a férfi. Tehát miközben Salanderről tudunk meg egyre több mindent, Blomkvist-tal azonosulunk. Ez egy nagyon okos húzása volt a rendezőnek, hiszen egy eseménysor bemutatásával két szereplőt is közel tudtak hozni a nézőkhöz.

A színészekre továbbra sem lehet rosszat mondani, Noomi Rapace és Michael Nyqvist is kiemelkedőek a szerepeikben. A történettel azonban már sok gond akad, pedig tényleg jó volt, hogy a krimi vonalat felváltotta a sötét thriller, azonban mégsem állt össze a dolog. Az új karaktereket nem dolgozták ki eléggé, pedig a Lisbeth életében betöltött szerepük miatt nagyon is indokolt lett volna, hogy rendesen foglalkozzanak velük is. A szexkereskedelemből nem hoznak ki semmit, csak úgy lóg az egész a levegőben, pedig A tetovált lányban nagyon odafigyeltek, hogy minden egyes szálat megfelelően lezárjanak. Értem, hogy nagyon fontos a bántalmazott nők szerepének, helyének a társadalomban való bemutatása, csak éppen akkor tessék ezt az egészet rendesen kibontani. Ez egy súlyos és fontos téma, nem véletlen, hogy mindig visszatérnek hozzá, ezért sem értem, hogy miért nagyolták el ennyire.

A feszültséget sem tudták rendesen adagolni, nagyon sokszor unalomba fullad a cselekmény és bizony nem egyszer majd lecsukódott a szemem a hosszúra nyújtott játékidő alatt. Az érzelmi bevonás sem sikerült maradéktalanul, sokkal többet is kihozhattak volna Lisbeth kicsit sem kellemes múltjának bemutatásából. Az utolsó 15 perc tényleg ütött, érdekes és izgalmas volt, csak az a baj, hogy ez édeskevés egy megfelelő hangulatú, sötét thrillerhez. Természetesen a történetet nyitva hagyták, előkészítették a következő részt, csak éppen nagyon középszerűre sikeredett a végeredmény és meg sem tudták közelíteni az előző film színvonalát. Pedig volt ebben a sztoriban bőven, csak kraft kellett volna hozzá.

Pontszámom: 6/10.

IMDb | mafab