"Az ilyen gyilkos maga sem tudja, hogy ő a gyilkos. Bárki lehet, bárhol lakhat, saját bevallása szerint normális életet él, és álmában sem jut eszébe, hogy időnként szörnyeteggé változik."

* * *

*"- Arrafelé ők nem azt mondják, hogy az ilyeneknek több személyiségük van.

• Hanem?
• Több lelkük van.
• Mi a különbség?
• Ha az illető meghal, a személyiségek is vele halnak. A lelkek viszont tovább élnek."*

* * *

Abel Plenkov éppen a híradót hallgatja, melyben a Rivertoni Rémnek keresztelt gyilkos legújabb áldozatáról számolnak be. Interjút készítenek egy pszichiáterrel, aki történetesen az ő orvosa. Fent idézett szavait hallva szörnyű sejtelmei támadnak, és mikor az áldozatok hangján kezd beszélni, rá kell döbbennie, hogy ő a tettes - még a híradóban mutatott kést is megtalálja odahaza. Felhívja a doktort, aki a rendőrökkel együtt meg is érkezik, de már későn, Plenkov megölte a feleségét, csak a hároméves kislányt tudják megmenteni. A tűzharcban súlyosan megsérült Plenkovot és az egyik rendőrt kórházba szállítják. A gyilkos azonban feléled a mentőkocsiban, és újra támad. A zűrzavarban a jármű felborul, és Plenkov eltűnik.

16 évvel később. Egy fiatalokból álló társaság gyűlik össze késő este az erdőben. Közülük heten aznap éjjel születtek, amikor a Rivertoni Rém meghalt. A legenda szerint azonban a szelleme azóta is errefelé kísért, hogy bosszút álljon. Mindig egy adott helyszínen jelenik meg, és vissza kell őt űzni a folyóba, hogy megakadályozzák, hogy bármit is tehessen. Idén Bug kapja a feladatot, hogy elzavarja a szellemet. Az egész természetesen csak színjáték, jelmezbe öltöztetett alakkal, Bug mégis képtelen végrehajtani a rituálét, aztán a rendőrök is rajtuk ütnek. A társaság szétszéled, Bug azonban továbbra is az események hatása alatt áll, főleg, hogy a haverjaitól megtudja, hogy Plenkov holttestét sose találták meg. Végül aztán elhülyéskedik a témát, ám hazafelé tartva az egyik srácot elkapja valaki, hasba szúrja, és a vízbe hajítja...

Wes Craven egy évvel a Sikoly 4. része előtt jelentkezett ezzel a filmmel, melyet nem csupán ő rendezett, de a forgatókönyvet is maga írta. Valószínűleg afféle bemelegítésnek szánta Ghostface nagy visszatérése előtt, mert eléggé érződik, hogy nem akarta minden puskaporát ellőni. A lelkek vándorlásával ugyan igyekezett némi pluszt belevinni a történetbe, de annyira nem hangsúlyos, viszont legalább lehet "ujjal mutogatni" a történet során az érzékeny főszereplőre. Ezenfelül úgy érzem, a tiniintrikákra szánt műsoridőt is kicsit vissza lehetett volna fogni. (Ha már karakterek, vak srácot nem minden slasherben találunk, ezt el kell ismerni.) Kivitelezés terén is átlagos a film, a szokásos helyszíneket kapjuk itt is (iskola, erdő, ház), bár a fényképezés terén nincs gond. Késes gyilkos révén az elhalálozások sem túl változatosak, és gore-ból is kevesebbet kapunk, mint kellene. Az ütős kezdés után csak a végén sikerül valamelyest felpörgetni az eseményeket, ezzel a résszel elégedett voltam, főleg, hogy ismét gondoltak a szemfüles nézőkre, és elrejtettek egy "spoilert" még azelőtt, hogy egyértelművé válik a csavar. (Közben visszanéztem, és megtaláltam ugyanazt fél órával azelőtt is, akkor nem is tűnt fel. Nyilván abban a szituációban kevésbé volt kiugró. Vagy akkor épp nem figyeltem eléggé? *költői kérdés*)

Összefoglalva, nem hiszem, hogy sokáig maradna meg emlékeinkben a film (hacsak a mai nap miatt nem). Jó pár nyitójelenetet és a harmadik felvonás nagy részét újra is kellett forgatni a tesztvetítések után (és mint említettem, pont ezek sikerültek jobban). Egyszer azért meg lehet nézni, haverokkal, popcornnal.

5/10

IMDb | mafab