Köszönjük a Vertigo Medianak, hogy megnézhettük a filmet!

A meglehetősen egyéni alkotói stílussal bíró görög rendező, Jorgosz Lanthimosz A homár című művével vált ismertté a szélesebb közönség számára. A Colin Farrel főszereplésével készült, erősen abszurd és groteszk humorú dráma 2 éve jelölve volt az Oscaron a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában, Cannes-ban pedig díjakat nyer. Lanthimosz az Egy szent szarvas meggyilkolásában újra Farrellel dolgozott együtt. A film sorra nyeri a díjakat, és legalább annyi beteg húzást tartalmaz, mint a rendező előző munkája.

A sebész Steven (Colin Farrell) boldogan él feleségével (Nicole Kidman) és két gyermekével, Kimmel (Raffey Cassidy) és Bobbal (Sunny Suljic), azonban egyre több időt tölt egy rejtélyes fiúval, Martinnal (Barry Keoghan): ebédelni viszi, karórát veszi neki és még a saját házába is meghívja. Valami már a kezdetektől fogva nem stimmel a sráccal, és miután Steven fia deréktól lefelé megbénul, elszabadul a pokol…

Lanthimosz egy ókori görög mondát, Euripidész Iphigeneia Auliszban című tragédiáját helyezi modern környezetbe. Aggodalomra azonban semmi ok, az is érteni fogja az Egy szent szarvas meggyilkolását, aki nem ismeri a trójai háború alatt játszódó, az isteni bosszú és emberi vétkek körül forgó művet.

Lanthimosz vészjósló zenével, hideg színekkel és precízen megszerkesztett, de távolságtartó, elidegenítő, olykor Stanley Kubrick Ragyogását idéző beállításokkal teremt egyre feszültebb hangulatot. Valami már a film elejétől kezdve lappang a levegőben, érezni, hogy Martin valamire készül, és amikor kiderül, hogy mit akar, a helyzet már nemcsak feszült, hanem kilátástalan is.

Lanthimosz ismét visszafogott, minimalista színészi játékot kért színészeitől. A fapofával eljátszott, érzelmeket nem közvetítő mondatokkal operáló karakterekkel pedig lehetetlen azonosulni, és ez egy nagyon fura lelkiállapotba helyezi a nézőt. Farrel és Kidman zseniálisak, Alicia Silverstone rövid ideig van jelen, de ő is remek, azonban a színészgárda legjobbja a fiatal Barry Keoghan, aki elképesztően félelmetes Martin szerepében, és ezért gyakorta homályosít el mindent és mindenkit maga körül.

Mindehhez jön Lanthimosz néhol meglehetősen naturalista ábrázolásmódja (Az a szívműtét!), valamint abszurd és groteszk humora, ami nagyon meredek jeleneteket szül (Az a szexjelenet! Azok a kórházi beszélgetések!). Az üzenet pedig egyszerű, de fontos: a tetteinknek mindig következményei vannak. Viszont úgy gondolom, hogy a film első felébe több ötlet és humor került, a második órában egy kicsit elfárad és párszor egy helyben toporog az alkotás (lehetett volna még pár dolgot tovább bontogatni), azonban a lezárásban látható „görög rulett” a film, és az idei év egyik leghátborzongatóbb és legkegyetlenebb jelenete.

Lanthimosz éjfekete humorú, nyomasztó légkörű filmje nem mindenkinek fogja elnyerni a tetszését, sőt, egyesek sikítva fognak menekülni tőle, aki azonban vevő az ilyesfajta alkotásokra, azt a görög rendező bezárja egy gondosan felépített pokolba, és ott tartja filmje végéig. És talán még utána is, de nem baj, mert az ember nagyon jól elvan ebben a bizarr  építményben.

8/10

Magyarországi bemutató: december 28. Forgalmazza a Vertigo Média.

IMDb | mafab