Igazán kevés horrormese létezik, pedig alapanyag bőven van, főleg hogyha a klasszikus népmesék eredeti változatait nézzük, mégse gondolják úgy a stúdiók, hogy az élőszereplős filmeket sötétebb, horrorisztikusabb köntösbe bújtassák. Szerencsére vannak kivételek, mint például a zseniális Hófehérke – A terror meséje, Sigourney Weaverrel, vagy A tengeri szörny, és csodák csodájára a Pumpkinhead (1988) is, pedig nagy kétségekkel ültem le elé. Még gyerekkoromban is láttam a tévéújságban, hogy hirdették, de akkor sem és azóta sem volt kedvem megnézni, mert úgy gondoltam, hogy valami nagyon olcsó, bugyuta film lehet, még akkor is, ha Stan Winston maszkmester rendezte. Nemrégiben viszont, miután hírét hallottam, hogy felújítás készül, nekiveselkedtem, és szerencsére pozitívan csalódtam. Könnyen hihetnénk, hogy a Pumpkinhead egy Grimm-mese, de nem, csak egy vers ihlette és keltette életre a bosszú tök fejű démonát.

Igazán kevés horror mese létezik, pedig alapanyag bőven van, főleg, hogyha a klasszikus népmesék eredeti változatait nézzük, mégse gondolják úgy a stúdiók, hogy az élőszereplős filmeket sötétebb, horrorisztikusabb köntösbe bújtassák. Szerencsére vannak kivételek, mint például a zseniális Hófehérke – A terror meséje, Sigourney Weaver-rel, vagy A tengeri szörny és csodák csodájára a Pumpkinhead is, pedig nagy kétségekkel ültem le elé. Még gyerekkoromban is láttam a TV újságban, hogy hirdették, de akkor sem és azóta sem volt kedvem megnézni, mert úgy gondoltam, hogy valami nagyon olcsó, bugyuta film lehet, még akkor is, ha Stan Winston, maszkmester rendezte. Nemrégiben viszont, miután hírét hallottam, hogy felújítás készül, nekiveselkedtem, és szerencsére pozitívan csalódtam.

Könnyen hihetnénk, hogy Pumpkinhead egy Grimm mese, de nem, csupán csak egy vers ihlette, és keltette életre a bosszú tök fejű démonát.

Ed Harley (Lance Henriksen) egyedül neveli kisfiát, és egy kisboltot is vezet, ahol a poros országútról letérők felfrissülhetnek. Egyik nap pár fiatal érkezik a kisbolthoz, és bár már az érkeztük és lármás, ártalmatlannak tűnnek, míg nem egy szerencsétlen baleset következtében egyikük motorral elgázolja Ed fiát. A baleset okozója kereket old, míg társai megpróbálnak segítséget hívni, de sajnos nem tudják megmenteni a gyerek életét. Ed bosszút esküszik, emlékszik egy régi históriára, miszerint az erődben él egy boszorkány, aki képes megidézni valamit, ami revansot vesz a halottakért. A férfi felkeresi a hátborzongató házat és megköti az alkut, azzal viszont ő sem számol, hogy dühében mit ereszt szabadjára.

Lance Henriksen jó színész, a kisfiát alakító gyerek pedig aranyos, így adva van két szerethető figura, a baleset pedig a nézőt is megviseli, a bosszú tehát érthető és átérezhető. Rendkívül jó hangulattal nyit a film és az atmoszféra ki is tart az utolsó percekig, tényleg egy sötét mesei világba csöppenünk, ahol Stan Winston ismét remekelt a díszletekkel és a maszkokkal, abszolút nem tűnik semmi olcsón kivitelezettnek. Természetesen, ahogy a meséknél is lenni szokott itt is előfordulnak a logikátlanságok, mint például, hogy a szabad autóval miért nem viszik azonnal a legközebbi kórházba a gyereket, vagy a társai miért nem akadályozzák meg a tettes bujkálását, de a szórakozás érdekében ezeken túl kell lendülni. A bosszú démonának útja viszont teljesen megfelel a slasher filmek követelményeinek, tehát műfajilag akár oda is sorolható. Összességében meglepően kellemes csalódás volt, és tudom ajánlani mindenkinek, aki szereti a horror fantasy-ket.

A remake előtt pedig nyitottan állok, hisz a Pumpkinhead franchise-á nőtte ki magát, sajnos nem túl jó folytatásokkal, ezért aztán miért ne készülhetne egy jó felújítás, hozzáértéssel?Igazán kevés horror mese létezik, pedig alapanyag bőven van, főleg, hogyha a klasszikus népmesék eredeti változatait nézzük, mégse gondolják úgy a stúdiók, hogy az élőszereplős filmeket sötétebb, horrorisztikusabb köntösbe bújtassák. Szerencsére vannak kivételek, mint például a zseniális Hófehérke – A terror meséje, Sigourney Weaver-rel, vagy A tengeri szörny és csodák csodájára a Pumpkinhead (1988) is, pedig nagy kétségekkel ültem le elé. Még gyerekkoromban is láttam a TV újságban, hogy hirdették, de akkor sem és azóta sem volt kedvem megnézni, mert úgy gondoltam, hogy valami nagyon olcsó, bugyuta film lehet, még akkor is, ha Stan Winston, maszkmester rendezte. Nemrégiben viszont, miután hírét hallottam, hogy felújítás készül, nekiveselkedtem, és szerencsére pozitívan csalódtam.Könnyen hihetnénk, hogy Pumpkinhead egy Grimm mese, de nem, csupán csak egy vers ihlette, és keltette életre a bosszú tök fejű démonát.

Ed Harley (Lance Henriksen) egyedül neveli kisfiát, és egy kisboltot is vezet, ahol a poros országútról letérők felfrissülhetnek. Egyik nap pár fiatal érkezik a bolthoz, és bár már az érkeztük is lármás, ártalmatlannak tűnnek, mígnem egy szerencsétlen baleset következtében egyikük motorral elgázolja Ed fiát. A baleset okozója kereket old, míg társai megpróbálnak segítséget hívni, de sajnos nem tudják megmenteni a gyerek életét. Ed bosszút esküszik - emlékszik egy régi históriára, miszerint az erődben él egy boszorkány, aki képes megidézni valamit, ami revansot vesz a halottakért. A férfi felkeresi a hátborzongató házat, és megköti az alkut, azzal viszont ő sem számol, hogy dühében mit ereszt szabadjára.

Lance Henriksen jó színész, a kisfiát alakító gyerek pedig aranyos, így máris van két szerethető figura, a baleset pedig a nézőt is megviseli, a bosszú tehát érthető és átérezhető. Rendkívül jó hangulatban nyit a film, és az atmoszféra ki is tart az utolsó percekig, tényleg egy sötét mesei világba csöppenünk, ahol Stan Winston ismét remekelt a díszletekkel és a maszkokkal, abszolút nem tűnik semmi olcsón kivitelezettnek. Természetesen, ahogy a meséknél lenni szokott, itt is előfordulnak logikátlanságok, például az, hogy a szabad autóval miért nem viszik azonnal a legközebbi kórházba a gyereket, vagy a társai miért nem akadályozzák meg a tettes bujkálását, de a szórakozás érdekében ezeken túl kell lendülni. A bosszú démonának útja viszont teljesen megfelel a slasherfilmek követelményeinek, tehát műfajilag akár oda is sorolható. Összességében meglepően kellemes csalódás volt, és tudom ajánlani mindenkinek, aki szereti a horrorfantasyket.

A remake előtt pedig nyitottan állok, hisz a Pumpkinhead franchise-zá nőtte ki magát (bár sajnos nem túl jó folytatásokkal), ezért aztán miért ne készülhetne egy jó felújítás, hozzáértéssel?

Szerintem: 7/10

IMDb | mafab