Kedvelem a szokatlan történeteket. A megdöbbentő meséket, amik elgondolkodtatnak. Van bennük valami plusz. Valami, ami képes rávenni arra, hogy leüljek a film elé. Ez lehet a képi világ, a hangulat, a rendezés, a szereplőgárda vagy éppen a történet. A lényeg, hogy megérintsen. Ez a kezdeti kapcsolat pedig jó eséllyel kialakulhat az film bemutatójának megtekintésekor. A trailer-ben ugyanis az alkotóknak lehetősége nyílik felkelteni a nézők figyelmét. Hiszen mi kellhet egy hatásos anyaghoz? Feszes vágás, jól eltalált hangzás és a történet – olykor szándékosan ködös – ismertetése. Kész is a varázslatos elixír, ami minden nézői igényt képes kielégíteni. Az alkotó boldog, hiszen alkotása figyelemre számíthat majd, a mozilátogató pedig szintén az, hiszen holnap vagy éppen a jövő héten kíváncsiságát ki tudja majd elégíteni. Talán többször gondol a filmre a megtekintés előtt, talán egyáltalán nem. Ez a lényegen nem változtat. A döntést már meghozta, bizalmat szavaz majd a filmnek. Ezen felül csak plusz jó pontokat jelent, ha a néző már el is tudja valahol helyezni az adott alkotást, például kellemes vagy éppen kifejezetten jó filmek sorába egy adott forgalmazó szárnyai alatt. Ez pedig különösen igaz egy olyan film esetében, mint a Saint Maud, hiszen olyan mozik nyomain indulhatott útjára, mint a Fehér éjszakák /2019/, az Eksztázis /2018/ és a zseniális, The VVitch /2015/. Az említett címek valóban ígéretes képet festhetnek egy alkotásról, az A24 stúdió neve, pedig ha garancia nem is, de jó ómen mindenképpen lehet.

Katie (Morfydd Clark) ápolónő, aki egy tragédia következtében Isten felé fordul és mélyen vallásos kereszténnyé válik. Hivatását azonban tovább gyakorolja és így kerül egy haldokló táncoshoz, Amanda-hoz (Jennifer Ehle). Feladata, hogy megkönnyítse az asszony hétköznapjait és támogassa életének utolsó szakaszában. Maud – ezt a nevet használja a lány – igyekszik megtenni minden tőle telhetőt. Nemcsak szakmai, hanem spirituális értelemben is, azonban szembe kell néznie azzal, hogy a nő megmentéséhez többre lesz szüksége néhány, halkan elrebegett imánál...

A történet rövid összegzése és a trailer is csupán csak apró ízelítő abból, hogy mi lehetett volna Rose Glass, angol rendezőnő, első nagyjátékfilmes próbálkozása. A valóság azonban sokkal kiábrándítóbb. A filmet jó szívvel leginkább a pszichológiai és a művészfilmek tengelyén helyezhetjük el. Pszichológiai abban az értelemben, hogy fókuszában folyamatosan Katie/Maud jellemének változásait, karakterének fejlődését tartja. Nem engedi el. Képtelen elszakadni tőle. Véleményem szerint áldásosabb lett volna, ha megteszi, mivel így a néző számára is lehetőség nyílt volna egy nagyobb perspektívában látni a történéseket. Itt azonban ez nem következhet be. Maud-hoz vagyunk láncolva. Vele érzünk, őt követjük. Vele szenvedünk. Vele éljük át az isteni kinyilatkoztatásokat. Ez alapvetően nem is lenne baj, ebben az esetben azonban az. Egyszerűen azért, mert a lány karaktere nem elég érdekes, kálváriája zavarba ejtően súlytalannak hat. Amanda – akit rendkívül jól alakít Ehle – sokkal színesebb egyéniség, rengeteg potenciállal. Ezek azonban nem kerülnek kihasználásra, csupán annyira, hogy megágyazzanak vele a film tetőpontjának szánt, fő konfliktusnak. A művészfilmes jellemzők pedig abszolút nem teszik fogyaszthatóbbá az alkotás – meglehetősen rövid – játékidejét.

Mégis úgy gondolom, egy megtekintést mindenképp megér a film. A helyszín remek, a fényképezés jól sikerült, a színészekkel nincs gond és végre egy olyan alkotást tisztelhetünk személyében, ami nem becsüli le nézőjét. Maud története tökéletes példa arra, hogy mi a valóság és mi az, amit mi annak tartunk. Valóságunk szubjektív. Egy trauma hatására utakat keresünk mi is, ahogy azt a lány tette. A kérdés az, hogy mit teszünk, ha megtaláljuk? Mi lesz a mi realitásunk? Mit teszünk meg azért, hogy teljes mértékben azzá váljon? Olyan kérdések ezek, amik gondolkodásra késztethetnek minket. Maud útja csupán egy lehetőség. Lehetőség, aminek a végén – hozzá hasonlóan – mi is azzal fogunk majd szembesülni, amit megérdemlünk…

IMDb | mafab