A posztapokaliptikus téma kimeríthetetlen forrás, s töretlen népszerűsége végett a készítők számtalanszor vették már elő a dolgot. Nincs ez másként most sem, hiszen ez alkalommal is egy posztapokaliptikus világot tárnak elénk a készítők, néminemű drámával fűszerezve.

A világban szélsebesen terjed egy gyilkos fertőzés, mely az embereket őrjöngő vadállatokká változatja. Jak, Patrick, Emma és újszülött kislánya éppen egy menekülteket szállító buszon utazik, amikor a fertőzöttek megtámadják őket. A rajtaütés hamar tömeghisztériába fullad, sokan odavesznek, Emmát pedig harapás éri. Ekkor ugrunk egy nagyot a történetben, s 9 évvel később találjuk a két férfit és az azóta felcseperedett kisdedet, akik egymás szomszédságában élnek, magas kerítéssel körülvett házaikban. Ám a két férfi nem beszél egymással, s Lu, a kislány sem szólhat Patrickhez. Vajon mi történhetett köztük, és vajon mivé lett a világ, melyben próbálnak túlélni?

A készítők nem egy szokványos, zombiapokalipszisről szóló filmet akartak tető alá hozni, ez már érezhető az első 15 perc megnézése után. Jak erősen megküzd azért, hogy Lu a körülményekhez mérten normális gyerekkort élhessen meg. Eközben Lu, mint minden gyerek, feszegeti a férfi által megszabott határokat, s közben ő maga is lelke mélyén szenved, hiszen egyedüli gyerekként, egyetlen felnőtt társaságában kell megélnie ezt a nehéz világot. Eközben Patrick félresiklott életét is figyelemmel kísérjük, melyet egy múltbéli esemény okozott.

A dráma, melyet belecsempésztek a készítők a filmbe, pont megfelelő arányú. Nem vitték olyan túlzásba, mint a Maggie esetében, és nem is kapunk annyira keveset belőle, hogy elenyésszen, és mindösszesen felesleges időhúzásnak látszódjon. Horror terén az elég hatásos nyitás után egy darabig semmit sem kapunk, majd szépen adagolva a készítők a drámát a háttérbe szorítják, és a borzongást tolják a prioritást élvező pozícióba. Ezzel mindösszesen csak egyetlen baj van, hogy valamiért nem igazán sikerült ütős, hátborzongató jeleneteket belepakolni a filmbe. Pedig a körülmények adottak lettek volna hozzá. Ám cserébe a film legvégére egy egészen élvezetes és akciódús lezárást kapunk, amely miatt nem húzhatom a számat.

Ellenben a szereplők teljesen irreális, közel sem életszerű megoldásai végett nagyon is. A készítők nem tudom, hogyan gondolták azt a megvalósítást, ahogyan a fertőzöttek ellen próbálnak védekezni a szereplők, de jobb lett volna, mielőtt belevágnak a filmbe, ha megnézték volna a Legenda vagyok című alkotást, ahol ez tökéletesen van ábrázolva. Mert amit itt műveltek, az több mint nevetséges volt!

{spoiler} Képzeljünk el egy házat, melyet egy kb. 4 méter magas kerítés vesz körbe. A bejárati ajtó kb. 5 helyen zárható, és az ajtó melletti ablakok be vannak deszkázva. Ám az eggyel mellette lévő nappali majdnem földig érő ablaka már szabadon van hagyva, vagy a szinte teli üveg hátsó ajtót egyetlen deszkával zárják el mindösszesen. Emellett ott van az a jelenet, amikor rájönnek, hogy a fertőzöttek mutálódtak, és Jak szépen be is deszkáz minden ablakot (amit eddig fel nem foghatom, miért nem tett meg), de a kerítést már nem ellenőrizné le, hogy minden okés-e vele. Pedig ott tátong rajta egy akkora nyílás, melyen kényelmesen kifér a 9 éves Lu. Ez azért is vicces, mert Jak kint játszik Lúval, és nem hiszem el, hogy nem vette észre. Egyszóval abszolút nem életszerű az egész. {/spoiler}

Sajnos a készítők nem tudták kihozni a filmből, amit ki lehetett volna. Bár a drámai vonal pont megfelelő, és az akcióra sem lehet panasz, de a horrorhangulatot valahogy nem sikerült elcsípni, ráadásként még kapunk pár nem éppen életszerű megoldást is, melyek így együttesen sajnos rontanak az amúgy egészen jó összképen. Ettől független minden, a posztapokaliptikus témát kedvelő személynek javaslom a megtekintését, mert közel sem egy rossz fimről beszélünk.

6.5/10

IMDb |** **mafab