eN.Dé. ismét egy Mario Bava-filmet mutat be. Köszönjük ezt az írást is!

Mario Bava a horror műfajában igen sok és szerteágazó művet tett le az asztalra. Készített vámpíros filmet (I vampiri), gótikus filmet (Démon maszkja), három rövid részből összeálló történetet (A félelem három arca), de az igazi, őt fémjelző műfaj a giallo volt. Munkássága talán legütősebb darabja az 1970-ben leforgatott Hentesbárd.

A legtöbb giallóban van egy brutális, erős szexuális indítékkal rendelkező sorozatgyilkosunk, aki a lehető legdurvábban végez áldozataival, akik a legtöbb esetben vagy nők, vagy a gyilkosságokkal egy bizonyos nőt akar kínozni. A Hentesbárdban sincsen ez másképpen, csak itt teljesen tisztában vagyunk a gyilkosunk kilétével.

John egy nagyon karizmatikus, jóképű és elragadó férfi. Divatházat üzemeltet, és nős, emellett pedig egy elmebeteg. A film az egyik, vonaton elkövetett gyilkosságával kezdődik, majd John elmondja nekünk, hogy ő teljesen őrült, ami most már szórakoztatja, és öt nővel végzett már. Belső monológja útján nyerhetünk betekintést a megbomlott agyába, ami igencsak nyugtalanító. A történet előrehaladtával John elméje egyre inkább kezd elborulni, és vele együtt szenved a néző is. Bava egyszerűen nem hagyja, hogy kivonjuk magunkat a látottak alól, hiszen végig a gyilkos szemszögéből látunk mindent. Pontosan ezt a tematikát figyelhetjük meg az Amerikai pszichoban, azzal a különbséggel, hogy itt biztosak lehetünk benne, hogy a filmben bemutatott gyilkosságok valóban megtörténtek.

Na már most lássuk be, ez így egy idő után nagyon unalmasnak hatna. Hiszen mi történik? John gyilkolászik, elkezdődik a nyomozás ellene, és várnánk, hogy mikor bukik le. Ám Bava csavar egyet a sztorin, és a film felétől már egy szellemhistóriában találjuk magunkat, ahol az üldözőből lesz az üldözött. Bava nagyon jól ötvözi a gótikát, a szellemhistóriákat, a gore-t és a pszichothrillert. Az eredmény pedig egy igazán érdekes és kissé elborult alkotás, ami megmutatja nekünk, hogyan és milyen indíttatásból születnek a sorozatgyilkosok, és mik is járhatnak a fejükben. Egy ilyen filmben nem lehet happy end, és nem kaphatnak a nézők sem felmentést a látottak alól.

Nem véletlen az sem, hogy Bava ebben a filmjében is a divatvilághoz fordul. Ez egy metafora, annak a szemléltetése és eszköze, hogy mindenki a külsőségek alapján ítél. John gyönyörű nők között mozog, gyönyörű ruhái vannak, gyönyörű környezetben él, és ő maga is igen megnyerő külsejű férfi. Ám mindez csak a látszat, az igazán lényeges, ami e mögött leledzik, az pedig korántsem gyönyörű, sokkal inkább romlott és ördögi.

Egy ilyen film nagyon sok mindenen elcsúszhatna, de ebben az esetben szó sincsen erről. A zene, a képi világ, a hangulat, a színészi játék és a történet is tökéletesen a helyén van. Nagyon komor, nagyon álomszerű, nagyon nyugtalanító és nagyon elborult alkotás a Hentesbárd. Műfajának kiemelkedő gyöngyszeme. Aki meg akarja ismerni és érteni a giallo és vele együtt az olasz horrorok világát, annak ezt a filmet ajánlom, mert minden benne van, ami csak kell, sőt talán még annál is több.

Pontszámom: 9/10

IMDb | mafab