A sikeres vállalkozót, Adrian Doriát gyilkosság vádjával tartják házi őrizetben. Minden abba az irányba mutat, hogy a businessman a hunyó (egy belülről bezárt ajtóval és nyithatatlan ablakokkal rendelkező szobában találják meg egy meggyilkolt nővel), ő azonban rendíthetetlenül állítja, hogy ártatlan. Hogy legyen esélyük a tárgyaláson, ügyvédje elküldi hozzá legjobb kolléganőjét, Virginia Goodmant, hogy készítse fel a férfit a tárgyalásra, aminek megnyerése érdekében alaposan meg kell beszélniük az ügyet, ami azonban minden egyes mondat után egyre furcsábbá válik…

Csavaros kis spanyol krimi-thriller a Contratiempo. A flashbackek alapján kibontakozó történet jó párszor átveri nézőjét, épít és rombol, majd újra épít, aztán pedig megint mindent a feje tetejére állít, és így megy ez végig. Egy idő után már semmit nem akarunk elhinni, mindössze annyit teszünk, hogy várjuk a következő mutatványt. Igazából nem csoda, hogy a magyar keresztségben A láthatatlan vendég címet viselő film ilyen fordulatos, hiszen az az Oriol Paulo követte el, aki a szintén cseles A hullát is írta-rendezte.

Paulo filmje azonban attól még nem lesz jó, hogy tele van jól felépített és időzített fordulatokkal. Ahhoz sokkal, de sokkal több kéne. Például olyan emberek, akikről többet tudunk meg pár szónál, akik nem az író kénye kedve szerint mozgatható báboknak tűnnek, hanem élő, lélegző, hiteles figuráknak, illetve akik nem harmatosan vannak eljátszva.

Ilyenek azonban itt nincsenek, így aztán a Contratiempo kétségtelenül látványosan és precízen, de dráma és tét nélkül puffogtatja petárdáit. Lehet elmélkedni, matekozni a film bűvésztrükkjein, de azok úgy ütnének igazán, ha igazi emberekkel karöltve lennének megalkotva. Olyanokkal, akiket már láthattunk korábbi spanyol alkotásokban (például A fantomlakóban vagy a Júlia szemeiben), amelyek nemcsak a történetet, hanem a néző lelki világát is fenekestül fel tudták forgatni. Ez utóbbi nagyon hiányzik a Contratiempoból.

6.5/10

IMDb | mafab