Ha egy olyan filmbe illő sors jut valakinek, mint James Ellroy, akkor két út állhat előtte: egyszerűen felemészti az élete, vagy valami alkotó folyamat útján megszabadul a démonaitól. Szerencsénkre Ellroy ez utóbbi mellett döntött és író lett belőle. Pedig édesanyja meggyilkolása (az ügy a mai napig felderítetlen), a drogok, az alkohol és a perverziók bizony simán a vesztét okozhatták volna. Ellroy viszont úgy döntött, hogy élni akar és minden tapasztalatát feszült, noir stílusú krimi-thrillerek megalkotására fordítja. Így született meg a Szigorúan bizalmas is, melyre le is csapott Hollywood, a többi pedig már történelem.

Három, teljesen különböző karakterű nyomozó pályáját követhetjük figyelemmel. Ed Exley karrierista, nem érdeklik a társai, hanem sokkal inkább azzal van elfoglalva, hogy minél gyorsabban, minél feljebb kerüljön a ranglétrán, ezzel lenyomva nagyszerű nyomozóapját. Bud White vele szemben igazi csapatjátékos, keményfejű és keménytökű zsaru, aki soha nem kérdez, hanem mindig végrehajtja a parancsokat. Igazságot akar szolgáltatni minden áron. Jack Vincennes pedig nagydumás, sztárnyomozó, aki nem fél bepiszkolni a kezét, de ezt olyan eleganciával teszi, hogy valahogy nem tudunk rá haragudni. Egy éjszakai bárban történt, sok áldozatot követelő mészárlás hozza össze a három rendőrt, akik aztán olyan mélyen belemásznak a mocsokba, hogy egyáltalán nem biztos, lesz-e ebből az egészből kiút a számukra.

Én először a regényt olvastam és csak utána láttam a filmet. Őszintén megmondom nem nagyon láttam magam előtt, hogyan lehetne ebből ütős mozit csinálni. Ellroynak nagyon sajátos stílusa van, sokszor csapong, nagyon külön szálakon megy a cselekmény, feszült és pörgős tempót diktál, hogy aztán szépen összeálljon az egész történet, de ezt azért nehéz szkript formájában elképzelni. Pláne aztán a vásznon... Kellett is rajta bőven dolgozni, Ellroy nem is volt boldog a végkifejlettől, mert alaposan megkurtították a regényét és belenyúltak a cselekménybe is, de látva a végeredményt, bizony az alkotóknak igazuk volt. Egyszerűen nem működött volna filmen ez a sztori, viszont amit kihoztak belőle az tényleg pazar élmény lett.

A sötét hangulat, a korrupció, az álszentség, az Angyalok városának mocsokban úszó világa mind nagyon a helyén van. A szálakat gyönyörűen fésülik egybe, rejtélyesek tudnak maradni, sokszor csak kapkodjuk a fejünket a történteket látva. Az éjfekete humort pedig nagyszerűen alkalmazzák. A noir műfaját ügyesen újítják meg, az erőszak nagyon a helyén van, mint ahogyan a karakterekhez is jó érzékkel nyúltak. Meg tudják mutatni a kettősségüket, gyötrelmeiket, erényeiket és hibáikat. Russell Crowe és Guy Pearce tökéletes ellentétei egymásnak és mégis, van bennük valami nagyon hasonló. Baromi jól működnek a szerepeikben, ami azért is nagy szó, mert ekkoriban még rizikós volt őket kiválasztani a főszerepekre, hiszen még pályájuk elején jártak. Kevin Spacey volt a sztár, így ő kapta meg a legellentmondásosabb karaktert, amiben brillírozik a színész. A mellékszerepekben meg ott van Danny DeVito (egészen más karaktert kapott, mint megszoktuk) vagy James Cromwell, akire szintén érdemes nagyon figyelni. Na meg persze ott van a femme fatale is, hiszen nélküle egy ilyen sztori nem tudna működni. Kim Basinger igazán megkapó jelenség volt, aki egyszerre volt veszélyes és rettenetesen kiszolgáltatott.

Egy rossz szavam sincsen, van amiben teljesen felesleges hibát keresni. Szerintem a Szigorúan bizalmas az egyik legstílusosabb, legokosabb, legsötétebb krimi-thriller, amit valaha készítettek. A noir zsánerét jó érzékkel újították meg és adtak az egésznek egy nagyon valósághű színezetet. A díszlet, a cselekmény pörgő, feszült hangulata, a vér, az erőszak, a szex és a mocsok mind tökéletes egységet alkotnak. A cinikussága, a kegyetelensége és a fordulatai bőven elegendőek ahhoz, hogy a legjobbak között emlegessük. Olyannyira így van, hogy még Ellroy is behódolt a kész alkotásnak és a maga nemében műalkotásnak nevezte. Igaza van. Ez egy igazi mestermű, amit azóta se tudott utánozni senki.

IMDb | mafab