(Csak 18 éven felülieknek!)

Minden nemzetnek megvan a maga legendáriuma, mondavilága, a saját történetei, melyek közül nem kevés öleli át a horror műfaját. Ha csak az Egyesült Államokra gondolunk, már magukból az államokból is eszünkbe juthatnak olyan klasszikus és ikonikus művek, mint például a Sziklák szeme Új-Mexikóból, a Sikoly Kaliforniából, a Ragyogás Colorádóból, A texasi láncfűrészes mészárlás Texasból, a The Amityville Horror - A rettegés háza és a Rosemary gyermeke New Yorkból, az Ideglelés Marylandből és Az ördögűző Washington D.C.-ből. De ha délre megyünk, Latin-Amerikában ott van a Chupacabra legendája, Európában pedig a vérfagyasztó kelta mondakör, a franciák gore-ünneplő filmjei, a spanyolok metaforikus történetmesélése, vagy akár a modern orosz mesék vérfagyasztó Baba-yaga boszorkánya is tökéletes horroralapanyagnak bizonyul.

De mi a helyzet hazánkkal? A magyar filmgyártás nemigen bővelkedik horrorokban, s bár mostanában a Félvilág által magasba emelt thriller műfaja úgy tűnik, virágzani kezd, a horrorhoz még nem mertek vagy nem akartak hozzányúlni. Pedig jócskán van alapanyagunk, hátborzongató történetek, kegyetlen gyilkosságok, melyekből hozzáértő magyar filmes kezek között remekbe szabott alkotások készülhetnének.

A CreepyShake csapata elsőként közös erővel összeállított egy gyűjteményt olyan magyar vonatkozású témákból, melyek tökéletes horroralapanyagul szolgálhatnának. Fogadjátok szeretettel írásunkat!

Creepy helyek Magyarországon

Fekete-kastély, Balatonederics

Nekünk sem kell messzire mennünk, ha elátkozott helyet akarunk találni. Balatonederics külterületén, egy elvadult kastélypark közepén található a Fekete-kastély. A Nedeczky család építtette a két épületből álló kastélyt, melynek falai között nem egy haláleset történt. 1912-ben egy gulyáslegény gyilkolta meg itt szerelmét, a kastély szakácsnőjét féltékenységében. Két évvel később, 1914-ben a birtok ura, Nedeczky Jenő lett rejtélyes körülmények között öngyilkos. 1928-ban az épület új tulajdonost kapott Vág Jenő ügyvéd és felesége személyében. Az asszony azonban nem bizonyult a hűség mintaképének. Ideköltözésük után nem sokkal az ügyvéd rajtakapta feleségét szeretőjével. Nem bírta elviselni a bánatot, és önkezével vetett véget életének. Az özvegye nem szomorkodott sokáig, szeretőjét előléptette vőlegénnyé, de őt is megcsalta, és az újdonsült vőlegény is öngyilkosságot követett el. Egy nyugalmazott miniszteri főtanácsos vette meg ezután a birtokot, mivel azonban kettős ügynökként dolgozott, a németektől való félelmében ő is a halált választotta. A kastély azóta is üresen áll.

Bács-Hója erdő

A BBC szerint az ötödik legfélelmetesebb hely a világon az erdélyi Kolozsvár melletti Bács-Hója erdő. Ebben a félelmetes rengetegben nem megszokott a fák formája, sok az összecsavarodott, kiszáradt törzs, ennek ellenére a fák nem halnak el. Állítólag az itt található domboldal egy ufó-leszállópálya. 1940-ből ismert az első ufóészlelés. Akik jártak az erdőben, azt mondják, hogy furcsa energiákat éreztek, voltak, akik rosszullétre és erős fejfájásra panaszkodtak. Tudósok szerint a Bács-Hója erdő egy erős szeizmikus zóna. (Az erdőről bővebben itt.)

Ó-Ebergényi-kastély

A kastély Szombathelytől 13 km-re található, egy falu, Vasszécseny közelében. Néhány éve egy nő fényképeket készített látogatása során a kastélyban, a képeken pedig legnagyobb megdöbbenésére egy ismeretlen, elmosódott arcot vélt felfedezni. Állítólag a kastélyban kísértetek tanyáznak, és sokan sikolyokat, suttogásokat hallottak, vagy lebegő, árnyszerű alakokat láttak a több mint 500 éves kastély falai között.

Siroki vár

296 méter magasan található a ma már csak romjaiban lévő Siroki vár a Mátra keleti felében. (Az eddig feltárt, várból megmaradt részeket néhány éve felújították.) A középkor óta kering egy mese arról, hogy napnyugta után egy női alak jelenik meg a romok között, és leveti magát a hegyről, majd őt követve hét szellemalak is a mélybe veti magát. A legenda szerint Kompolti Imre lányára, Gizellára hagyta a várat. Gizella sokáig nem élte át a szerelmet, egészen addig, amíg hét vitéz nem érkezett a várba. Gizellába mindegyik egy csapásra beleszeretett, ám a lány csak egy vitéz vonzalmát viszonozta. A férfiak ezért úgy döntöttek, hogy halálig vívnak egymással a lányért, és aki legutoljára marad, azé lesz Gizella. Ám a lány nem bírta elviselni szerelme halálát, leszúrta a szeretett férfi vérét ontó vitézt, majd felment a legmagasabb bástyába, és kiugrott onnan.

Pozsonyi utcai lakótelep, Budapest

Bizony, fővárosunkban is található egy-két creepy hely. A leginkább kísértetjártának a Pozsonyi utcai lakótelepet tartják. Sokan Szellemtelepként is nevezik, mivel a lakótelep egy része az újpesti temető fölé épült. Az ott lakók elmondásuk szerint a beköltözésüket követően furcsa jelenségeket tapasztaltak: magától fel-le kapcsolódó villanyok és tévékészülékek, furcsa, recsegő hangok és cipőléptek zaja. Rejtélyes halálesetről azonban nem tudni. (A lakótelepről picit bővebben itt.)

(eN.Dé.)

A szegedi Boszorkánysziget

1728. július 23-án a Tisza partján, Szegeden, ahol a mai Boszorkánysziget található, hat férfit és hat nőt égettek el máglyán, boszorkányság vádja miatt. Az áldozatok között volt a város egykori bírája, leggazdagabb polgára, valamint az őt vádló bába. Három máglyán lelték halálukat, melyeket a város hóhéra egyszerre gyújtott meg. Magyarország legnagyobb boszorkányüldözésének emlékét ez a félsziget hordozza. (A szigetről bővebben itt.)

(Levente)

Sorozatgyilkosok, gyilkosságok

A martfűi rém kapcsán összegyűjtöttük, milyen magyar gyilkosságokról és sorozatgyilkosokról lenne érdemes horrorfilmet vagy thrillert készíteni.

Kiss Béla – a cinkotai rém

A horrorfilmek közül sokszor azok a legrémisztőbbek, melyek a valóságból táplálkoznak. Kiss Béla, aki 1914-ben népfelkelőként önként vonult hadba, olyan örökséget hagyott maga után, melyből vérfagyasztó horrort is forgathatnának. A rendőrség szerint minimum 24 ember vére tapad kezéhez, de 7 egészen bizonyosan, akiket a hátrahagyott telken hordókba zárva meg is találtak – Kiss addigra a jelentések szerint tífuszban meghalt, viszont több szemtanú szerint New Yorkban találkoztak vele a 30-as évek közepén. A modus operandi – nevezetesen a fojtás általi gyilkosság – számtalan filmes stílusba tudna illeni. Életéről viszonylag keveset tudunk, de amit igen – felesége és annak szeretőjének nyílt kapcsolata -, azok lehetővé tennék akár a mély, analitikus bemutatást, olyat, amit a Snowtown című remek ausztrál alkotásban látunk, de rejtélyessége miatt tökéletesen megfelel egy Jason Voorhees-szerű gyilkológépnek is: a slasher elbírja a kettő ötvözését, ahogy azt a Magasfeszültségben is megtapasztalhattuk. Ha a majdani készítők amellett döntenek, hogy tisztán a gore az, ami mentén szeretnének a filmmel foglalkozni, ajánljuk figyelmükbe azokat a részleteket, amelyek arról tanúskodnak, hogy az 1916-os felfedezésnél a hadsereg azonnal értesítette a rendőrséget, mikor az első tartályt kinyitották, és megérezték a bomló, rothadó emberi hulla szagát. Kiss a háború miatti üzemanyag-felhalmozásra hivatkozva tárolta a hordókat az udvaron – pechjére pont benzint keresett a sereg.

Bármilyen stílust is használjanak a bemutatásnál, érdemes és érdekes lesz Kiss Béla „hagyatékát” végre filmre vinni.

Soproni Ági

Lassan 20 éve gyilkolták meg a Kisváros színésznőjét előre kitervelten, nyereségvágyból és kegyetlenül. Sok bűncselekmény történik hasonló indíttatásból, viszont a Nemzeti Színház színésznőjét saját fia és annak barátja végezte ki olyan brutális módon, ami nem csak a közvéleményt, de a sokat tapasztalt ügyvédeket is elborzasztotta. 2000. márciusában Petróczi András, a nő fia és Lázár Zsolt végrehajtották az új évtized egyik legmocskosabb hazai bűncselekményét. András fülhallgatót tett fel, míg Zsolt fejbe vágta az alvó asszonyt. „Na mi van, Sopikám?” – hajolt a test fölé a művésznő fia, aki később Balatonra ment alibi SMS-eket küldeni. Később a baráttal a kádban szétfűrészelte a tetemet – felmerült, hogy egy darab combot megsütnek és esznek belőle. Végül a kutyának adták. Élénken emlékszem a tévébejátszásra, amiben az eltűnt színésznőt keresi a saját fia, és kéri a köz segítségét – ekkor még nem is sejthettük, mi a valóság. Később persze minden kiderült, mikor elkezdte árulni az anyja házát. Jelenleg több évtizedes börtönbüntetésüket ülik mindketten. Ha film készülne belőle, óva intenénk az alkotókat, hogy a véres részleteket tegyék középpontba. Ebben az esetben méltatlan és ízléstelen is lenne. A Beszélnünk kell Kevinről-stílusú és módszerű alkotás sokkal jobban be tudja mutatni, mi vezet el odáig, hogy valaki ezt megtegye. Érdekes és tanulságos lenne, ha valaki megpróbálna leásni a dolgok mélyére, akár egy dokumentumhorror készítésével, mint a Jinx, vagy megpróbálja megragadni a lelket úgy, mint tette azt a rendező a Fogságban című remek alkotásban. Legyen naturalista, véres, de ne ünnepelje a vért, mert itt annál lényegesen rémisztőbb a gondolat, ami végül tettig jutott.

Farkas Helga

Nagyon sokan emlékszünk Farkas Helga eltűnésének körülményeire és az utána történtekre, melyek már akkor is borzolták a kedélyeket. A rendszerváltás első hírhedt emberrablása 1991-ben történt, mikor a gazdag vállalkozó, Farkas Imre kamasz lánya eltűnt. Az autóját megtalálták üresen, majd érkezett a zsaroló telefonhívás, melyben akkori értékén 21 millió forintnyi márkát követeltek – torzított hangon. 14 hívás volt összesen, melyekben a férfi suttogással változtatta el a hangját, egyszer viszont megfeledkezett az álcáról; később Csapó Józseffel azonosították, aki Helga udvarlója és baráti körének állandó tagja volt. Nagy port kavart az ügy, több tucat nyomozó dolgozott rajta – még maga Uri Geller is beszállt a keresésbe. A lány azóta sem lett meg, többször felmerült, hogy valójában az övé a csontváz, melyet munkagépek fordítottak ki pár éve azon a helyen, amit Uri Geller is biztosra vélt korábban. Ha film készülne a bűncselekményből, akkor érdemes elsőként azt eldönteni, hogy az ezer szálon futó történet valójában micsoda: egy krimire hasonlító nyomozófilm, mint A gyűjtő? Vagy a szerencsejáték-maffia-emberrablás miatt érdemesebb egy klasszikusabb vonalra koncentrálni? Esetleg feldolgozni úgy, hogy Helga szemszöge a mérvadó, mint A lepkegyűjtőben? Akárhogy is nyúlnak az anyaghoz a majdani készítők, a történet a mai napig hatással van a lakosságra, és mivel még mindig nem göngyölítették fel, sokan megnyugodnának, ha kapnának egy lehetséges megoldást.

(Raszputyin)

Pipás Pista, a bérgyilkosnő

1886-ban Fődi Viktóriaként látta meg a napvilágot a Pipás Pista néven elhíresült legendás bérgyilkosnő. Szeged környéki tanyavilágba született, rendkívül szegény családba, alkoholista apja pedig 13 éves korában eladta cselédnek (más forrás szerint pásztornak) Sulák Mórichoz. Ekkoriban szokott rá a pipázásra. Élete nem javult az új körülmények között sem. Sulák folyamatosan bántalmazta és megerőszakolta, egyesek szerint gyermeke is született tőle. Sulák később férjhez adta Rieger Pálhoz, aki szintén egy erőszaktevő volt, többször bántotta feleségét, aki több gyermeket is szült neki, de nem mind érte meg a felnőttkort. Az ellentmondásos legendák szerint Fődi Viktória férje halála után kezdett férfiként öltözködni, a nagyobb napszám reményében, testalkata, ereje pedig csak segítette abban, hogy a községben óriási hírnévre tegyen szert. Egy gazdasszony a helyi csárdában felkereste Pipás Pistát, hogy tegye el láb alól a férjét, hogy fiatal szeretőjével egymáséi lehessenek. Pipás Pista teljesítette a feladatot, és ezen az eseten kívül még több bérgyilkosság is a nevéhez köthető. A börtönben, miután nem akart fürdeni, és megbetegedett, az orvos leplezte le, hogy valójában egy nő, két gyilkosság bebizonyításával pedig halálra ítélték. Egyesek szerint saját kötelével végezték ki. Valójában azonban Horthy Miklós kegyelemben részesítette, Pipás Pista pedig 1940-ben a börtönben lelte halálát. A magyar férfiként öltözködő bérgyilkos nő életét leginkább egy Henry: Egy sorozatgyilkos portréja-szerű alkotás formájában lenne érdemes vászonra vinni, végig a „főhős” szemszögét követve. A gore nem lenne szükséges, sokkal inkább az életútba ágyazott társadalomkritika bemutatása.

(Levente)

A Kárpát-medence vámpírjai

Szerencsére, hogyha vámpírokra gondolunk, Drakula gróf jut mindenki eszébe, az erdélyi, havasalföldi Vlad Tepes fejedelem, kinek alakja Bram Stokert annyira megihlette, hogy halhatatlan horrorfigurává varázsolta. Rengeteg film foglalkozott már a vámpírok fejedelmével, magyar vonatkozásban pedig méltán lehetünk büszkék Lugosi Bélára, aki életre keltette a rémet 1930-ben. Viszont igazi magyar vámpírhorror még nem készült sajnálatos módon, annak ellenére, hogy a Kárpát-medence a vámpírok bölcsője. (Drakuláról bővebben itt.)

Nem csak Vlad Tepes, hanem Báthory Erzsébet is meghatározó alakja a vérszívók mitológiájának. Az ecsedi vérgrófnő életéből még nem is készült olyan film, ami tökéletes lett volna, a Julie Delphy-s A grófnő és a Vörös ajkak az egyedüliek, melyeket érdemes megtekinteni. Valahogy mégsem nyúlnak hozzá Báthory karakteréhez, érthetetlen okokból, de talán majd pont egy magyar film lesz az, ami méltó ehhez a történethez. (Báthoryról bővebben itt.)

(Levente)

Magyar legendák

Szent Anna-tó legendája

Valamikor réges-régen a tó helyén egy hatalmas hegy állt, vele szemben pedig egy másik hegy csúcsosodott. Egymással szemben építette fel várát ezüstből és aranyból a két gonosz testvér, Gáspár és Sándor gróf. Folyton versenyeztek egymással, hogy ki a gazdagabb, és nem rettentek el semmitől annak érdekében, hogy a másikat legyőzzék. Történt egyszer, hogy Sándorhoz egy idegen érkezett egy csodálatos fogattal, amit négy telivér paripa húzott. A grófnak nagyon megtetszett a hintó, és meg akarta vásárolni vendégétől, de az nem adta. Sándor ezért kockajátékra hívta ki a férfit, és csalással elnyerte tőle a fogatot. Másnap átkocsizott fivéréhez, és eldicsekedett neki legújabb szerzeményével. Gáspárt majd megette az irigység, de nem akarta bevallani, hogy Sándor legyőzte, így fogadást ajánlott neki: ha egy nap alatt csodásabb és drágább fogatot szerez, mint Sándor, akkor testvérének oda kell adni a vagyonát. Ha nem sikerül neki, akkor Gáspár vagyona lesz Sándoré. Sándor nem is sejtette, meddig képes elmenni irigységében testvére. Gáspár ugyanis ördögi cselhez folyamodott. Összeszedte a tíz legszebb lányt a faluból, meztelenre vetkőztette mindet, és őket fogta be a hintója elé. A fogat élére pedig a leggyönyörűbbet, Annát állította. Sándor, mikor meglátta a fogatot, elfehéredett rémületében és megrökönyödésében. Ám nem akarta beismerni vereségét, így azt mondta Gáspárnak: az én fogatom sokkal gyorsabb, mint a tiéd. Gáspár erre elkezdte nógatni a rettegő, hullafáradt lányokat, hogy húzzák el a hintóját. Szegények akárhogy próbálták, nem tudták előrébb mozdítani a kocsit, mire Gáspár éktelen haragra gerjedt, és ostorával hatalmasat húzott Anna meztelen testére. A szerencsétlen lány összeesett fájdalmában, de Gáspár nem kímélte őt. Anna utolsó erejével még felsikoltott, majd szörnyethalt. Isten meghallotta Anna sikolyát, és megbüntette a fivéreket. A két hegyet elnyelette a földdel, és helyükön egy sötét színű tó keletkezett, amit ma Szent Anna-tóként ismerünk. Állítólag esténként, a holdfénynél néha megjelenik Anna, és vannak, akik a sikolyát is hallották már a szörnyű kínok között életét vesztő, szerencsétlen sorsú lánynak.

(eN.Dé.)

Kőmíves Kelemen

Azok a dolgok, amiket általános iskolában tanítanak nekünk, gyakran tudnak félelmetesek lenni. Csak hogy magamat említsem, én egyaránt rettegtem a matektól, fizikától, kémiától és a többitől, de hogy irodalomórán rám hozzák a frászt? Ugyan, mégis mivel? Lovecraft még mindig nem tananyag, sajnos a felsőbb évfolyamokon sem, mire meg Poe-hoz értünk, már oda-vissza el tudtam volna szavalni A hollót, szóval a horror és az irodalomóra nem igazán tűnt kompatibilisnek. Legalábbis ezt hittem én, egész addig, míg talán ötödikes koromban leadtak nekünk egy erdélyi balladát, Kőmíves Kelemen történetét.

Ezek a kisepikai alkotások nem ritkán egyensúlyoznak a gyermeteg versek és a szörnyűséges történetek közötti nagyon-nagyon vékony határvonalon, de abban teljesen biztos vagyok, hogy ennek a műnek sikerült átlépnie ezt egy hatalmas lépéssel, méterekkel eltávolodva az ártatlan(nak tűnő) versikéktől.

Mert miről is van szó? Tizenkét kőműves igyekszik felépíteni Déva várát, de próbálkozásaikat kevés siker övezi. Amit reggelre felépítenek, az estére ledől, az építészek minden próbálkozása kudarcba fullad. Végső kétségbeesésükben arra jutnak, hogy itt bizony emberáldozatra lesz szükség, vagyis annak a kőművesnek az asszonyát, aki először jön ki hozzájuk, megfogják, elégetik, és hamvait a mészbe keverik. Nem telik el sok idő, és a címszereplő Kőmíves Kelemen asszonya útra kerekedik, hogy meglátogassa férjét. A kocsis felnyergeli a lovakat, majd útnak erednek, miközben záporeső kezd hullani rájuk, a kocsis pedig, mintha csak egy első osztályú slasherben lennénk, figyelmezteti a nőt a közelgő veszélyre. Őt azonban nem lehet eltántorítani, látni akarja urát, és mikor Kelemen észreveszi őket, könyörögni kezd magában, hogy nehogy ideérjenek, inkább törjenek ki a hintó kerekei, vesszenek oda a lovak, akármi, csak ne kelljen feláldozni az asszonyt. Csakhogy az mégis gond nélkül odaér, és mielőtt bármit tehetne, a tizenkét gyilkos kőműves a tűzre dobja, elevenen elégeti, majd hamvait, ahogy megbeszélték, a mészbe keverik. A történetnek azonban itt még nincs vége: a házaspár fia természetesen keresni kezdi anyját, és ezt látva Kelemen másnap reggel megmondja neki, mi történt, és hogy hol keresse a nőt. A fiú Déva várához érve szólongatni kezdi anyját, aki halványan válaszolni próbálna, de a magas kőfalak nem engedik. A fiú szíve ezek után megszakad, a föld megnyílik alatta, s a fiú hamarosan viszontláthatja anyját, odaát a Nagy Ismeretlenben.

Nos, a történet ennyi nagyvonalakban, és szerintem nem is kéne feltétlenül hozzátenni semmit, a horrorfaktor máris megvan. Elégetett és befalazott nők, gyilkos építészek, a bánatba belehaló ártatlan fiú. De ha esetleg nekem kéne kibővítenem vagy filmet készítenem belőle, meglennének az ötleteim, amik nagyban hasonlítanak egy Poe-klasszikushoz, mégpedig Az Usher-ház végéhez.

A történet a vár teljes felépülte után veszi fel a vonalat. A birtokra már beköltöztek, természetesen egy arisztokrata család, apa, anya, legalább 3 gyerek, és szolgálók sokasága. A vár pompás fényben tündöklik, a kor divatjához igazodó, korszerű építmény, amely mintha belülről sugározna. Azonban éjszakánként mintha a falak sóhajtoznának, az épület körüli fák közül pedig halk, alig észrevehető sírás hangja szűrődik ki. Reggelre nedves föld maradványait találják a bejárati ajtó előtt. Ahogy az idő telik, a kandallóban elhelyezkedő fatuskók maguktól lángra kapnak, fekete füstöt pöfékelve a kéményen át a tündöklő, tiszta kék égre. Az apa tagadja a tagadhatatlant, az anya viszont egyik éjjel kutatni kezdi a sóhajtozó hangok forrását, de az mintha mindenhonnan szólna egyszerre. Az őrülten ragyogó hold ezüstös sugarai átvetülnek az ablakokon, át a függönyökön, és az asszony tanácstalanul bámul bele a félhomályba, hallgatva a keserves zokogást sehonnan és mindenhonnan, miközben számára egyelőre láthatatlan ujjak kúsznak tarkója felé, éppen csak súrolva a felágaskodó, pihés szőrszálakat, mire a nő rövidet sikkantva felugrik, és körbefordul, de nem lát semmit. Másnap reggel az éjjelre üresen hagyott kandallóban hamvakra találnak, és az egyik szolgáló nyom nélkül eltűnt.

Ahogy a cselekmény előrehalad, a kisgyerekek többször is találkoznak egy velük nagyjából egykorú fiúval. Sápadt és koszos teste csontsovány, bordáira feszesen tapad bőre, szemeiből néma könnycseppek gördülnek alá. Nem bántja őket, legalábbis még nem, de csakhamar újabb hamvak és újabb eltűnt szolgáló hírére ébred a család. Pánik kezd eluralkodni Déva várán, a szolgálók nagy része távozik a birtokról, a kisebbik fele pedig rettegve zárkózik be minden éjszakára szobájába. Az egyik rémülten ugrik ki emeleti szobájának ablakából, miután arra ébred, hogy a félhomályos szoba falából kékes kezek nyúlnak ki irányába, majd mintha egy arc is kirajzolódna közöttük. Minden egyes izma megfeszül a szolgálónak, ahogy halálra váltan fekszik ágyában, és figyeli, miként közelítenek azok a félig-meddig átlátszó karok, szinte érzi, hogy megérintik a vékony ujjak, és ő jéggé válik a bánattól, mert az van a levegőben, mindent elmosó, és soha nem érzett szomorúság. Aztán mintha csak magától történne minden, a szolgáló felpattan, és ereje teljéből kiugrik az ablakon, nedvesen puffanva az esőáztatta földre, mindörökre kilehelve lelkét ezen az átkozott földön.

Hamarosan magukra maradnak a családtagok, hogy szembenézzenek az ismeretlen ellenséggel. Összebújva alszanak minden éjjel, fülelve a kimondhatatlan hangokat valahonnan a falak mögül, megborzongva, ahogy hallják, miként az üres kandalló lángra kap odalent a társalgóban. A szoba előtt neszezést hallanak, a padló nyikorgását és alig észrevehető kopogást, mintha csak valami lágyan leperegne a deszkákra. Friss föld illatát érzik orrukban, és valami kimondhatatlan nyirkosságot a levegőben. A díszes aranykilincs lassan lenyomódik, ahogy a még megmaradtak egymást ölelve, tágra nyílt szemekkel figyelik az ajtó őrjítően lassú, nyikorogva történő kinyílását. Aztán…

Összegezve, a Kőmíves Kelemen önmagában is egy félelmetes és szomorú történet, amit ezerféleképpen lehetne konkrét horrorba önteni, a fent leírt példa csak egy gyors demonstrációja ennek. Az alapfelállás bővelkedik minden olyan elemben, ami épp erre a műfajra jellemző, a befejezés megrázó és tragikus, és habár valóban gyerekeknek oktatják, nem vagyok biztos abban, hogy erőltetni kéne ezt, vagy ha mégis, akkor nem értem, egy-két tanórán belül, a magasabb évfolyamokon miért ne lehetne foglalkozni akár Lovecrafttal is, és mondom ezt úgy, hogy nem vagyok nagy rajongója az írásainak, habár természetesen elismerem őket. A természetes borzalom leírásához nem kell konkrét horroralkotást keresnünk, ott van az nagyon sok helyen, a legártatlanabbnak tűnő gyermekmesékben is, éppen úgy, ahogy a legtisztább romantika vagy ártatlanság a felszínen kegyetlen, mélyen azonban igazgyöngyöt rejtő horrorokban.

A félelem, a rettegés és a bánat ugyanolyan emberi érzelmek, mint az öröm, a szerelem vagy a remény, és az emberi érzelmeket nem lehet sekélyes műfaji besorolások falai közé szorítani, mint ahogy tették azt Kőmíves Kelemennével, valahol odafent, Déva váránál…

(Nomad)

Szépirodalmi művek

Édes Anna, a magyar Lizzie Borden

Bár 1958-ban már született egy film Kosztolányi Dezső klasszikusából, Törőcsik Mari főszereplésével, megérné egy gótikus thriller formájában újra nagyvászonra álmodni.

Anna egy gyönyörű, ám félénk cselédlány. Felkerül Budapestre, a Vizy családhoz. Mos, főz, takarít. Mindent megcsinál, amire utasítják. Robotol. Mindig. Állandóan. Így telnek napjai. Hirtelen felcsillan a remény: akár emberhez méltó élete is lehetne. De nem. Becsapják, megalázzák. Anna amúgy is labilis személyiség, de most végképp betelik a pohár. Kész, vége. Valami örökre eltűnt belőle, átadva a teret a sötétségnek. Meggyilkolja gazdáit, a hatóság azonban nem talál rá. Most Krisztinaváros zegzugos, feketeségbe burkolódzó utcáit járja…

(Lewis)

Ágnes asszony

Arany János balladája a tökéletes metaforája a gyilkos bűntudatnak. Ágnes asszony meggyilkoltatta fiatal szeretőjével a férjét, s miután a börtönt megjárta, már bomlott elmével naphosszat csak a hófehér lepedőt mossa a patakban, hogy a vér végre eltűnjék róla. Csakhogy a vérnek már nyoma sincs, Ágnes saját bűntudatába őrült bele, a vérfoltok újra visszatérnek, így kényszerítve az asszonyt az örökös munkára és fájdalomra.

A motívum az American Horror Story: Hotelben már feltűnt, a folyton véres lepedőket mosó szobalánynál, és el tudom képzelni, hogy Arany János balladája adta az ihletforrást. A történetet egy igazi pszichológiai thriller formájában lehetne filmre vinni, egy gyötrődő asszony szemszögéből úgy, hogy csakis az utolsó percben derül ki, hogy voltaképpen mi is történt valójában.

(Levente)

Babonák, rontások, boszorkányok

Mert nem csak Salemben volt jelen a boszorkányhisztéria

A különböző átkoktól és rontásoktól való félelem már az ősidőktől jelen van a magyar hagyományban. Az emberek úgy tartották, ha hirtelen bánat, betegség vagy haláleset történt a családban, akkor annak csakis rontás lehet a hátterében. Azonban a rontás nemcsak erre vonatkozhat, a „lekötés” is ide tartozik, ami azt jelenti, hogy megfogják a legény szívét egy lánynak. Ezt egészen 1974-ig űzték hazánkban. Rontást valamilyen természetfeletti képességekkel bíró személy hajthat végre, legtöbb esetben boszorkány. A fehér boszorkányok feladata pedig az volt, hogy segítsenek a bajba jutott embereknek, és megtörjék a gonosz varázst, vagy éppen megelőző varázslattal védelmezzék azokat, akik rontástól féltek.

A legtöbb rontás vagy megelőzés a szerelemhez és a gyermekekhez kötődött. Jöjjön pár példa:

• A lány havi vérzéséből felfogtak három cseppet, és azt belesütötték süteménybe, és megetették a fiúval, vagy ugyancsak a havibajból borba kellett csepegtetni pár cseppet, és megitatni a fiúval.
• Egy fekete tyúkot kicsontoztak, és fasírtot sütöttek belőle, majd azzal megetették a fiút, hogy szerelembe essen.
• Vakondok vérét etették meg a fiúval, de olyan is volt, hogy egy szál szőrt a lány hóna aljából belesütöttek valamibe, és megetették a fiúval.
• Ha egy asszony féltékeny volt, akkor úgy kötötte magához a férjét, hogy megleste, hova vizel az ura, utána annak közepébe beleszúrt egy gombostűt. Ezek után már a férfinak elmúlt a szerelmes hangulata, de ha a nő ezt a tűt az ágyukba szúrta, akkor a férjének egyből visszajött a kedve.
• A szépasszonyok által okozott betegségeknek tulajdonították a szépasszonyágyat, vagyis a nemi betegségeket és az elcserélt gyermeket.
• A csecsemőt bölcsőbe tették, a bölcsőt (gyerekestől) lábbal az ajtó felé fordították, így a szellemek nem ronthatták meg.
• Hogy ne verjék szemmel a kisdedet, első látogatáskor arcon köpdösték a gyereket, majd minden látogatáskor meg kellett szorítani az orrát.
• Különleges babona volt a következő: ha egy kisgyermeken piros pöttyök jelentek meg, megmosdatták menstruációs vérrel kevert vízben. A fürdetés után a vizet nyugat felé kellett kiönteni, és ettől elmúltak a pöttyök.

(eN.Dé.)