Paródiát készíteni nagyon nehéz, talán az egyik legnehezebb műfaj. Elvégre oda kell nagyon figyelni, hogy ne legyen sértő a nagy elődre nézve a görbe tükör, ugyanakkor az sem jó, ha kesztyűs kézzel bánnak az alapanyaggal. Szerencsére a Wayans tesókat abból a fából faragták, hogy tökösség terén nem kell a szomszédba menniük, ugyanakkor arra azért tudnak többé-kevésbé figyelni, hogy kordában tartsák az elvetemült humorukat. Így történhetett meg az, hogy egy lassan 20 (!) éves horrorparódia még ma, többszöri megnézést követően is élvezetes, sőt vicces tudott maradni.

A történetünk főhőse Cindy és az ő tinihaverjai. A csipet-csapat kicsit túltolta a bulit, aminek következtében elütöttek egy szerencsétlent. Félve a következményektől megszabadultak a holttesttől és megesküdtek, hogy mindenki titokban tartja, mi is történt. Egy év múlva azonban utoléri őket Ghostface és szépen nekilát megtizedelni a tiniket. Na meg persze kapunk még egy csomó marhaságot.

A Wayans fivérek alapvetően a Sikolyt és a Tudom, mit tettél tavaly nyáront gyúrták egybe, kihozva egy nagyon elborult sztorit, jó sok filmes utalással, a műfaj kiparodizálásával és éppen a határt még nem átlépő humorral. Kapunk utalást a Péntek 13-ra, a Halloweenre, megidézik a Rémálom az Elm utcábant, az Ideglelést, Az ördögűzőt, a Hatodik érzéket, a Közönséges bűnözőket, a Mátrixot, az Amistadot, a Buffy, a vámpírok rémét és még Dawson is benéz az ablakon a haverjait keresve.

A film legnagyobb erőssége, hogy nagyon jó érzékkel idézik meg ezeket a filmeket, jól választották ki, hogy éppen, mikor melyikből idéznek, melyikre utalnak, vagy melyik film jelenetét álmodják újra. Teszik ezt úgy, hogy a rajongók ujjongva ismernek rá kedvenceikre, miközben a történet is kiad többé-kevésbé egy kerek egészet.

Nem egy epikus jelenetet kaptunk ettől a filmtől is, miközben rámutattak nekünk több műfaj kliséire. Elég csak arra gondolni, amikor azon nevetnek a szereplők, hogy ha ez egy tinifilm lenne, akkor 30 éves csajok és csávók alakítanák őket. Brenda legyilkolása a moziban szerintem sokunk kedvence, hiszen mindannyian átéltünk már hasonlót egyes nézőktől, akiket legszívesebben kivágtunk volna a teremből. Na, hát Brenda itt nem ki, hanem fel lett vágva. :D A nyitójelenet menekülős része epic (gondolom a pasiknak külön bejött Carmen Electra fehérneműs futása és én olyan rendes vagyok, hogy még ide is beraktam erről egy képet), és azt hiszem nem tévedek nagyot, ha azt mondom a film nézőinek háromnegyede odavan Shorty, vagyis Kurta összes jelenetéért. Én 14 évesen láttam a filmet először és ezt követően nem tudtuk úgy felvenni a telefont a haverokkal, hogy ne kiabáltuk volna bele, hogy Gerappaaaaaa.

A színészekre sem lehet egy rossz szavunk sem, jó alakításokat láthatunk. Parodizálnak ugyan, de nem ripacskodják túl a dolgot és nagyszerűen rávilágítanak a megszokott szereplők karakterjegyeire. Sokan azt hiszik, ha ki kell figurázniuk valakit, akkor azt mindenképpen eltúlozva kell megcsinálni, ami már átcsap a kínos kategóriába. Szerencsére ebben az esetben erről azért szó sincsen. Anna Faris nagy felfedezettje volt ennek a filmnek és ezt teljesen meg tudjuk érteni. Ugyanakkor azért azt meg kell jegyeznem, hogy egy-két jelenetnél már-már fullba nyomták a kretént, ami ugye sosem szerencsés (hogy klasszikussal éljek). Persze lehet erre mondani, hogy ízlés dolga, de azért az altesti humornak is megvannak a korlátai és volt egy-két olyan húzás, amiből a kevesebb több lett volna.

Ezeket a kilengéseket leszámítva azonban egy abszolút maradandó horrorparódiát alkottak a Wayans fivérek, ami tisztelettel idézi meg és/vagy figurázza ki a nagy elődöket. Ismerték a csavarokat, jól felépítették a történetet is, odafigyeltek arra, hogy ne dobáljanak egymásra random, tök értelmetlen jeleneteket, hanem azért koherens maradjon a cselekmény és a színészeket is jól megválasztották. Ugyanakkor ne számítsunk arra, hogy ez egy intelligens film és arra sem, hogy nagyon szofisztikált humort kapunk. Elég elvetemült dolgok vannak benne, amik morbidak, gusztustalanok és sokszor a "jajj, ne már" felnevetést is kiváltják a nézőkből.

Ugyanakkor, ha azt vesszük alapul, hogy az igaz ugyan, hogy nem csak horrorokat tettek bele a filmbe, hanem a 90-es évek több meghatározó alkotására is utalnak, azért ez mégis csak egy horrorparódia. Ha pedig ezt elfogadjuk, akkor felvetődik a kérdés: melyik másik, ha nem éppen ennek a műfajnak a parodizálásánál vethetik el úgy Isten igazából a sulykot teljes joggal, ha nem a horrornál? Elvégre a horror is szélsőséges, durva, morbid, elvetemült darabokat vonultat fel, akkor már a paródiája se finomkodjon, nem igaz?Egyértelműen többszörnézős marhulás ez, aminek ott van a helye az általa elővett klasszikusok mellett a polcon.

Pontszámom: 7/10.

IMDb | mafab