Következzen két film, melyek témája szervesen kötődik Krisztus születésének napjához, ám minőségben elég nagy szakadék van a kettő között. Az optimizmus kedvéért először azt mutatnám be, amelyet szívesen ajánlok megtekintésre.

P2 – A rettegés új szintje (2007)
Rendezte: Franck Khalfoun

Munkamániás csinos üzletasszony szenteste az irodában gépel. Igen, közhely, ám sajnos tényleg vannak ilyen emberek. Ezzel a kezdéssel főszereplőnk megkedvelése nem túl egyszerű, szerencsére valamelyest árnyalják a karaktert azzal, hogy a dolga elvégezte után mindenáron azon van, hogy eljusson a családjához, akik már csak rá várnak. Az autójával azonban történt valami, mivel nem indul, és a kiérkező, kissé fura biztonsági őr sem tud rajta segíteni. Marad a taxi. Igen ám, csakhogy az épület bejárati ajtaja nem nyílik, a portás pedig eltűnt, így nincs más választása, vissza kell mennie a parkolóba, hogy segítséget kérjen a biztonsági őrtől, ám az egyszer csak elkapja és elkábítja. Ám nagy meglepetésünkre főszereplőnk nem egy koszos pincében találja magát, hanem egy gondosan megterített asztalnál. A szoba feldíszítve, az asztalon ínycsiklandó vacsora, az elrablója pedig kedves és figyelmes. Egy a bibi, hogy az egyik lába hozzá van bilincselve az asztalhoz, és úgy néz ki, elrablója nem hajlandó elengedni.

Mint láthatjátok, amolyan kamarathrillert kapunk, ami nem a trancsírral próbál hatást gyakorolni, hanem a két főszereplővel, akik szerencsére elég változatosan lettek megírva. Különösen igaz ez az elrablónkra, akinek a szemében bár érződik a kegyetlenség, mégis olyan gyámoltalannak mutatkozik főszereplőnk előtt, még akkor is, mikor a lány már a foglya, hogy az nagyon ijesztővé teszi a karaktert. Wes Bentley (American Horror Story: Freak Show) teljesen magáévá teszi a figurát, amire még rá is játszik az arcjátékával. Egyszerűen zseniális. A nő pedig, mint mondtam, nem túl szimpatikus, és miután elrabolják, nem egyszer ellenszenves is az őrrel, de mégis ki az, aki nem szólna be annak, aki foglyul ejti? Őt egyébként Rachel Nichols (Az erdő) alakítja, és azt kell mondjam, kifejezetten jól. A helyszín sem valami változatos, hiszen javarészt egy parkolóban játszódik a film, ám ennek is megvan a maga hangulata, hisz valljuk be, a sötét, elhagyatott parkolókban mindig van valami ijesztő.

A dramaturgia ezzel szemben változatos, nem egy helyben ácsorgós, főszereplőnket jól meg is kergetik párszor, és ami tetszett, hogy nem egy porcelánbabának írták meg a karaktert, hanem egy hús-vér embernek. A csaj megsérül, nem is egyszer és nem is kicsit, ám sokszor pont hogy ő veszi át az uralmat, ami sokkal életszerűbbé teszi az egész helyzetet. Én legalábbis szeretem, ha egy ilyen jellegű filmben a nő tényleg mindent megtesz az életben maradásért.

Sajnos azonban akadnak negatívumok is. Az egyik a két rendőr megérkezése, aminek igazából semmi értelme, hisz tapasztalt horrorfilmes már tudja, milyen kimenetele lehet a dolognak. Vagy elmennek, vagy meghalnak. Szóval nem értem, miért kellett ezt beletenni, a másik pedig egy nagyon oda nem illő autós keménykedés… Te jó ég! Nem tudom, hogy ezt miért gondolták jónak, de nagyon nevetséges. Főleg, mikor a becsatolt biztonsági öv az ütközés után már nincs becsatolva…

De összességében ez egy kifejezetten jó film, még ha nem is tökéletes. Egy próbát mindenképp megér, már csak a hangulata miatt is, ami természetesen kellően franciás. Apropó, a rendező neve már feltűnt az oldalon, nem is olyan rég. Ő rendezte a 2012-es Maniacet, továbbá az író itt is Alexander Aja.

7/10

IMDb | mafab

Black Christmas - Fekete karácsony (2006)
Rendezte: Glen Morgan

Először is szeretnék valamit leszögezni: ezt a változatot körülbelül négy éve láttam, és akkor még nem tudtam, hogy egy klasszikus kultfilmnek a remake-je. A Film+ adta le, természetesen karácsony éjjelén, én pedig leültem és megnéztem. Hogy őszinte legyek, nekem tetszett. Nem tartottam tökéletesnek, csak egy egyszerű B kategóriás horrornak, de tetszett a szürreális rendezése, a látványa és az elborult brutalitása. Aztán persze megnéztem az eredetit, és rá kellett jönnöm, hogy ez a film semmit nem volt hajlandó átemelni az 1974-es műből. Sőt, igyekezett minél jobban leegyszerűsíteni, és minden bevált dolgot kiirtani belőle.

Főszereplőink itt is egy csapat fiatal lány, akik abban a házban laknak, ahol állítólag egy Billy nevű elmebeteg élt. A történetet annyival próbálták tarkítani, hogy megismerhetjük a múltját, ami betegnek beteg, de olyan messze áll az eredeti film hangulatától, hogy az már rendesen szembeköpés. Mintha a készítők próbálták volna azokat beletenni, amiket ők hiányoltak az eredetiből. Így aztán kapunk egy nagy adag trancsírt, a lehető legtöbb formában, plusz fiatal lányok tetemeit, akiknek hiányzik a szemük. Ezzel még nem is lenne baj. Nem baj, ha merészebben csinálják meg, ha közben minden fontos dolgot átemelnek (a la Halloween), de sajnos a film ennyiből áll. Míg az eredetiben kézzelfogható volt a feszültség, itt tényleg csak annyi történik, hogy egy éjszaka alatt levadásznak mindenkit a házban. A padláson látható fa pedig szintén elég beteg, de nem túlzás egy kicsit?

A technikai oldalával még semmi baj nincs. A beállításokkal, mint mondtam, kissé szürreális hangulatot teremtettek, valamint a színvilág is tetszett, hiába csicsás, karácsonyos hangulatot teremt, a színészek viszont borzalmasak. Többségük meg is ragadt a B kategória mocsarában. Az egyetlen, akire nem számít az ember, az Andrea Martin, aki az eredeti filmben is szerepelt.

Egy szóval: kerüljétek. Ha tényleg jó karácsonyi horrorra vágytok, inkább tekintsétek meg a fentebb említett alkotást, vagy pedig az eredeti Fekete karácsonyt.

A rendező egyébként egyáltalán nem ismeretlen. Nem egy X-akták-epizódot írt meg, továbbá a Végső állomás első és harmadik részét is ő írta.

3/10

IMDb | mafab