Egy idilli angol kisvárosban járunk. Egyik pillanatban még mindenki teszi a dolgát, hogy aztán a másikban Midwitch összes lakója egyszerre elájuljon. Mindenki ugyanabban az időben dől ki és aztán ugyanabban az időben tér magához. Ezt követően felfedezik, hogy a városka összes termékeny asszonya gyermeket vár. A megszületett gyermekek pedig nagyon hasonlítanak egymásra, falkában járnak és baromi gyorsan öregednek. Valami itt bizony nagyon nincsen rendben.

Wolf Rilla John Wyndman regényéből adaptálta ezt a hátborzongató sci-fi horrort, amely az 1950-es évek uralkodó trendjének, a paranoid irányzatnak az egyik legjobb és ezt a korszakot lezáró darabja. Az alapvetés ugye az, hogy egy olyan állapotban történik meg az itt élőkkel az esemény, amikor kiszolgáltatottak voltak, hiszen nem voltak maguknál. Ezt tetézik azzal, hogy az egyik örömforrást alakítják át félelemfaktorrá. Elvégre a gyerekeket mindenki szereti, a szülőknek hatalmas boldogságot adnak, ám ebben a filmben a hideg futkos tőlük a hátunkon. Ez ad egy meghasonulást is, hiszen egy szülőnek szeretnie kell a csemetéjét, de ebben az esetben azért ez elég nehéz. Ebben az alkotásban pedig nagyon jól kijön ez a vívódás.

Maguk a gyerekek egyébként nagyok jók a filmben. Tényleg teljesen egyformák, egyformán viselkednek és nagyon fenyegetőek együtt. Olyanok, mintha egy sokkal nagyobb egész részeiként léteznének a közösség többi tagjától függetlenül, de egymástól függve. Ahogy pedig bámulnak rá az emberre, attól komolyan megáll bennünk az ütő. Ugye a paranoid sci-fi horrorok legfőbb alapvetése, hogy valami betör az emberek otthonába, életébe és belülről dúlja fel a világukat. Ugyanakkor megfogalmazódik ezekben a filmekben egy generációs szakadék és szembenállás is, ami az Elátkozottak falujában különösen izgalmas.

Nyilván nem mondhatom azt, hogy nagyon bonyolult a története és hatalmas fordulatokat adnának nekünk, mert ez nem igaz. Mindannyian tudjuk, hogy itt valami nagyon nincsen rendben, érezzük a megváltozott légkört, ezért is fontos, hogy megmutassák nekünk pár montázs erejéig, milyen volt Midwitch az esemény előtt. Wolf Rilla tudta, hogy a filmjének alapsztorija elég vékonyka, viszont azt is látta, mennyi lehetőség van benne és ezt maximálisan ki is használta. Gyönyörűen építkezett és meg tudta teremteni azt a frusztráló paranoid légkört, ami egy ilyen műfajú film hatásához elengedhetetlen. A színészeit is jól válogatta meg, igaz ez a gyerekekre és felnőttekre egyaránt. George Sanders neve ismerősen csenghet a korszakot ismerő nézőknek, hiszen olyan alkotásokban játszott, mint A Manderley ház asszonya, a The Pictures of Dorian Gray vagy a Mindent Éváról. Ennek az időszaknak az egyik legjobbja volt és az Elátkozottak falujában is nagyszerű alakítást nyújt Gordon Zellaby iskolaigazgató szerepében. Érdekesség vele kapcsolatban, hogy 12 évvel később, állítólag unalomból a színész öngyilkos lett.

Az Elátkozottak faluja méltán érdemelte ki a kult státuszt. Az operatőri munka kiváló, a zene egészen hátborzongató és Wolf Rilla kellően visszafogottan, de annál határozottabban viszi végig a cselekményt. John Carpenter 1995-ben készített egy remaket, mely azonban a nagy rendező ellenére megbukott. Én is azon a véleményen vagyok, hogy nem tud az eredeti nyomába érni és ha valaki erre a történetre kíváncsi a vásznon, akkor inkább az 1960-as klasszikust válassza. Biztosan nem fog csalódást okozni.

Pontszámom: 8/10

IMDb | mafab