Kilencéves voltam, amikor először vehettem részt ottalvós-bulin a barátnőmnél. Nagy eseménynek számított ez, főleg amiatt, mert a barátnőm anyukája igen laza volt és olyan filmeket is engedett nekünk megnézni, amit mondjuk a saját szüleink nem. Bementünk tehát a videótékába, ami számomra mindig egy ünnepnap volt. Imádtam a sorok között mászkálni és nézegetni a borítókat, meg olvasgatni a címeket, leírásokat. Sokszor az iskolából hazafelé menet is útba ejtettem a tékát, hogy bámaszkodjak egy sort. Szóval, ezen a csodás napon bevonultunk és három filmet hoztunk végül ki (amiket ugye a barátnőm anyukája kölcsönzött ki): Démoni szél, Az élőhalottak éjszakája és Interjú a vámpírral. Életem egyik legfélelmetesebb délutánja következett, ami mégis az egyik legjobb volt. Habár, koromnál fogva nekem azért nem jutott sok idő a tékás korszakból, de az annál tartalmasabb volt és megismertetett olyan horrorokkal, amik ma már a kanyarban sincsenek és csak a hardcore fanok ismernek. Pontosan ebbe a pár évembe vitt vissza a Borzongás Bookazine.

Amikor a Borzongás „megszűnt” nem rejtettem véka alá, mennyire csalódott voltam. Most sem titkolom, hogy még mindig roppant mód bosszant, hogy mennyi ökörségre tudunk pénzt kiadni, de egy maradandó, élményt, tudást és ismereteket adó újságra nem voltak képesek háromhavonta rászánni 1-2 ezer forintot... Mindegy, nem megyek ebbe bele, mert hosszú és felesleges értekezés, majd ebből következő vita alakulna ki. A lényeg, hogy marha boldog voltam, amikor megtudtam, hogy lesz egy különkiadása a magazinnak. Szerintem nem túlzás azt állítani, hogy az elsők között jegyeztem rá elő. Ahogyan pedig arra számítottam, nem is okoztak csalódást.

Kezdjük a címlappal. Szerintem a Borzongás egyik nagy erőssége mindig is a grafika volt, amit megálmodtak hozzá. Most is kaptunk egy zseni jó címlapot és szuper menő illusztrációkat is Várai Artúr jóvoltából. Fontos, hogy a Bookazine vitte tovább az újság arculatát, amitől egyedi és összetéveszthetetlen volt a magazin. A megjelent hat szám címlapja is nagy kedvencem volt, de a bookazine még ezekre is rátett egy lapáttal.

A címlap megcsodálását követően olyan volt, mintha egy VHS kazetta szalagját kaparintottuk volna meg és vágóképenként nézhettük végig az ezen fellelhető kincseket. Kaptunk egy kis VHS történelmet, amit lehet vannak, akik kihagytak volna, de szerintem nagyon fontos írás, mert kevesen ismerik ennek a technológiának az elterjedését és kulturális fontosságát. Azt a hatást, mely forradalmasította a filmfogyasztási szokásokat és alapjaiban alakította át a filmipart. A „komoly” történelem után jöhetett a személyes történelem megismerése. Az, hogy mit jelentett a szerzőknek a tékázás, a videokazetta, milyen élményeik kötődnek hozzá, hogyan akadtak rá a tékákra és hogyan hatott rájuk ez az élmény és az ott szerzett filmtapasztalatok. Rajtuk keresztül pedig így betekintést kaphatnak az olvasók egy korszakra is. Ám azt is megmutatják nekünk, hogy ami másoknak történelem, vagy egy letűnt kor terméke, az sokaknak a jelene és mindennapi valósága. Ahogyan a bakelit vagy a kazetta se tűnt el, úgy a VHS-nek is megvannak a maga gyűjtői, akik minden bokorba is benéznek egy-egy darab után kutatva. Itt jegyezzük meg, hogy a CreepyShake egyik vendégszerzője, K-ED is megosztja ezzel kapcsolatos gondolatait és gyűjteményét. Na, de a VHS múltja, jelene és lehetséges jövője mellett a filmek is nagy szerepet kapnak az újságban.

Elmerülhetünk a trash világában, rácsodálkozhatunk, hogy milyen horrorcsemegék nem jutottak el hozzánk nem pusztán videókazetta, hanem semmilyen formátumban sem. A grindhouse-ról szóló írás külön kedvencem volt, mert nagyon bírom ezt a - még horrorkörökben is - sokak által lenézett zsánert. A V/H/S-franchise is helyet kapott a magazinban és a legendás Roger Corman is kapott egy portrét, sőt a mesékről is született egy írás, valamint a CreepyShake szerkesztősége által oly imádott slasherről is olvashatnak a horrorszeretők. Vagy a Halloweenről, könyvekről, társasjátékokról és még sorolhatnám. Nyilván van még bőven nafta a magazinban, de ezt már nem fejtem ki, inkább vegyétek és olvassátok!

Szóval, ahogyan már fentebb is írtam, nem csalódtam, ugyanolyan szeretettel, igényességgel, jó ízléssel és bitang erős tartalommal rakták össze a bookazine-t, ahogyan azt megszokhattuk már a Borzongás szerkesztőségétől. A téma megválasztása folytán pedig adtak még egy pluszt: visszarepítettek a gyerekkoromba és a magazint olvasva megint kíváncsi, borítókra rácsodálkozó kislánnyá válhattam. Ezzel együtt pedig okoztak nekem egy kis szomorúságot is. Nem szeretem ezt a ’régen minden jobb volt’ attitűdöt, de az az igazság, hogy ebben az esetben tényleg igaz, hogy ha nem is jobb, de különlegesebb élmény volt filmek után vadászni. A streaming korszakában azért nem túlzás azt állítani, hogy sokakból teljesen kiveszett a csemegézés. Ott van a platform, behatárolja a lehetőségeket, ad a felhasználónak egy kimeríthetetlennek tűnő kínálatot, ami miatt leginkább azt nézik a fogyasztók, ami előttük van. Mert a franc se fog órákat eltölteni azzal, hogy kibogarássza, mi is a kínálat.

Lehet, hogy nem minden jelent meg videókazettán, vagy DVD-n (nekem egyébként ez a meghatározó és ezt gyűjtöm), de az biztos, hogy szükség volt a filmek és a műfajok iránti már-már fanatikus elköteleződésre, hogy gyöngyszemekre akadjunk. Melyeket aztán senki nem vehetett el tőlünk, mert nem egy arctalan valaki határozta meg, hogy mi kerüljön a néző elé, vagy épp mit vegyenek le a műsorról, hanem mi birtokoltuk az élményt azzal, hogy fizikai mivoltukban is nálunk voltak (és vannak) ezek a filmek. Nyilván jó dolog az, hogy ma már meg tudunk szerezni olyan filmeket, melyek régebben nem jelentek, jelenhettek meg és most ilyen-olyan módon eljutnak hozzánk, de ehhez már kell az a belépő tudás és filmmánia, ami ma már egész korlátozottan van jelen. Kell hozzá a belső késztetés és képesség. Ezért is fontos, hogy teret adjunk az olyan kiadványoknak, mint a Borzongás Bookazine, mert ez már nem pusztán filmkritikai kiadvány, hanem kordokumentum is, ami a választott témáján keresztül mesél nekünk a műfajról, elköteleződésről és az őszinte kíváncsiság, valamint a rajongás mindent elsöprő, minden korlátot lebontó erejéről.