Stephen Cognetti ugyan három részen keresztül mutatta be az Abaddon Hotel történetét, de még nem végzett ezzel a világgal. Még volt mit mesélnie róla, de ugye már lezárta a sztorit. Mit lehet ilyenkor tenni? Természetesen csinálhat hozzá kiegészítést. Beszél a hotelről, de mégsem az áll a történet fókuszában. Lássuk, hogy sikerült a széria negyedik felvonása.

A nyolcvanas években szörnyű események történtek a Carmichael birtokon. Megoldatlan gyilkosságok és eltűnések színhelye volt és azóta se sikerült a rejtélyt megoldani. Margot Bentley és barátnője, Rebecca Vickers úgy tervezik, hogy eltöltenek itt egy hétvégét és megfejtik a megoldatlan eseteket. Csatlakozik hozzájuk Margot testvére, Chase is. Mindent szépen felvesznek és ahogyan az lenni szokott jönnek a furcsa hangok és történések. Aztán előkerülnek felvételek. Majd a kíváncsiságot felváltja a rettegés.

Amennyire nem bírtam az előző felvonást, úgy lepett meg ez a rész. Cognetti nagyon okosan látott hozzá a történethez és tényleg tudott újat mutatni, miközben nem hazudtolta meg saját magát. A bohócok itt is nagy szerepet kapnak, de valahogy ebben a környezetben sokkal jobban működnek. Parásabbak. Jó, engem nem nehéz ezzel felhúzni, mert alapvetően utálom a festett képű, furcsa ruhás alakokat, de itt tényleg félelmetesek. Nem is értem, hogy a frászban lehet egy olyan házban aludni, ahol ilyen vackokat tárolnak. A másik, ami ezúttal sokkal jobban működött, azok a szakértők voltak. Hangsúlyosabb szerepet kaptak a narrátorok, akik végigvezetnek minket az eseményeken és ez nagyon jót tett a cselekménynek. Hihetőbb és realisztikusabb lett az összkép.

Maga a háttérsztori is figyelemfelkeltő és érdekes volt. A kapcsolat az Abaddon Hotellel is szépen összeért. Ráadásul a főszereplő, Margot kapott egy olyan történetszálat, ami megmagyarázza, miért vonzódik a megoldatlan, paranormális jelenségek iránt. Ez a plusz motiváció ismét növelte a film hitelességi faktorát. Ez pedig nagyon fontos, mert egy found footage, áldokumentarista alkotás esetében kulcsfontosságú, hogy elhiggyük, hogy amit látunk az valóban megtörtént.

Andrew Tully és a Carmichael család története is jól sikerült, a jumpscare jelenet is működtek. Tehát nagyon jó irányba haladt Cognetti. A gond a színészekkel van, illetve a nyomozás felületességével. Sajnos gyenge szereplőket talált, a Rebeccát alakító Destiny Leilani Brown kifejezetten idegesítő volt (amit az orrlyukaival művelt az meg kifejezetten para), Bridget Rose Perrotta pedig olyan semmilyen alakítást nyújtott Margot-ként, ami azért rossz hír, mert ő lenne a főszereplő. Egyedül Gideon Bergert lehet kiemelni, aki Patrick Carmichael-ként kifejezetten erős volt. Amiben a család rejtélyét fedik fel előttünk és nézzük végig a róluk készült felvételeket, azok nagyon erős részek voltak. Csak aztán megint visszatértünk a jelenbe, ahol Rebecca nyüglődik meg visít, én meg azt várom, hogy mikor hallgattatja már el végre valaki... Mivel alapvetően szurkolnom kéne értük, ez nem túl jó dolog, valljuk be.

Azt tudom mondani, hogy elég jól sikerült alkotás a Hell House LLC Origins: The Carmichael Manor. Nem egy világmegváltó darab, de a műfaj kedvelői biztosan élvezni fogják. Az egyetlen bánatom, hogy a sátánista szál és a vége nem lett eléggé kibontva. Ebben az esetben egy 20-30 perccel hosszabb játékidőt elviseltem volna. De az jó megoldás lehetett volna, ha Rebeccát kevesebbet vinnyogtatják és több talált felvételes jelenetet raknak be. Ezt leszámítva egy kifejezetten élvezhető, borzongató darab lett a film, ami ugyan nem váltja meg a zsánert, de nagyon jól használja annak paneljeit és szépen hozzáad ahhoz a misztikumhoz, ami az Abaddon hotelt táplálja. Ha folytatni akarnak egy alapvetően lezártnak hitt sztorit, akkor azt így kell csinálni.

IMDb