Nos, ha valamire Quentin Taratino azt mondja, hogy az az év filmje, akkor nekem azt mindenképpen meg kell néznem, mert nagyjából meg szokott egyezni az ízlésünk. Nem tudom, hogy az izraeli Big Bad Wolves tényleg 2013-a legjobbja volt-e, de az egyszer biztos, hogy nagyon különleges, semmihez sem hasonlítható alkotás.

Egy kegyetlen, szadista pedofil szedi egy izraeli kisvárosban kislányokat rabol el és öldös halomra. A holtestek megcsonkítva kerülnek elő, kivéve a fejüket. A tanárt, Drort vádolják a gyilkosságokkal, ám Micki, a rendőr kicsit túlzásba viszi a vallatást és emiatt a férfi szabadon távozhat. Micki elhatározza, hogy nem hagyja annyiban a dolgot, meg van róla győződve, hogy Dror a gyilkos és ezért elhatározza, hogy saját kezébe veszi az ügy felderítését. Ám a kikérdezés közben meglepi őt Gidi, az egyik meggyilkolt kislány édesapja, akinek egészen más tervei vannak. Elviszi magához a két férfit, ahol rettentő bizarr „beszélgetésnek” lehetünk tanúi és a dolgok egyre bizarrabbá válnak az idő előrehaladtával.

Ez a film két alapra épít: a bizonytalanságra és a groteszk humorra. Egészen az utolsó pillanatokig nem lehet tudni, hogy Dror tényleg gyilkos, vagy csak a közvélemény áldozata. Gidi karaktere sem egyértelmű, hiszen mit is mondhatunk el arról az emberről, aki teljes közönnyel képes ujjakat levagdosni, hogy aztán a következő pillanatban felmenjen a lépcsőn és teljes lelki nyugalommal eszegeti az anyukája által készített levesét az apjával. Az a mondat pedig, hogy „beszélgessünk” egyszerre elrettentő, nyájas, ami groteszk kíváncsisággal tölti el a nézőket. Mert ugyan a Gidi azt mondja, hogy beszélgetni szeretne, de közben ott virít a kínzóeszköz a kezében és a hangja sem túlontúl meggyőző.

A legjobb az egészben pedig a folyamatos késleltetés. Amikor felkészülnénk a kínzásra, mert nyilván muszáj a nézőnek is valahogy felkészítenie magát a látottakra, akkor mindig történik valami az utolsó pillanatban. Azt hinnénk, hogy na majd most esnek neki a fickónak, de aztán csöng a telefon és Gidinek el kell mennie, mi pedig ott ülünk teljesen megfürödve és döbbenten, hogy de akkor most mégis mi lesz és ami a legfontosabb, mikor lesz?

Az egésznek pedig az izraeli állapotok biztosítanak keretet. Ez a frusztrált légkör, a félelem, a bizonytalanság és a pattanásig feszült helyzet mindent ural és valahogy meg tudjuk érteni, hogy miért ilyenek ezek az emberek. Háborús övezetben élni, bizony nem egy kellemes állapot és ez az állapot nagyon is hatással lehet az emberi természetre.

Ez a film elképesztően jól keveri a fekete humort, a thrillert, a beteges kínzásokat és a drámát. Mert mindennek ellenére ez egy nagyon szomorú és megterhelő alkotás, amit nem tud elvenni az egészet körbeszövő groteszk humor. A színészi játék, a cselekmény alakulása, a környezet, a szűkebb és tágabb értelemen vett mondanivaló gyönyörű összhangot alkot és mindennek a végeredménye egy nagyon gonosz, nagyon sötét, nagyon beteg film, ami valahol teljesen érthető.

IMDb | mafab