Robotzsaru. Nehezen hinném, hogy az olvasók ne találkoztak volna már valamilyen formában ezzel a világhírű karakterrel. Filmek, képregények, sorozat, regény, minisorozat, videójátékok… Az elmúlt 34 év során számtalan médiumban jelent meg a kiborg rendőr, legutóbb például a Mortal Kombat 11-ben tűnt fel, mint játszható karakter, 2020-ban ráadásul Robotzsaru első megszemélyesítője adta hozzá a hangját. Ha pedig valaki mégsem ismerné ennek a klasszikusnak a hattérsztoriját, akkor íme:

Alex J. Murphyt (Peter Weller) éppen csak áthelyezik a detroiti rendőrség egy másik, jóval veszélyesebb körzetébe, Old Detroitba, de már az első nap súlyos bűncselekmény miatt riasztják. Társával, Anne Lewis-szal (Nancy Allen) egy régi gyárépülethez hajtanak, az erősítés még várat magára. Szétválnak, és míg Lewist kiüti egy bűnöző, addig Murphy elkapja a mindenben is utazó banda két másik tagját. Pechére azonban megjelenik a vezér, Clarence Boddicker (Kurtwood Smith) is, aki társaival ronggyá lövi szerencsétlen zsarut.
Mindeközben a pénzügyi gondokkal küzdő városi rendőrség szerződést köt egy nagyvállalattal, aminek értelmében az OCP lényegében teljes kontrollt gyakorol felettük. Az óriáscégnek masszív hosszútávú tervei vannak, ezért még kapóra is jön nekik a gazdasági válságtól és elharapódzó bűnözéstől szenvedő város lehetetlen helyzete. Miután az igazgatóhelyettes, Dick Jones (Ronny Cox) új programja, a gépiesített bűnüldöző ED-209 csődöt mond, a feltörekvő kolléga, Bob Morton (Miguel Ferrer) lehetőséget kap, hogy megvalósítsa projektjét.
Morton a haldokló Murphy maradványait használja fel terve kivitelezéséhez, és megszületik a kibernetikus organizmus, Robotzsaru. Eleinte minden rendben megy, a fémkopó teszi a dolgát, ám egyszer csak álmok és emlékek villannak be agyának megmaradt részébe…

Paul Verhoeven első teljes értékű hollywoodi filmje tulajdonképpen egy klasszikus bosszúfilm, egyedi megvalósításban. Bár egy szóval nem említik, általánosan elfogadott tény, hogy a történet valamikor a közeli jövőben játszódik. Ez nem sok mindenben látszódik; néhány fegyver, disztópikus világkép és persze a robotika. Ezeket leszámítva, igazi, 80-as évekre jellemző, mocskos, gőzfelhőben úszó város tárul elénk, de Robotzsaru és az ED-209 miatt mégis cyberpunk íze van az összképnek. Az érzést erősítendő, rendszeresen a világban dúló káoszról szóló, fiktív híradó-bejátszásokkal bombázzák a nézőt, melyeknek túlzó, csak félig komolyan vehető tartalma szatirikus felhangot ad a filmnek. Az ilyen részletekbe kicsit jobban is belemehettek volna, hogy bővítsék a film világát, ahogy a gazdasági, politikai folyamatokba is érdekes lett volna mélyebben belepillantani, különös tekintettel az OCP-re.

A fenti összetevők már alapból egy egyedi hangulattal bíró víziót eredményeznének, de mindezt még megspékelik az ultra erőszakos jelenetek, amikből bár nincs sok, amikor azonban beborítják a képernyőt, az még ma is üt. Murphy megölése kifejezetten sokkoló, és aki látta, az biztosan nem felejti el a savtartályos jelenetet sem. 87-ben a cenzorok húzták is rá a szájukat, így Verhoevenéknek néhány snittel meg kellett rövidíteniük a művet, ami még így is R-besorolást kapott. Ma már szerencsére beszerezhető a rendezői vágás, ami ugyan csak bő egy perccel hosszabb a mozis változatnál, én azonban melegen ajánlom ezt a verziót.

A film tele van jobbnál jobb karakterszínészekkel - nem véletlenül soroltam fel a nevüket -, akik teszik is, amit a forgatókönyv elvár tőlük, de Robotzsaru személyiségén azért még lehetett volna csiszolni. Vannak jelenetek, amik ugyan megmutatják a Murphyben lakó ember-gép ellentétet, de ebben a karakterben annyi lehetőség lenne még, annyira drámai a sorsa, hogy ha belegondolunk, az egyenesen szívszorító. Szuperül működik ez a minimalistább, nyers megközelítés is, de ha az alkotók ráfeküdtek volna a sztoriban rejlő lélektani, hovatovább, filozófiai mélységekre, igazi mestermű születhetett volna. Egykori családjához fűződő viszonyát például fájóan mellőzik, holott ez lehetne az egyik ütőkártya a sok közül.

Az azonban továbbra is tagadhatatlan, hogy egy igazi kultklasszikussal van dolgunk, Robotzsaru ma már a popkultúra szerves része, és az is marad. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy állítólag már fejlesztés alatt áll egy film, mely abban a manapság divatos szellemben készül, hogy az ebben a cikkben tárgyalt első rész közvetlen folytatása lenne, ami figyelmen kívül hagyná a többi sequelt. Addig is itt van nekünk ez a megalkuvás nélküli, szögegyenes, koszos, cyberpunk akció-thriller, badass karakterekkel, ami azért némi társadalomkritikát és mélységet is fel tud mutatni. Mert tudniillik, már 34 éve eljött a bűnüldözés jövője.

IMDb | mafab