Mindannyiunk legnagyobb bánatára a hazai horrorközönség közkedvelt magazinja, a Borzongás 2019-ben nem borzongatta tovább a szívünket. Habár egy Fangoria emlékszámként kezdte meg pályafutását a lap, ennek ellenére azonban hat számot megélt, tehát ha innen nézzük, akkor igenis egy sikertörténetről beszélhetünk, a horrorrajongók boldogsága mégsem volt felhőtlen. Mi, a CreepyShake lelkes, sőt fanatikus szerzői kifejezetten sérelmezzük azt, hogy hazánkban a horror továbbra is mostohagyereknek mondható és mindent is támogatunk, ami imádott zsánerünkkel foglalkozik. Amikor a Borzongás magazin futott, akkor is írtunk minden számról és készítettünk egy interjút Böjtös Gáborral, aki a Borzongás magazin főszerkesztője volt. Most pedig, hogy csodálatos hírek láttak pár hónapja napvilágot ismét megkerestük Böjtit és kifaggattuk a szeptember 30-án megjelenő Borzongás Bookazine-ról.

Először is, szeretnénk kifejezni örömünket és izgatottságunkat a Borzongás feltámadása kapcsán. Másodszor pedig: mesélj nekünk egy kicsit arról, hogyan jött az ötlet, mióta zajlanak az előkészületek?

A Borzongás kapcsán a legfontosabb információ talán az, amellyel érdemes elkezdeni a történetet, hogy a jogokat megtartotta a Skorpió Print Kft., avagy az eredeti tulajdonos, miközben a PC Guru és a Príma Konyha tulajdonjoga máshoz került. Azért indítom innen az egészet, mert miután az online Gurutól eljöttem és a Mandinerhez igazoltam, megkeresett az eredeti tulaj, Lengyel Zoli, hogy feltámasztaná a magazint, bár először csak online formában. Ekkor többen is csatlakoztunk az eredeti csapatból, így Eckhardt Ádám (bodak), Gulyás Gábor (Eyescream), valamint Szabó Zoltán (Zoo_Lee) mellett én is beugrottam, és így írtunk online cikkeket. Azért is mondom azt, hogy beugrottam, mert a Mandiner mellett nem sok időm volt, csak néha írtam valamiről. Bár Zoo_Lee tevékenységét elnézve, hogy mennyi mindennel foglalkozik a polgári állása mellett (Azilum, Borzongás, egyéb videójátékos vagy lovecrafti dolgok, fordítás és írás), úgy érzem, hogy ez sem kifogás, de mentségemre szóljon, hogy 50 felé közeledve már nem bírok annyit, mint 10-15 éve. Mindenesetre 2025 elején ismét összeültünk Lengyel Zolival, aki azt mondta, hogy próbálkozzunk meg egy nyomtatott, exkluzív, immáron könyvesboltokban forgalmazott kiadvánnyal. Vagyis lenne-e egyáltalán kedvem és időm, energiám, mert különben nem is biztos, hogy belevág. Meglepően sokat, legalább 1-3 napot gondolkodtam rajta, mert néha levegőt venni nem volt időm. Az elmúlt években Budapestről Aszódra költöztem, onnan szaladgáltam be egy héten akár négyszer a filmvetítések és koncertek miatt, ami az idegeimet és az egészségemet is kikezdte, emellett pedig nem voltam benne biztos, hogy szükségem van még valamire, ami munka. Végül úgy voltam vele, hogy én adtam a nevét, gyermekemként vettem kezembe a születésekor… hogyne csinálnám, maximum még kevesebbet alszom. Szóval gyorsan megszületett a koncepció, márciusban pedig elkezdtük a tervezést azzal a céllal, hogy az idei halloweenre elkészüljünk. A tényleges munka inkább április közepén-végén kezdődött el, de addig is volt mit csinálni. Májusban aztán a Mandinertől eljöttem, és mielőtt elkezdtem volna komolyabban belefolyni Aszód város életébe, volt egy hónapom, amikor többet is tudtam foglalkozni a kiadvánnyal. Ez lényegében ajándék volt nekem, még ha anyagilag kicsit szűkösebb időszaknak is bizonyult.

Ugyanazokkal a szerzőkkel találkozhatunk, vagy új tagokkal bővült a csapat, esetleg is-is?

Lényegében egy kisebb, de eredeti Borzongás-brigád állt neki a kiadványnak. Többen eltűntek azóta az életemből, volt olyan is, akivel én szakítottam meg a kapcsolatot, de bodakkal és Zoo_Lee-val például rendszeresen összejárunk társasjátékozni, így velük kifejezetten egyszerű volt újrakezdeni. Gulyás Gábor nem hiányozhatott a Trash Klubból. Brányi Peti régi barátom, sok filmet beszereztünk együtt, illetve sok filmről írtunk blogokon is (DarkSide Movies), A szerzetes pedig még a megboldogult Fangoria fórumain volt aktív és értékes tag, akit a Borzongás horrormagazinnál vontam be a munkába, így nem is volt kérdéses, hogy visszatér. A tudása és a mentalitása is olyan, amelyre szükségem van. Azt tudni kell, hogy ő egy szerzetesrend feje Magyarországon. Így nemcsak kulturális szempontból szeretem, ha velünk van, de lelki, spirituális oldalról is fontos. A korrektúrát ezúttal más vette át, Lovai Szilvia, aki szívén viselte a bookazine sorsát, illetve Szücs Petinél maradt a grafika és tördelés, mert ő már a Gurunál is bizonyított, nagyon szeretek vele dolgozni.

Miben különbözik egy „bookazine” a hagyományos magazinoktól és könyvektől?

A bookazine igazából egy magazin és egy könyv szerelemgyereke. A magazin méreteivel és megjelenésével hozza egy könyv igényességét és minőségét. Jobb a papírminőség, a gerinc minden esetben prémium érzetet kelt, szóval ennek a formának megvannak a maga előnyei. Emellett a cél a könyvesboltos terjesztés volt az előrendelés mellett. A hazai lapterjesztést jobb elkerülni.

Van-e visszatérő motívum vagy stílus? Mennyire vittétek tovább a Borzongás magazin felépítését, illusztrációit?

Hiába beszélünk tematikus bookazine-ról, ez ugyanaz a Borzongás, mint a magazinnál. Mármint a hozzáállás és a stílus ugyanaz. Ezúttal az a különbség, hogy egyáltalán nem, vagy éppen csak foglalkoztunk aktualitásokkal. A koncepció lehetővé tette a különböző áttekintéseket, a nosztalgiát, az egyedi interjúkat. De íróink ugyanazok, emiatt szerintem az élmény is hasonló, mindössze minőségi ugrás történt. Ami változott még, az az illusztráció, elvégre ezúttal Várai Artúr felelt a címlap és a beltartalom egyedi képeiért. A koncepcióhoz ugyanis már az első gondolattól hozzátartozott, hogy egyedi grafikák kellenek, amelyek az eredeti Borzongás egyéniségét is erősítették. Annyira, hogy akkoriban az újraéledő Fangoria is hasonlóan tett Amerikában.

A megjelent információk szerint a VHS-korszak lesz a tematika. Mesélnél nekünk egy kicsit a felépítésről és tartalomról?

A VHS, mint tematika és koncepció már csak azért is kiváló, mert nemcsak felfutóban van és gyönyörű gyűjteményeket látni a neten, de erős nosztalgiát is tartalmaz, ráadásul rengeteget lehet róla beszélni – de tényleg, szerintem simán lehetett volna kétszer vagy háromszor ekkora tartalommal dolgozni, ha több időnk és energiánk van rá.
A felépítés ezt aknázza ki. Az elején kicsit elidőzünk a technológia bemutatásánál, majd megemlékezünk a magyar jellegzetességekről és arról, hogy mi és hogyan jutott el a VHS idejében Magyarországra. Aztán jobban elmerülünk ebben az egész nyúlüregben, amely tényleg iszonyat mélyre nyúlik, közben kitérünk műfajokra és alkotókra, vagy éppen sorozatokra. Végül pedig kicsit lazábbra vesszük a kapcsolódást, és olyan témákat is hozzáillesztünk ehhez a hatalmas halmazhoz, amelyek csak érintőlegesen érintkeznek a videokazetta formátummal, de mégis sokat köszönhetnek a létezésének.

Milyen kihívásokkal jár egy tematikus bookazine összeállítása? Nagyon más, mint a hagyományos magazin szerkesztése?

Szerintem a kihívást kizárólag az jelentette, hogy egy nap 24 órából áll, az embernek meg muszáj aludnia és dolgoznia ahhoz, hogy éljen. Esetleg még egy-két interjúalany, egy-egy témában jártas szakértő felkutatása nehezebb. De ezért is jó az, hogy többségében a szerzőink is otthon vannak a műfajban és annak történelmében, így nem kellett minden esetben fogni a kezüket.
Másnak pedig egyáltalán nem más. Egy nyomtatott kiadvány szerkesztése hasonló, legyen szó magazinról vagy bookazine-ról. Tudom, hogy hány oldalam van, aztán átgondolom, hogy mit szeretnék ezen közölni, majd elosztom/felosztom a témákat az oldalszámra, végül elkezdünk dolgozni, ahol van egy folyamat, amelyen minden cikk keresztülmegy. Beérkezik, átnézzük, a korrektor is átjavítja, aztán képekkel és infókkal a grafikushoz kerül, aki a látványt is hozzáadja a szöveghez. Ha kell változtatni, akkor azt kérem, egyébként pedig ismét átnézzük és javítjuk az egészet, ha pedig minden oldal kész, megint átnézzük a teljes kiadványt az elejétől a végéig. Szóval egy cikk a megírása után nagyjából négyszer-ötször át van nézve és javítva, közben pedig elkészül a végleges kinézete is.

Mit várhatunk a jövőben? Ez egy egyszeri alkalom, vagy számíthatunk arra, hogy lesznek még más kiadványok is?

Ez szerintem még számomra, számunkra is nagyon nagy kérdés. Egyelőre azt látjuk, hogy sokan örülnek a kiadvány hírének, sokan várják a Borzongás visszatérését, ahogy a Fangoria után a születését is örömmel figyelték. Majd meglátjuk, hogy ez a megjelenés után mennyire látszódik a fogyáson. Ha nem vagyunk mínuszban és van igény rá, akkor elgondolkozunk a folytatáson. Személy szerint mindig szívesen foglalkozom nyomtatott termékekkel, a Borzongást ráadásul részben a saját szellemi termékemnek tekintem, így mindig kiemelt helye lesz a szívemben. Más kérdés, hogy ha nem muszáj, akkor nagyon már nem terhelem agyon magam. De ismeritek a mondást, miszerint ember tervez, Isten végez… ha pedig feladatot talál nekem, legyen szó egy városi vagy egy horrorfilmes lap elkészítéséről, akkor én mindig felelek a hívó szóra.

Nagyon szépen köszönjük a munkátokat! További sok sikert kívánunk nektek és már nagyon várjuk a Borzongás bookazine megjelenését.

A kiadvány előrendelhető: https://www.skorpiokonyvek.hu/Borzongas-VHS oldalon.